Amikor legutóbb francia pilóta győzött a Forma-1-ben, a múlt vasárnapi Olasz Nagydíj győztese, Pierre Gasly mindössze három hónapos volt. Olivier Panis sikere egyszeri alkalomnak bizonyult, és a 2004 végi távozása egyben azt is jelentette, hogy a franciák F1-es pilóta nélkül maradtak. A Renault ugyan 2005-ben és 2006-ban világbajnok lett, de kikopott a naptárból a Francia Nagydíj is, nem is beszélve a helyi dohánygyárakról és olajcégekről, amelyek egyebek mellett Alain Prostot és Panist is támogatták.
Panis F1-es pályafutásának végén kiderült, hogy baj van, vállalati háttér nélkül igen kilátástalannak tűnt a francia autóversenyzők jövője, de mire a napjainkban sikeres fiatalok eljutottak arra a szintre, hogy családjaik önállóan már nem tudták finanszírozni őket,
a francia autósport-szövetség (FFSA) felismerte az utánpótlás támogatásának jelentőségét.
Gasly és a francia pályaversenyzők aranygenerációját alkotó kortársai ebből a szempontból jókor, jó helyen voltak, de kőkeményen megdolgoztak azért, hogy eljussanak a világ elitjébe, és e téren az anyagi áldozatok csak egy problémát jelentettek a sok közül.
Ahogy számos más esetben, úgy Gasly családjában is volt hagyománya a versenyzésnek. Az 1996-ban született kisfiú még csak kétéves volt, amikor már szüleivel két idősebb bátyja gokartversenyeire jártak, ezért Pierre-ben is megfogalmazódott, hogy szeretné kipróbálni magát, de az iskolaérettség idején szülei eleinte még elodázhatták ezt azzal, hogy majd akkor gokartozhat, ha jó jegyeket hoz.
Mivel megtette, fel kellett törnünk a malacperselyt!
– nyilatkozva nevetve Jean-Jacques Gasly, Pierre édesapja az Ouest-France hasábjain. – Amikor nyolcéves lett, karácsonyra vettünk neki egy minikartot, fűnyírómotorral. Még nem érte el a pedálokat, ezért önállóan fékezni sem tudott” – mosolygott. – Amint beült, rögtön menni akart. Utána egész napokat vezetett megállás nélkül, akármilyen volt az időjárás.”
Gasly kilencévesen kezdett versenyezni, már a második futamán dobogós lett,
ezzel lehetőséget nyert, hogy a korábbi F1-es nagydíjhelyszín gokartpályáján, Magny-Cours-ban is rajthoz álljon. Nemzeti gokart-bajnokságok után 2009-től már nemzetközi szinten versenyzett, 2010-ben 2. lett az Európa-bajnokságon. Ekkor már az FFSA is felkarolta őt, de szülei erőfeszítései nélkül nem jutott volna el odáig.
Jól ismert közhely, hogy az autósporthoz rengeteg pénz kell, olyannyira, hogy az még a nyugati családok pénztárcáit is kimeríti. Az FFSA létrehozott egy francia válogatottat, akadémiát indítottak a számukra Le Mans-ban bentlakásos iskolával, kiemelt mentoruk volt Jean Alesi és kapcsolataik révén folyamatos versenyzési lehetőséget biztosítottak, az anyagi fedezetet viszont a családnak kellett összeraknia.
„Tíz évig hajtottam a cégeket, nagyon sok energiát felemésztett, mert nem könnyű [szponzorokat] találni – mondta Pascale, Pierre édesanyja, aki évekig lényegében fia személyi asszisztense is volt, az F1-es pályafutás kezdetéig még arra is neki kellett odafigyelnie, hogy összeálljon
Gasly évente 106 járatot számláló repülési menetrendje, és a teendők közepette eleget aludjon.
Legfőbb fiatalkori mecénása egy helyi vállalkozó Jean-Mary Demondion volt, aki úgy vélte, Gasly tehetséges, de szülei is rengeteget dolgoztak körülötte, hogy szponzorokat találjanak fiuk számára, Pascale pedig elmondta, az egész család, még a nagyszülők is mindent megtettek annak érdekében, hogy a fiatalember versenyezhessen.
