A Forma-1 fiatal generációjának képviselői közül (George Russell mellett) Charles Leclerc-t és Max Verstappent tartják a legtehetségesebbnek, és könnyen elképzelhető, hogy a jövőben sokszor fogják egymás között eldönteni a világbajnoki címet. Ha ez így lesz, akkor attól biztosan nem kell félniük, hogy megszakad a hosszú évek óta tartó barátságuk, mint például Lewis Hamilton és Nico Rosberg esetében.
A két pilóta ugyanis már a gokartos időszak óta rivalizál egymással, hiszen már akkoriban is kiemelkedtek a mezőnyből. Először 2010 szeptemberében, tehát még 13. születésnapjuk előtt találkoztak, utána pedig három éven keresztül küzdöttek egymással különböző sorozatokban, mielőtt mindketten együléses versenyautóba kerültek. Ebben az időszakban pedig egyáltalán nem szívlelték a másikat.
Amikor gyerekek voltunk, ki nem állhattuk egymást, de idővel érettebbé váltunk”
– nyilatkozta Leclerc a Sky Italiának. Egymás iránt táplált negatív érzéseiket csak tetézhette egy olyan eset, mint amilyen a 2012-es WSK Euro Seriesen történt. Magáról az incidensről nem készült felvétel, de a videómegosztókon fellelhető, hogy mindkettőjük véleményét kikérik a történtekről. A futamot feladni kényszerülő holland pilóta szerint riválisa sportszerűtlenül leszorította őt a pályáról, míg a győztes monacói versenyző úgy vélekedett, hogy csupán versenybaleset történt.
Útjaik aztán elváltak, hiszen már 2014-ben sem ugyanazokban a sorozatokban szerepeltek, Verstappen pedig három évvel korábban került be a Forma-1-be, mint Leclerc. Miután mindez utóbbinak is összejött, a rivalizálás megmaradt, de a helyzet valamelyest normalizálódott.
„[Manapság már] beszélünk egymással, és ebben a tekintetben sokat léptünk előre. Max remek srác, de amikor felvesszük a sisakot és kimegyünk a pályára, ugyanúgy rivalizálunk egymással, mint a gokartos időkben.”
2018-ban még nem nagyon keresztezték egymás útját, hiszen Leclerc akkor még a jóval gyengébb Saubernél versenyzett.
Az utóbbi két esztendőben viszont többször is összeakadtak, akár szó szerint is. A 2019-es Osztrák és Brit Nagydíjon látott csatájuk mindenképpen emlékezetes maradt, a szuzukai rajtnál viszont a Ferrari versenyzője kiütötte Verstappent, mint ahogyan az idei szahíri futamon is ő idézte elő a kiesését.
Az elmúlt években Leclerc szükségszerűen reflektorfénybe került, hiszen előbb az F1-be, majd a legnagyobb múltú istállóhoz, a Ferrarihoz került. Ennek következtében a dicséretek mellett megérkeztek a kritikák is, és ezek közül némelyik nem a pályán nyújtott teljesítményével, hanem a személyiségével foglalkozott. A 23 éves pilótát az egyik „vádpont” kifejezetten zavarja.
„Ami a legjobban megérint, az az arrogancia, mert nagyon jól tudom, hogy nem változtam – válaszolta arra a kérdésre, hogy melyik kritika bosszantja a legjobban. – Ahogyan haladok előrefelé a pályafutásomban, egyre inkább érzékelem, hogy az emberek keresik a barátságomat, persze nem azért, mert emberként kedvelnek, hanem mert a Ferrari pilótája vagyok. Emiatt egy kicsit zárkózottabbá váltam, de ez nem arrogancia, ebből a szempontból nem lettem más.”
Leclerc hozzátette, számára két nagyon fontos ember is pont ellenkező módon nevelte, mint amilyen viselkedést néhányan felrónak neki. A monacói pilótát a 2015-ben elhunyt Jules Bianchi, valamint a szűk két évvel később életét vesztő édesapja is arra intette, hogy soha ne szálljon el magától.
„Mind édesapám, mind Jules arra tanított, hogy mindig maradjak a földön. A karrierem során minden nagyon gyorsan történt, és rendre a jó irányba haladtak a dolgok, de ezt a tanácsot mindig észben tartottam. Emiatt ez a szó [az arrogancia] minden másnál jobban zavar.”
Leclerc kifejezetten nehéz szezonon van túl, hiszen az idei Ferrari messze nem úgy muzsikált, mint az előző idényben. A monacói versenyző ugyan kétszer is felállhatott a dobogóra, de összességében ő is rengeteget szenvedett. Ennek ellenére nem ért egyet azzal, hogy ezt a szezont csak úgy el kellene felejteni.
Ezt nem mondanám. Persze sok tekintetben nagyon nehéz év volt, az autó pedig rengeteg küszködést okozott, amire nem számítottunk.
Ezt a helyzetet el kell fogadnunk, ki kell elemeznünk, és tovább kell fejlődnünk, amivel a nehézségek ellenére meg vagyok elégedve. Másrészről nem lenne helyes elfelejteni ezt az idényt, mert az ember ezekben a szituációkban fejlődik a legtöbbet. Szerintem pilótaként javultam, és ez a csapatnak is segíteni fog.”