Szürreális befutót hozott az F1 őrült monacói túlélőtúrája

Az 1996-os Monacói Nagydíj annyira megszitálta a mezőnyt, hogy aki ténylegesen célba ért, a dobogón ünnepelhetett. A nagy sztárok egyike sem jutott el idáig különböző okokból, és a győztes kiléte annyira váratlan volt, hogy az illető majdnem kellemetlen helyzetbe került a leintés után.

A kényszerszünet alatt sem maradnak Forma-1-es közvetítés nélkül a rajongók: az M4 Sport élőben kommentált közvetítéssel leadja több klasszikus verseny teljes felvételét a kimaradó futamok napján. Az 1993-as és 1999-es Európa, az 1996-os Spanyol, valamint a 2007-es Kínai után az 1996-os Monacói Nagydíj került képernyőre.

Furcsa helyzetet teremt a tudósítóknak, hogy 1996-ban a Spanyol Nagydíj a monacói után következett, idén azonban fordított sorrendben jöttek volna a naptárban, s mivel közel negyedszázada mindkettő emlékezetesre sikerült, be is kerültek az űrkitöltő műsorba. Szerkesztőként nehéz volt úgy tálalni a barcelonai eseményeket, hogy maradjon csemege a monacóiakhoz is ebben a sajátos időparadoxonban, és a monacóiaknál is nehéz megtalálni az ideális ívet az ismétlések törmelékmorzsái között.

No de hagyjuk az újságírók lelki civódását. Anélkül talán, hogy nagy poénokat lőnénk le, a két héttel ezelőtti barcelonai megemlékezésünkben már rámutattunk, mitől volt kimagasló az 1996-os Williams, amelynek pilótái, Damon Hill és az újonc Jacques Villeneuve nyerték a Monacói Nagydíj előtti öt futam mindegyikét.

Hill vezette a pontversenyt a Monacói Nagydíjra érkezve Forrás: Getty Images/Ben Radford

Az akkori erőviszonyok hasonlítottak a közelmúltéra abból a szempontból, hogy három istálló kiemelkedett a többi közül, de tartósan a Williams a volt a legjobb, mögötte pedig a Benetton és a Ferrari marakodott. A Ferrarinál nyögvenyelősen kezdő Michael Schumacher azonban a szűk utcai pályán megcsillogtatta tudását,

az időmérő legvégén bámulatos kört rántott elő és fél másodperccel megverte Hillt.

„Ez nagyon meglepett" – ismerte el a német. Olyannyira, hogy a levezető körén nem figyelt az érkező Gerhard Bergerre, akinek az alagút végén félre kellett rántania a kormányt a sétáló Ferrari miatt. „Azt hittem, vége az időmérőnek, integettem a közönségnek. – nyilatkozta Schumacher. – Mire megláttam a tükörben, már túl késő volt. Próbáltam elég helyet hagyni neki, de nem sikerült, bocsánatot fogok kérni tőle"

Az első rajtkocka mellett vasárnap a körülmények is neki kedveztek, hiszen a rajtnál vizes volt a pálya – ilyen esetben általában ő kerekedett felül 1994 és 1996 között legfőbb riválisán, leszámítva az egyik kaotikus Japán Nagydíjat. A délelőtti bemelegítő edzésen még száraz volt az aszfalt, de utána özönvíz zúdult a hercegségre, ezért egy negyedórás extra tréninget is biztosítottak a versenyzőknek az alkalmazkodásra. Ekkor fél perccel lassabb köridőket futottak, mint az időmérőn, avagy a szezon legrövidebb körén olyanokat, mint a leghosszabb pályán, Spában száraz időjárásban.

Coulthard a versenyen a Schumachertől kölcsönkapott sisakban Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A hétvégén Schumacher Bergernek ártott, David Coulthardot viszont egy kedves gesztussal kisegítette az utolsó gyakorlást követően. „Alig láttam ki a sisakon. Mára elterjedtek a bepárásodást gátló rostélyok, de akkor még nem" – mondta a McLarent vezető Coulthard.

Megkérdeztem Michaelt, kölcsönkérhetnék-e egy sisakot. Ez rendkívül szokatlan volt, de habozás nélkül adott.