Gaslyt végül 2014-ben a szárnyai alá vette a Red Bull, ami biztosította a szükséges anyagiakat a pályafutás további építéséhez, de már akkoriban is lehetett tudni, hogy az energiaitalosok kaszárnyájában nincs pardon, aki nem hozza az eredményeket, könnyen kegyvesztetté válik, és ez sok ígéretes karriert kettétört már.
A legendás pályával rendelkező Rouenból származó fiatal 2011-ben váltott gokartról formulaautókra, 3. lett a francia F4-es bajnokságban, majd francia csapatoknál folytatta a pályafutását Formula Renault 2.0-val. A juniorkategóriákban jól ismert Tech 1 Racing színeiben
2013-ban meg is nyerte az Európa-bajnokságot, ezzel a Renault-tól támogatást nyert, hogy az akkor még létező királykategóriában, a Formula Renault 3.5-ben versenyezzen.
Ekkor már a Red Bull egyengette az útját, ezért nem volt meglepő, hogy a Christian Horner érdekeltségébe tartozó Arden Motorsport pilótája lett. Gasly újoncként a 2. lett az összetettben a rutinosabb Carlos Sainz Jr. mögött úgy, hogy egyetlen futamot sem nyert meg, sőt, még az újoncok értékelésében is csak háromszor volt első a 18 verseny során.
A jó összetett eredmény ellenére ez gyaníthatóan nem győzte meg Helmut Markót és a Red Bull vezérkarát, mert Gasly neve fel sem merült a vállalat két F1-es csapatának ülései kapcsán, a Toro Rossónál a frissen szerződtetett Max Verstappennel és Sainz-cal számoltak, Gasly pedig a GP2-ben (a mai F2-ben) folytathatta a versenyzést.
Amíg létezett a Formula Renault 3.5, a Red Bull jellemzően kerülte a költséges GP2-t, de Gasly-t már muszáj volt itt elhelyezni,
amellett, hogy az F1-es anyaistállónál tesztpilótaként is alkalmazták. Az utánpótlás-bajnokságban nagy előnyt jelentett a tapasztalat, de Gasly első teljes szezonjában csak a 8. lett az összetettben. 2016-ban megnyerte a bajnoki címet, de nem különösebben erős ellenfeleket győzött le.
A pályafutásában az előmenetelhez szükséges eredmények mindig megvoltak, a Forma-1-hez közelítve viszont sokszor felmerült, hogy „de”, és a Red Bullnál sem igazán tudták eldönteni, hogy mihez kezdjenek vele, mert semmi sem indokolta, hogy eltanácsolják, viszont a világbajnokság mezőnyében éppen nem volt hely a számára.
A GP2/F2 után nincs hova menni, valaki vagy bejut a Forma-1-be, vagy más irányba, jellemzően a sportautók vagy az USA felé kell vinnie a pályafutását.
Jobb ötlet híján a Red Bull a ’80-as évek végén bevált gyakorlathoz nyúlt, és elküldték Gaslyt a japán Super Formulába, ahol 2017-ben a Hondához szorosan kötődő Team Mugen versenyzője lett. Itt még a GP2-nél is fejlettebb autókkal küzdhetett erős mezőnyben, és gyaníthatóan még maga sem gondolta, hogy 2018-tól már a Toro Rosso-Honda színeiben szerepelhet majd az F1-ben.
Ehhez több különböző folyamat szerencsés találkozása kellett: a 2017-es szezon derekára Sainz rájött, hogy valószínűleg sohasem fogják őt előléptetni a Toro Rossótól a Red Bullhoz, ezért nagy kockázatot vállalva lényegében dezertált a pilótaprogramjukból és először kölcsönbe, majd végleg a közben ellenséggé váló Renault-hoz szegődött.
Ez rögtön üresedést okozott a Toro Rossónál, Gasly pedig megkapta a hőn áhított lehetőséget,
de továbbra is éhes maradt a sikerre. Olyannyira, hogy önként kihagyta az USA Nagydíjat, mert megpróbálta elérni a Super Formula bajnoki címét, de egy tájfun miatt végül törölték az utolsó két fordulót, így Gasly 0,5 pontos hátránnyal végül csak a 2. lett az összetettben.
