Mi állíthatná meg a mindent megnyerő Mercedest?

Sorra dönti a rekordokat a Mercedes a Forma-1-ben, és egyelőre nem látni, hogy mi vethet véget a német márka hegemóniájának. A történelem ad néhány tippet, de közben annyit változott a világ, hogy nehéz lesz egyértelmű megoldást találni az erősorrend felrázására.

Zsinórban hét egyéni és hét konstruktőri világbajnoki cím a Mercedes mérlege a 2014-es szezon kezdete óta, és talán még megdöbbentőbb kimondani, hogy az előző 14 világbajnoki címből mindet bezsebelte a Brackley-ben és Brixworthben működő, de nagyrészt német kézben lévő istálló.

Újkori F1-es Mercedesek - Sikert sikerre halmoznak Forrás: Daimler AG/Sebastian Kawka/Mercedes-Benz Grand Prix Ltd.

A hétszeres világbajnok Michael Schumacher rekordjait Lewis Hamilton sikerszériája előtt senki sem tartotta megdönthetőnek, azonban a Forma-1 történetét megvizsgálva látható, hogy részben csak a szerencsének és manapság már kevésbé előforduló körülményeknek köszönhető, hogy nem alakultak ki hasonlóan egyoldalú korszakok a sportágban.

Ebből már sejthető, hogy ugyan a Mercedes elmúlt hét éve szigorúan nézve példátlan, akadtak korábban is hosszú sikersorozatok a sportágban, de ennyire homogén dominanciát csak a 2000-es évek Ferrarija tudott bemutatni.

Mégis, már az 1960-as évektől előfordul, hogy csapatok vagy motorgyártók tarolnak, ezért megnéztük, mit tudtak akkoriban, és végül mi hozta el a vesztüket.

A Ford volt a hőskor Mercedese

Világbajnoki címek: 1968-1974, 1978, 1980, 1981, 1982

Elsőre talán furcsának tűnhet, de a motorgyártók rekordjai terén a Mercedes még csak egyenlített azzal, hogy zsinórban hét világbajnoki címet nyert. Az eddigi egyeduralkodó papíron a Ford, gyakorlatban a legendás Cosworth DFV-motor volt, ami eredetileg azért készült, hogy a háromliteres lökettérfogatú szívómotorok korszakában is sikerre vigye az eredeti Lotus-csapatot.

A siker záloga 1967-től a Ford DFV-motor volt Forrás: DPPI/Dppi

A legendás Colin Chapman kezdeményezte az együttműködést, a Cosworth pedig a Ford anyagi hozzájárulásának köszönhetően kifejlesztette a motort, amiről nem túlzás azt állítani, hogy történelmet írt a Forma-1-en túl több más kategóriában is. A motort 1967-ben vetették be, az első szezonban még alulmaradt a Brabham-Repcóval szemben, ráadásul az eredeti megállapodással ellentétben a Fordnál úgy döntöttek, más csapatoknak is eladják a DFV-t.

Ezzel elérték, hogy ne csak a Lotus-Ford arasson, hanem a DFV általában: 1978 és 1982 között a Lotus öt, a Matra, a Tyrrell és a McLaren egy-egy, a Williams pedig három világbajnokságot nyert a kompakt és olcsó erőforrással, ami 1967 és 1985 között 262 nagydíjból 155 alkalommal győzött. Lényegében csak a Ferrari tudott labdába rúgni a kis angol manufaktúrák mellett,

Niki Lauda első két világbajnoki címe után úgy tűnt, hogy fordulópont jöhet, de az aerodinamikát forradalmasító „ground effect” miatt továbbra is a DFV-s autók maradtak előnyben.

Ez egészen 1983-ig volt így, ekkor átvették az uralmat a turbómotorok a Forma-1-ben: Nelson Piquet a Brabham-BMW-vel nyerte az egyéni, és a Ferrari a konstruktőri világbajnokságot, szintén turbómotorral. A DFV egy ideig még versenyképes maradt, elsősorban akkor, amikor a nagy tengerszint feletti magasságban a turbók légszomjjal küzdöttek, de a ’80-as évek derekán már egyértelműen az akkor még újszerű technológia felé billent a mérleg nyelve.

Amire a Hondánál máig szívesen emlékeznek

Világbajnoki címek: 1986-1991

A turbókorszak indulásakor a Honda is visszatért a sportágba, eleinte a Spirit-csapattal, de nem sokkal később már a Williams beszállítója lett, majd a Lotusnak, a McLarennek és a Tyrrellnek is eladták az erőforrásaikat, de nem mindig a legújabbat. Lényegében a Williams és a McLaren volt a japánok két kiemelkedő partnere, és ez meglátszott az eredményeken is: 1986-87-ben a Williams, utána ’88 és ’92 között a McLaren nyerte sorra a világbajnoki címeket.