A 22 rajtkockából a legutolsó üresen maradt: a terven felül beiktatott edzésen Andrea Monterminiből előjött az amatőr vegyész, atomjaira, de legalábbis részeire bontotta az autóját az alagút kijáratánál és azt már nem lehetett összefoltozni. A kis Forti csapat gyakran kínlódott a szintidő (nem) teljesítésével, ezért különösen fájó lehetett neki, hogy mikor végre átmentek a rostán, hiába volt az erőfeszítésük fele. Pedig mennyi morzsa juthatott volna a pontot sohasem szerző istállónak...

Amikor elindult a 78 körre tervezett táv, már nem volt szükség esernyőkre. Jos Verstappen – igen, Max apja – bevállalta a száraz pályás gumit a rajthoz; el is jutott az első kanyarig, amit viszont már nem tudott bevenni, beleállt a szalagkorlátba. Közben hátul összeakadt a két Minardi is.

Hill lerajtolta Schumachert, aki hamarosan már más miatt szomorkodott, ugyanis a Loews hajtű utáni jobbosban megúszott a kerékvetőn és a túloldali palánkban landolt kitört futóművel.

Schumacher fél körig bírta hiba nélkül a vizes pályán Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Maximális fordulatszámon ment a radír, pedig mint említettük, még csak nem is zuhogott az eső úgy, mint mondjuk 1984-ben vagy 1997-ben ugyanitt. A brazilok közül ketten, Rubens Barrichello és Ricardo Rosset a kör végi Rascasse-nál csúsztak háttal a falba, míg a japán Ukijo Katajama a gyors Tabac kanyarnál esett ki.

Aki jól számolt, konstatálhatja, hogy 3 kör alatt 14 fősre fogyatkozott a mezőny.

A technika ördöge két további strigulát eredményezett a kiesési listán, Pedro Diniz és Berger nem jutott el a 10. körig.

Az első kiesési hullám után lenyugodtak a kedélyek, Hill magabiztosan vezetett Jean Alesi (Benetton) előtt, mögöttük jóval leszakadva Eddie Irvine kapaszkodott a 3. helybe a másik Ferrarival. Heinz-Harald Frentzen (Sauber) bicskája, pontosabban az első szárnya beletörött az előrelépési kísérletbe, ezért hátraesett, és Coulthard vette át Irvine kergetését.

Villeneuve egész hétvégén nem találta a ritmust első monacói versenyén Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A táv harmada tájékán elérkezett az idő a száraz pályás gumikhoz, melyeken az egyetlen tervezett bokszkiállás után változatlanul Hill és Alesi maradt az első két helyen. Aztán mindkettejüket elhagyta a szerencse: a brit motorja tönkrement a 41. körben ("Már egy körrel korábban felvillant egy figyelmeztető jelzés, így tudtam, hogy baj van", mondta Hill), az 1. helyet átmenetileg megöröklő francia pedig a 61.-ben kiállt a hátsó futóművében eltörő rugó miatt.

És ki vette át a vezetést? Olivier Panis. Az összesen 159 nagydíjon részt vevő francia pilótának ez volt a harmadik F1-es idénye, annál a csapatnál vezetett, amelynél karrierje első felében végig: a Ligier-nél. Ez az istálló azóta jobblétre szenderült, miután Alain Prost sem tudta életben tartani.

Panis a 14. helyről indult Monacóban, és a fű leple alatt diszkréten, a kamerák figyelmét elkerülve megmutatta, igenis lehet előzni az utcai pályán.

A 7. körben bátran bevágott a picit megcsúszó Martin Brundle mellé az utolsó kanyarnál, a 17.-ben a későbbi világbajnok Mika Häkkinent lepte meg a Casinónál, a 25.-ben Johnny Herbertet fékezte ki a Loewsnél.

Panis a sikánnál Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Így a 7. helyig somfordált, majd a remekül időzített kerékcserével a 4.-ig. „Nagyon rövid volt a bokszkiállás – magyarázta 2013-ban az Auto Motor und Sportnak. – A mérnököm akart még egy kiállást tankolással, de elutasítottam a túl előkelő pozíció miatt, inkább próbáltam a benzinnel spórolni."

A 36. körben azonban megtámadta Irvine-t a szezon leglassabb kanyarjában, a Loewsben, de kiforgatta és úgy előzte meg; ilyenért manapság tuti repülne a büntetés. Így jutottunk el tehát Hill és Alesi kieséséig, kevesebb mint 20 körrel a tervezett (és az időlimit miatt 15-tel a valódi) cél előtt 9-en voltak talpon, a legutóbbi híradás óta csak Martin Brundle vágta falhoz az autóját.