Közben végleg elmérgesedett a McLaren és a Honda, valamint a Red Bull és a Renault viszonya, ennek következtében a wokingi és a faenzai istálló lényegében elcserélte a motorszállítóit. A 2018-ra felálló Toro Rosso-Hondába kézenfekvő választás volt megtartani Gaslyt, aki a 2017-es nagydíjakon ugyan nem alkotott maradandót, de a Super Formulában jó benyomást tett a japán gyártó munkatársaira. Ezt csak elmélyítette, hogy a 2015 óta rengeteg megaláztatást megélő Honda első komolyabb sikerét, a 2018-as Bahreini Nagydíjon elért 4. helyet is Gasly szállította, ezért a Honda elnöke egy utcai NSX-et is felajánlott neki.
A 2018-as szezon során Gasly csapattársa a Red Bulltól korábban eltanácsolt Brendon Hartley lett, de gyorsan kiderült, hogy az új-zélandi pilóta nincs egy szinten a francia versenyzővel. Noha többször is felmerült a menesztése, Hartley befejezhette a szezont, de csak 4 pontot szerzett, míg Gasly 29-et, ami akkor is drámai különbség, ha mellé tesszük, hogy az autóval sok műszaki probléma adódott.
Ilyen mérleggel kézenfekvő választás volt, hogy amikor Daniel Ricciardo váratlanul közölte, átigazol a Renault-hoz, Gasly kapott behívót a Red Bullhoz a de facto elsőszámú pilóta, Verstappen mellé. Noha a Mercedes 2014 óta legyőzhetetlennek bizonyul,
Gasly számára a Red Bull anyaistállója jelentette a belépőt az élmezőnybe, amire mindenki áhítozik, győzelmeket és adott esetben világbajnoki címet remélve.
A 2019-es szezon viszont nem a várakozásoknak megfelelően alakult. Gasly nem tudta tartani a lépést Verstappennel, miközben a holland pilóta az egyéni pontverseny 3. helye felé haladt, a nála egyébként idősebb, de kevésbé rutinos francia a köridők és a helyezések terén is alaposan lemaradt tőle. Ez egyre görcsösebb akarást és bennfentesek szerint Gasly részéről mogorva viselkedést is hozott, bár a nyilvánosság előtt méltósággal viselte a helyzetet. A mélypont az Osztrák Nagydíjon, a Red Bull hazai versenyén jött el, amelyet Verstappen megnyert, Gasly pedig csupán a 7. helyen ért célba, körhátrányban.
Nyilvánosan a csapat vezetése sokáig kiállt a francia pilóta mellett, de a Magyar Nagydíj utáni nyári szünetben mégis úgy döntöttek, visszaküldik Gaslyt a Toro Rossóhoz, és az újonc Alexander Albont ültetik a helyére. A thai pilóta azóta sem igazolta a döntés helyességét,
Gasly viszont nem roskadt össze a pályafutása lendületét megtörő helyzetben.
„Amikor tavaly visszajött, nagyon boldog voltam, mert belépett az irodámba, és azt mondta, úgy érzi magát, mintha tegnap járt volna ott. Rögtön otthonosan mozgott a csapatban és az autóban, aztán jó teljesítményt nyújtott, ahogy ezt már tudjuk is – méltatta a pilótát csapatfőnöke, Franz Tost az F1 TV műsorában.
Gasly valóban élt a lehetőséggel, hogy az F1-es mezőny tagja maradhatott, új csapattársát, Danyiil Kvjatot általában legyőzve gyűjtögette a pontokat, a zűrzavaros Brazil Nagydíjon pedig a célvonalig harcolva a 2. helyen zárt, ezzel megszerezte F1-es pályafutása első dobogós helyét a középcsapatnak számító Toro Rossóval.
