Már 1000 lóerő fölött járnak a hibrid F1-es motorok

A Renault motorfőnöke elismerte, hogy az idei szezonban átlépték F1-es erőforrásukkal az 1000 lóerőt, amellyel szerintük utolérték a Mercedest, valamint versenykörülmények között a Ferrarit is.

A Forma-1-es csapatok általában hétpecsétes titokként kezelnek mindenfajta, az autójuk teljesítményére vonatkozó technikai adatot. Ebbe természetesen beletartozik a motor ereje is, mindegy, hogy milyen erőforrásokat használnak éppen, azok pontos teljesítményéről csak évekkel később szokott lehullni a lepel, aktuálisan csak megsaccolni lehet, hogy hány lóerősek az aggregátok. A Renault azonban most mégis elárulta az Auto Motor und Sportnak, hogy a Francia Nagydíjon bevetett fejlesztési lépcsővel sikerült elérnie az 1000 lóerős álomhatárt. Vélhetően nem vált ezzel az első gyártóvá a hibrid-éra 2014-es kezdete óta, amelynek ez összejött, elmondása szerint a Ferrari ugyanis így is előttük jár.

A Renault azt állítja, átlépte az 1000 lóerős határt Forrás: Getty Images

Persze nem újdonság az F1-ben az 1000 lóerős, vagy annál is nagyobb teljesítményű motor, a turbókorszak fénykorában a BMW négyhengerese tesztpadon 1400 lóerőt is tudott, a hibrid erőforrások térnyerése óta azonban ezt a határt sokáig csak alulról szagolták a csapatok. Becslések szerint a hibridek 2014-es bevezetésekor az akkor még egyértelmű fölényben levő Mercedes 850 lóerőre volt képes (az együttesen 160 lóerőt szolgáltató MGU-H-val és MGU-K-val együtt), míg például a Renault jócskán elmaradt ettől. Hogy jelenleg hol állnak a Mercedeshez képest, csak saccolni lehet,

ami azonban szerintük biztos, hogy az idei szezonban elérték az 1000 lóerőt.

„Az időmérőn vannak bizonyos teljesítménybeli csúcspontok, nem mindig vagyunk képesek erre a teljesítményre. Sok tényezőtől függ, például a körtől és a külső hőmérsékletektől" – mondta a német szaklapnak Rémi Taffin, a franciák motorguruja, akivel egy fontos évforduló kapcsán a GPhírek is leült beszélgetni. Ez tehát azt jelenti, hogy az 1,6 literes V6-os legalább 840 lóerő leadására képes,

mindezt persze a100 kg/órában maximalizált átfolyási sebesség betartása mellett, anélkül ugyanis már régen régen jóval 1000 lóerő fölött járnának a gyártók.

Ezzel is lehet ugyanakkor trükközni, az ezt mérő szenzor ugyanis ki van téve az autó menet közbeni vibrációinak, minimális ideig ezért a Renault saját elmondása szerint képes 3 grammal meghaladni a 100 kg-s átfolyási sebességet, utána azonban kénytelen alá visszamenni, hogy stimmeljen az óránkénti átlag.

Úgy vélik, hogy a Ferrarit versenykörülmények között utolérték motorerőben Forrás: AFP/Andrej Isakovic

A télen a tavalyi motorhoz képest plusz 60 lóerőt „találó" Renault-nál saját GPS-méréseikre támaszkodva úgy vélik, hogy

a Mercedes hasonló teljesítményre képes, mint ők, és szintén átlépte az 1000 lóerőt, a Honda némileg le van maradva, a sort pedig egyértelműen a Ferrari vezeti.

Az AMuS-nak a Mercedes nem erősítette meg, hogy képes lenne 1000 lóerős teljesítményre, azt mondták, talán a Renault-nál másképp számolnak.

Ami viszont az időmérőkön rövid időre rendelkezésre álló maximális teljesítménynél is fontosabb, az az, hogy folyamatosan, versenykörülmények között mire képesek.

A Renault úgy véli, hogy ezen a téren a Ferrari mögött sincs már lemaradása.

„A versenyen 950 lóerő fölött vagyunk, egyes fázisokban elérjük a 960-970 lóerőt – mondta Taffin, aki anélkül, hogy részletekbe ment volna, egy trükkös DRS-megoldást is említett, amivel további 5-6 lóerőt nyerhetnek. – Ugyanakkor vannak bizonyos ismeretlenek, mint például az autók légellenállása. Ezért csak akkor tudnánk megmondani az ellenfelek pontos teljesítmény-szintjét, ha a motorjaikat a saját próbapadunkon tesztelhetnénk."