A végén aztán visszatért a káosz, keretbe foglalva az őrült versenyt:

egy lekörözés közben a ritmust egész hétvégén nem találó, a Williamsszel csupán a 4. helyen haladó Villeneuve ütközött Luca Badoerrel, a Forti másik pilótájával. Majd kicsit később Irvine megforgott ugyanott, ahol a nyitó körben Schumacher, de az igazi kalamajkát az okozta, hogy amikor irányba állította a Ferrarit, felnyársalta vele a kanyarból vakon érkező Häkkinent és Mika Salót.

Hárman maradtak a pályán a leintéskor Forrás: Getty Images/2011 Getty Images/Pascal Rondeau

Aki még nem vesztette el a fonalat, észreveheti, hogy 4-en maradtak a versenyben. A finisig már nem történt változás, bár a 4. Frentzen az utolsó kör előtt kiállt a depóba, így a leintésnél a szó szoros értelmében rekord kevesen, 3-an voltak a pályán. Panis győzött, a 2. Coulthard lett a Schumachertől kölcsönzött sisakban, a 3. Johnny Herbert (Sauber). Hivatalosan 7 főt jegyeztek fel az eredménylistában, mert ennyien teljesítették a táv legalább 90%-át.

A gall versenyző egyébként mestere a túlélőtúráknak, előző két dobogós eredményét olyan versenyeken jegyezte, amelyeken csak nyolcan értek célba (1994 Német és 1995 Ausztrál Nagydíj). Mérnöke, Paulo Catone úgy beszélt róla a Motorsport-Magazine-nak, hogy „Olivier különleges hangulatban, nagyon magabiztos volt". A benzinnel épphogy kihúzta a célig, a motorja már dadogott a levezető körben, s miután később kikapcsolták, nem is indult újra.

„Kértem, hogy tájékoztassanak, milyen köridőket kell futnom a verseny befejezéséhez a meglévő benzinmennyiséggel – mesélte Panis nemrég az F1 hivatalos oldalának. – Nem kapcsoltam fel a hatodik fokozatba, nem pörgettem ki a fokozatokat."

A csapattal pedig közölte, hogy ha mégis kiürülne a tank, vállalja a felelősséget, de mindenképp a győzelemre akart törni.

„Az időmérőn elektronikai problémáink voltak, ami nélkül akár a legjobb öt közül is rajtolhattam volna. A mérnököm sírt, mert tudta, hogy gyorsak vagyunk, de úgy érezte, elúszott az esélyünk" – tette hozzá.

Azt mondtam a feleségemnek, hogy ma a dobogón a végzek, amire azt felelte, persze, őrült vagy.

„Úgy válaszoltam, hogy de esik, bármi előfordulhat! És hittem benne."

Panis a dobogón Forrás: AFP/Jean-Loup Gautreau

Mindenre azért mégsem gondolt: nem vitt öltönyt magával a hétvégére, így a monacói herceg által a győztes tiszteletére rendezett hagyományos díszvacsorára a nála lévő holmiból csak farmert és pólót tudott volna választani. Találni olyan állításokat az interneten, hogy kölcsön kellett kérnie mástól egy szettet, de Panis azt mondta: „A herceg keresett és kinyittatott egy üzletet nekem, hogy vehessek egy öltönyt."

Panisnak ez volt az egyetlen győzelme a Forma-1-ben, amelyben 2004 végéig versenyzett. 1997-ben bizonyos problémák nélkül akár önerőből is nyerhetett volna párszor a Bridgestone gumikon futó Prost csapattal (a Ligier utódjával), sőt, Heinz-Harald Frentzen 1999-es vagy Robert Kubica 2008-as vitézkedéséhez hasonlóan talán a vb-címért is a legvégsőkig meccsben lehetett volna a surranópályán. A szezon harmadánál után ugyanis a harmadik helyen állt a tabellán Villeneuve és Schumacher mögött, akik közül hol egyik, hol másik nem volt csúcsformában, de Panis menetélését egy lábtöréssel járó baleset megállította Kanadában.

A Forma-1 hivatalos Youtube-csatornáján megtekinthető a futam összefoglalója angol kommentárral.