Mansell 1986-ban lemaradt az egyéni világbajnoki címről, de a Williams-Honda megnyerte a konstruktőrit Forrás: Getty Images/Mike Powell

A korábbiakkal ellentétben ezt a korszakot már egyértelműen a fegyverkezési verseny jellemezte: a Honda évente 4-6 teljesen különböző erőforrást is fejlesztett, a karosszériaépítés terén szintén komoly innovációkat megvalósító McLarennel lényegében gyári szintű együttműködésbe kezdtek, ráadásul Ayrton Senna és Alain Prost révén sokáig az F1 történetének egyik, ha nem a legerősebb pilótapárosát is maguknál tudhatták. E tényezők ötvözetének köszönhető az 1988-as szezon, amely során 16-ból 15 pole pozíciót és győzelmet begyűjtöttek,

Senna és Prost hegemóniáját mindössze a ferraris Gerhard Berger tudta megszakítani a Brit Nagydíj időmérőjén és az Olasz Nagydíjon.

Ráadásul, a Honda a turbókorszak végét is átvészelte, a 1,5 literes V6-ost a szabályok miatt 3,5 literes V10-esre cserélték, 1989 és 1991 között már ez az erőforrás vitte sikerre a kiemelt partnerré váló McLarent.

A sikerszériának a közben Renault-motorra váltó Williams vetett véget, ami Adrian Newey és Paddy Lowe révén megalkotta az FW14-est, a sportág történetének egyik legfejlettebb autóját. A számítógépes vezérléssel működő aktív felfüggesztés manapság is mérföldkő a műszaki innovációk terén, és erre a Honda-motor sem tudott gyógyírt jelenteni. Az év végén a gyártó a japán tőzsde összeomlására hivatkozva elhagyta a Forma-1-et, de az amerikai IndyCarban folytatta a versenyzést.

Világbajnoki címek: 1992-1997

A Honda kiszállása után a Renault 3,5 literes, majd 1995-től 3 literes V10-es motorja volt a legkapósabb portéka a privát csapatok körében. A franciák elsőszámú partnere a Williams volt, nem is véletlen, hogy az 1995-ös szezon kivételével a korszak összes konstruktőri világbajnokságát ők nyerték, a szinte makulátlan sorozatba csak Michael Schumacher és a Benetton tudott belerondítani.

Mansell már az 1992-es Magyar Nagydíjon bebiztosította az 1992-es világbajnoki címet a forradalmi Williams FW14B-vel Forrás: Williams F1

A Williams autóit akkoriban Adrian Newey jegyezte, így a remek versenyképességű motorhoz kiváló karosszéria is társult, ha Senna nem szenved halálos balesetet, feltehetőleg mindent megnyertek volna, de a Renault így is jól jött ki a korszakból, hiszen Flavio Briatore némi ügyeskedéssel átjátszotta a Benettonnak a franciák erőforrásait a Ligier-től, így a gyártó

a lehetséges 12 világbajnoki címből csak az 1994-es egyénit nem húzta be.

1996 nyarán bejelentették, hogy az 1997-es szezon végén elhagyják a Forma-1-et, ez egybecsengett azzal, hogy 1998-tól alaposan megváltoztak a technikai szabályok, a Bridgestone majd a szezon végén kiszálló Goodyear között gumiháború kezdődött, és Adrian Newey átigazolt a következő két szezon egyéni világbajnokát adó McLaren-Mercedeshez.

Miután megszabadultak Schumachertől, a Williams-Renault hozta az egyéni és a konstruktőri vb-t is Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A Williams és a Benetton egy ideig még kitartott a Renault motorjainál, amiket alvállalkozók, a Mecachrome és a Supertec szereltek össze, de csak BMW Williamsként és gyári Renault-ként lettek újra sikeresek.

A Ferrari álomcsapata legyőzhetetlennek tűnt

Világbajnoki címek: 1999-2004

Schumacher és a Ferrari sikersorozata a legjobban dokumentált korszakok közé tartozik a Forma-1-ben, napjaink szurkolóinak számottevő része a saját szemével látta, ahogy az olasz istálló nemzetközi szakembergárdával, a legjobb motorral, pilótával és stratégával hol szorosabban, de általában elég simán nyeri egymás után a világbajnokságokat.

Schumacher 21 év után nyert először egyéni világbajnokságot Ferrarival, utána 2004 végéig meg sem állt Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Ahogy manapság a Mercedes, úgy a Ferrari esetében sem látszott, hogy mi vet majd véget a szinte korlátlan sikersorozatnak, ezt azonban az FIA egy drasztikus szabálymódosítással elérte: a 2005-ös szezonra betiltották a gumicserét a versenyek közben, és ez felkészületlenül érte a Bridgestone-t, ami addigra már olyan szorosan együttműködött a Ferrarival, hogy a többi ügyfelük közé csak a sereghajtó Jordan és Minardi tartozott.

Noha a gumik jelentették a legnagyobb fejtörést, az F2005-ös sem volt annyira jó autó, mint a korábbi Ferrarik,

Ross Brawn technikai igazgató az aerodinamikát és a sebességváltó kialakítását is problémaként nevezte meg, ráadásul műszaki hibák miatt is előfordultak kiesések.

