Hamilton rekorddöntő győzelme előtt is ideges volt és aggódott

Michael Schumacher rekordjának megdöntése után Lewis Hamilton elárulta, hogy a mai napig nem szokott hozzá a versenyek előtti bizonytalansághoz és idegességhez, ez pedig a Portugál Nagydíj előtt sem volt másként. A hatszoros világbajnok azon is szokott aggódni, hogy aznap elég jó lesz-e, mert olykor a rajt előtt egyáltalán nem biztos ebben.

Miután megdöntötte Michael Schumacher sokáig megdönthetetlennek hitt rekordját, Lewis Hamilton arról beszélt, hogy a mai napig bizonytalan egy-egy futam előtt és sokszor egyáltalán nem érzi azt, hogy jól fog menni neki a versenyzés aznap. A hatszoros világbajnok a Portugál Nagydíjjal kapcsolatban elmondta, hogy menet közben érzett rá igazán arra, hogy miként kell vezetnie.

„Ki gondolta volna, amikor belefogtunk ebbe a projektbe 2013-ban, hogy eljut 92 győzelemig. Szinte szürreális ez a szám. Teljes szenvedéllyel és energiával csinál mindent, a tehetsége, a képességei egyszerűen kiemelik őt a többiek közül" – magasztalta versenyzőjét Toto Wolff csapatfőnök a Sky Sportsnak nyilatkozva.

Az osztrák üzletember az idén először látta azt Hamiltonnál, hogy ennyire módszeresen tornázta vissza magát a Valtteri Bottasszal szemben egész hétvégén tapasztalt lemaradásából oda, hogy a futamon a finnek semmilyen válasza ne legyen csapattársa tempójára.

Eközben Bottas értetlenül állt azelőtt, hogy miért volt ennyivel lassabb, mindössze annyit tett hozzá, hogy nem a gumikezeléssel volt gondja, egyszerűen csak nem tudott elég gyors köröket autózni.

Hamilton a rajt után saját elmondása szerint „túl óvatos volt", de arra gondolt hogy „ez maraton, nem sprint", valamint a világbajnoki címet tartotta szem előtt, ezért utólag is ezt a hozzáállást tartja helyesnek. Miután pedig felzárkózott Bottasra és megelőzte a csapattársát, a finn csak bottal ütötte a nyomát, és végül 25 másodperces hátrányban ért célba mögötte. Hamilton szerint „ma nagyon jól ment" neki, amit a menet közbeni alkalmazkodásnak is köszönhet.

„Sok mindenre rájöttem menet közben a pályával és a gumikkal kapcsolatban, valamint azzal, hogy mi kellett az autónak. Nagyon más volt, mint tegnap. Menet közben írtam újra a terveket. Enélkül a nagyszerű csapat nélkül azonban nem sikerült volna. Olyan jó volt, hogy Bonóval (Peter Bonnington, Hamilton versenymérnök - a szerk.) ünnepelhettem a dobogón, mert egy mérnökkel sem dolgoztam olyan hosszú ideig együtt, mint vele. Nagyon jól megértjük és tiszteljük egymást."

Hamilton elmélkedett is egy kicsit a rekorddöntés után és elárulta, hogy hiába a 92 győzelem és a 262 versenyes rutin,

a mai napig ideges és sokszor bizonytalan a versenyek előtt, mert nem tudja, hogy aznap elég jó lesz-e.

„Azt gondoltam, hogy bizonyos dolgokhoz idővel hozzászokom, de amikor ma vettem fel a sisakomat a garázsban, ideges voltam, volt bennem bizonytalanság. Emlékszem-e a stratégiámra, a beállításokra a kormányon? Ezeken a dolgokon mind keresztülmegy az ember, és még most is félelmetes.

Nem számít, hogy hány vasárnapot élsz át, az idegesség, az aggodalom, a bizonytalanság, a dolgok, amikre emlékezned kell, sosem lesznek könnyűek. Minden alkalom olyan, mint az első, ezért imádom csinálni, amit csinálok.

Amikor vasárnap felkelek, minden alkalommal máshogy érzem magam. Nehéz megmondani, hogy vajon ma jó leszek-e. Vannak napok, amikor a rajtrácson az autóban ülve nem érzem jól magam és azt gondolom, hogy ennek ma nem lesz jó vége. Aztán jobban vezetek, mint valaha. Aztán van, amikor jól érzem magam, de a teljesítményem mégsem olyan jó. Ez oda-vissza megvan. Soha nem tudod, hogy mire számíthatsz. Amit próbálok, hogy a lehető legjobb módon felkészülök. Ezekkel a sikerekkel a hátam mögött többet tanulmányozom a dolgokat most, mint valaha, különböző dolgokat gyakorolok és közben hihetetlen emberekkel dolgozom együtt."

Hamilton egyik nyilatkozatában sem mulasztotta el méltatni a csapatát, akikkel nagyon élvezi a közös munkát. „Nehéz elmagyarázni, ahogy érzem magam. Fiatal vagyok, tele vagyok energiával, fantasztikusan érzem magam és folyamatosan azokra a srácokra gondolok, akikkel együtt dolgozom és akiknek nagyon hálás vagyok. Mindenki hétről hétre jön a versenyekre és a gyárban levők is hisznek bennem. Régóta együtt vagyunk.

A sikerhez hozzá lehet szokni, ezért néha megkérdezem őket, hogy még mindig keményen dolgoznak-e, ők pedig azt felelik, hogy igen. Soha nem elégedettek igazán.

Nagyon élvezem az együttműködésünket, és annyira büszke vagyok rá, hogy kihívások elé állítjuk a másikat, hallgatunk a másikra. Ezen a hétvégén bizonyos dolgokban kihívás elé állítottam őket, ezért volt ma ilyen a tempóm. Klassz abban a helyzetben lenni, hogy ennyire intelligens mérnökökkel az ember sok területen egy hullámhosszra kerül és képes kihívások elé állítani őket."