Az egy nagyon nehéz pillanat volt
– utalt a lefokozására az idei Olasz Nagydíj megnyerése után. – Négy testvér között nőttem fel, és már gyerekként is át kellett vészelnem nehéz pillanatokat, ami erős jellemmé tett. Nekem mindenért meg kellett küzdenem, amit akartam, és a negatív energiát pozitívvá tudtam formálni. Mélyen belül tudtam, hogy ami tavaly történt, az nem volt fair velem szemben, és világosan jelezni akartam, hogy gyors vagyok, tudom, mire vagyok képes, a pályafutásom korai szakaszában már küzdöttem győzelmekért, pole-okért, bajnoki címekért, és az F1-ben is ezt akarom tenni.”
A siker különös jelentőséggel bírt, hiszen a lefokozása után megmutatta, nem véletlenül számoltak vele a Red Bullnál, és a küzdőszelleméről is tanúbizonyságot tett, mivel az utolsó méterekig versengett a hatszoros világbajnok Lewis Hamiltonnal, de a brit pilóta sem bírt vele.
Gasly a 2019-es Belga Nagydíjon ült ismét a Toro Rossóba, ezen a hétvégén a szakmai visszalépés mellett súlyos személyes megrázkódtatás is érte.
Spában halálos balesetet szenvedett Anthoine Hubert az F2 mezőnyében, és a francia fiatal elvesztése Gasly számára különösen fájó volt, miután az FFSA akadémiáján évekig szobatársak voltak, és jó barátságot ápoltak.
Az év végi eredmények és a Red Bull pilótaprogramjában keletkezett aszály miatt Gasly 2020-ra is bizalmat kapott az Alpha Tauri névre átkeresztelt istállónál, Kvjatot az első nyolc időmérő alapján 7:1-re veri és már az Olasz Nagydíj megnyerése előtt is jelentős pontelőnyre tett szert csapattársával szemben.
Hubert halálának évfordulóján (néhány nappal azután, hogy betörtek a házába és több személyes relikviáját is ellopták), Belgiumban bátran előzött a szezon egyik leghírhedtebb kanyarjában, az Eau Rouge-ban, és Monzához hasonlóan a verseny legjobbjának választotta őt a közönség. Szereplése és Albon vártnál gyengébb eredményei miatt egyre többen kérdőjelezik meg azt, hogy valóban Gasly hibája volt a sikertelensége a Red Bullnál.
„Szerintem felkészültem, de ezt a döntést nem én hozom meg – felelte, amikor arról kérdezték, hogy visszatérhet-e a Red Bullhoz. – Azóta, hogy visszahelyeztek a Toro Rossóhoz, csak magammal foglalkoztam, és azzal, hogy megmutassam, mit tudok. Amikor megkapom a megfelelő eszközöket, nagyon elégedett voltam az általunk nyújtott teljesítménnyel, és most nem csak Brazíliáról beszélek, hanem általában is elég erősek voltunk” – mondta Monzában.
Gasly sikere a Forma-1 jelenlegi erőviszonyait ismerve rendszerhibának tekinthető, de az emberi tényező szempontjából ez lényegtelen. 1996 óta ő az első francia versenyző, aki F1-es nagydíjon győzött, ő a sportág történetének 109. futamgyőztese, egyben annak az FFSA-akadémiának a növendéke, ami Panis F1-es pályafutása után felkarolta a helyi tehetségeket.
Előfutáruk, a 2015-ben meghalt Jules Bianchi és Hubert sajnos már nem tehet hozzá ezekhez a sikerekhez, de a generációjukhoz tartozó, igaz, monacói színekben versenyző, szintén személyes tragédiák által edzett Charles Leclerc már tavaly bizonyította, hogy megfelelő autóval képes győzelmet aratni, és a Renault-Alpine javulása esetén a Mercedes támogatását is élvező Esteban Oconnak is van erre esélye.
Amennyiben Gaslyval előfordulna az az egyelőre példátlan esemény, hogy lefokozása után a Red Bull visszahelyezi őt az anyaistállóba, akár az is lehetségessé válik, hogy három frankofón pilóta csatázzon a dobogós helyekért és esetleg győzelmekért, ami 15 évvel ezelőtt alighanem maximum az álmodozások szintjén merült fel az érintettekben.