2004 után kicsúszott a talaj a Ferrari alól, még visszavágtak, de 2006 végén eljött a generációváltás ideje Forrás: Presse Sports/Luttiau

Ez részben annak is betudható, hogy a háttérben megindult a generációváltás, az F2005-ös tervezésében már nagyobb szerepet kapott a később világbajnok autókat is alkotó Aldo Costa, a folyamat pedig 2006-ban teljesedett ki, amikor a szezon végén lényegében nyugdíjazták Schumachert, Brawn elhagyta a Ferrarit, Rory Byrne a háttérbe húzódott, és Jean Todt is leköszönt a 2007-es szezon után.

A Red Bull jókor volt jó helyen

Világbajnoki címek: 2010-2013

Tíz évvel ezelőtt úgy tűnt, a Red Bull-Renault lehet az a mindent elsöprő erő, ami a napjainkban a Mercedes, négyéves uralkodásuknak azonban véget vetett a hibrid erőforrások 2014-es bevezetése.

A Forma-1 hőskorához hasonlóan a Red Bull nem a motorok miatt nyert világbajnoki címeket Forrás: DPPI/Jean Michel Le Meur

Előtte már 2008-tól befagyasztották a sportágban a V8-as motorok fejlesztését, így nem volt jelentős különbség a motorok teljesítményei terén, a hibridekkel azonban minden felborult.

Megnőttek az eltérések az erőforrások teljesítménye és megbízhatósága kapcsán

(a Mercedes mindkét téren elhúzott), ráadásul a hajtáslánc jelentőségének felértékelődése teljesen megváltoztatta a csapatok modus operandiját, ismét kedvezve azoknak a szervezeteknek, amelyek integráltan dolgoznak az erőforrás és a karosszéria fejlesztésén.

A befagyasztott V8-as motorok korszakában a Red Bull volt a legjobb Forrás: Getty Images/2013 Getty Images/Getty Images

A Red Bull jól kihasználta, hogy a csapat erősségeinek kedvezett a 2009-2013 közötti időszak, a DFV-korszakot kissé megidézve ismét a karosszériaépítő manufaktúráknak állt a zászló (még akkor is, ha ezek közben szintén nagyüzemek lettek), 2014-ben viszont több tényező együttes érvényesülése révén a Mercedes alaposan ellépett az üldözőktől, köztük a Red Bulltól is.

Mi lesz a Mercedes veszte?

Világbajnoki címek: 2014-

Az új turbókorszak kezdetén a paradigmaváltást jelentő új technikai szabályok, Lewis Hamilton és Nico Rosberg révén az erős versenyzőpáros, a megemelt költségvetés, a bővített személyzet és infrastruktúra, valamint a korszerű menedzsment technikák alapozták meg korunk legjobb F1-es csapatát, és ezek révén évről évre működő és versenyképes termék áll elő.

Ahogy a 2000-es évek Ferrarija, úgy a mai Mercedes esetében sem látni még azokat a repedéseket, amelyek miatt egyszer majd, ha nem is széthullik, de megtörik a csapat sikersorozata,

a történelem azonban azt tanítja, hogy ez elkerülhetetlenül be fog következni.

A Mercedes szinte kisajátította az 1-es számot Forrás: AFP/Getty Images/Jorge Guerrero

Az viszont figyelemre méltó, hogy a Mercedes már több akadályt sikerrel vett: a 2017-es szabályváltozások ugyan átmenetileg a nyakukra hozták a Ferrarit, de az olaszok teljes szezonok során nem tudták tartani velük a lépést, a romló gazdasági környezet ellenére a csapat menedzsmentje egyelőre elérte, hogy az anyavállalat továbbra is fenntartsa az F1-es szervezet működését, és

Toto Wolff csapatfőnök nagyon tudatosan dolgozik a hétéves sikerszéria révén szükségszerűvé váló generációváltáson.

Több sikerkorszak is akkor ért véget, amikor különböző, negatív hatások egyszerre érvényesültek egy szervezeten belül vagy ezek egymást kényszerítették ki: gazdasági válság miatt kivonuló gyártó, komoly szabályváltozás, az új idők szelét megérezve távozó vagy kiöregedő szakemberek, esetleg gumiháború jelentheti a változás receptjét.

Történelmi léptékkel mérve gyorsan építi legendáját a Mercedes Forrás: Daimler AG/Jurgen Tap

Ezek a tényezők jelenleg adottak: a 2022-es szabályváltozások, a költségplafon bevezetése, a korosodó Mercedes-csapat és a koronavírus miatt átalakuló világ mind lehetőséget teremthet arra, hogy hamarosan ismét új korszak induljon a Forma-1-ben, de az eddigiek alapján nem lehet garantálni, hogy ekkor nem indul ismét egy elhúzódó győztes ciklus a Mercedesszel vagy valaki mással az élen.