Átfogó interjút Romain Grosjean a svájci SRF Infónak, amelyben felidézte a csodával határos megmenekülését a 2020-as Bahreini Nagydíjon, ahol 200 km/h fölötti tempóval a szalagkorlátnak ütközött, átszakította azt, majd a fenyegető lángok közül szabadult ki a Forma-1 helyszínre siető főorvosa segítségével.
Grosjean azóta svájci otthonában gyógyul, és nemrég bejelentette, hogy az Egyesült Államokban, az IndyCar egyes futamain folytatja a versenyzést, de a veszélyesebb oválpályákon nem akar rajthoz állni. A műsorvezető kérdésére elmondta, a körülményekhez képest csak kevés sérülést szerzett, de a keze még nem működik tökéletesen.
Rendben vagyok, jól halad a gyógyulás, az emberi test elég erős szerkezet. Azok után, amiken keresztülmentem, csak a testem 3 százaléka égett meg.”
„A jobb kezemet kevésbé érintette, mint a balt, eleinte nem festett jól, felmerült, hogy más testrészemről kell bőrátültetést végezni, aztán úgy volt, hogy mégsem, majd megint azt mondták, hogy ez biztosan szükséges lesz. Végül is, nem kellett, a saját bőröm regenerálódott” – nyilatkozta a francia pilóta.
„Amikor reggel felkelek, nem könnyű megmozdítani a kezemet, borzalmas érzés mozgatni az ujjaimat, mert nem igazán megy – árulta el, de azt mondta, próbál nem gondolni a fájdalomra. – „Nem akartam tovább szedni a fájdalomcsillapítókat, pszichológiai szempontból is előrelépés a számomra, hogy leálltam a gyógyszerekkel. Legalább háromezerszer mozgatom az ujjaimat naponta, hogy visszanyerjem a kezem mozgását. Korábban elmondtam, hogy
még nem végeztem a motorsportokkal és a versenyzéssel, még többre vágyom.”
Grosjean szótlanul, rezzenéstelen arccal nézte vissza a balesete képeit, majd ismét felidézte, hogy 59 g-s erővel csapódott a szalagkorlátnak, és nem is értette, hogyhogy nem vesztette el az eszméletét. Ezt életmentőnek nevezte, mert szerinte bennégett volna az autóban, ha elájul. Nem tudott kiszállni, ezért meg akarta várni a mentőket, de látta, hogy felcsaptak a lángok, így ismét próbálkoznia kellett. Azt mondta, akkor még nem érezte a forróságot, de nem zárta ki, hogy rosszul emlékszik és később hozzátette, vannak emlékei, például az ütközés utáni hangok és szagok, amik csak később tértek vissza az emlékezetébe.
Felidézte a megrázó elbeszélését is azzal kapcsolatban, hogy felkészült a halálra, majd hozzátette, a helyzet egyik legnehezebb része az volt, hogy a gyermekei feldolgozzák a történteket.
„Sohasem tiltottuk meg nekik, hogy élőben nézzék a versenyeket, de ha nem akarták, akkor nem kellett, nem volt kötelező. Ezúttal nézték, a feleségemmel és az édesapámmal. A feleségem és apám sohasem nézik együtt a versenyeket, csak most a nagyszülőknél voltak a gyerekek, ő pedig elment értük, és akkor már megnézték együtt. Szerencsére, apám felesége is ott volt, úgyhogy rögtön ki tudta vinni a három gyereket a szobából.”
Nekem abba a legnehezebb belegondolnom, hogy a feleségem nézi a tévét, és azon töpreng, hogyan mondja el a gyerekeknek, hogy apa meghalt. Nekem ezt a legnehezebb megemészteni, nem azt, amit átéltem."
„Tudok beszélni a balesetről, nincsenek rémálmaim, fontos részét képezi ez az életemnek, örökre maradnak hegek, úgyhogy nem tudom elfelejteni, de nincs ezzel problémám.”
A műsorban bemutatták Charles Leclerc fedélzeti kamerás felvételét is, amelyen a monacói pilóta idegesen káromkodva érdeklődik mérnökénél arról, hogy mi történt és kit ért a baleset, mert ő csak a tükörben látta, hogy nagy baj van. Grosjean átérezte, hogy ellenfelei közül többeket kizökkentettek a történtek, de szerinte ezt az autóversenyzőknek el kell fogadniuk.
„Nehéz volt nekik és a piros zászló során folyamatosan ismételgették a visszajátszást, néhányuknak ez sok is volt. Teljesen meg tudom érteni őket, akik meglátogattak a kórházban, elmondták, hogy ők hogyan élték ezt meg, és azt feleltem nekik, hogy ez a munkánk. Tudjuk, [hogy ez megtörténhet], de amikor felvesszük a sisakot, elfelejtjük ezt, legalábbis félretesszük, mielőtt csatába indulunk. A [veszélyt] a gokartozás óta elfogadjuk, már ott is borzalmas balesetek történhetnek, halál is. Tudjuk, hogy a motorsportok veszélyesek és elfogadjuk. Ez az életünk része, nem vagyunk őrültek, de ezzel foglalkozunk, és versenyzőként szükségünk van az adrenalinra és a kihívásra.”
A francia színekben versenyző, de magát svájcinak valló pilótát már a balesete előtt eltanácsolta a csapata és Grosjean elmondta, megbékélt azzal, hogy lejárt az ideje a Forma-1-ben. Kijelentette, nagyon élvezte a versenyzést a világbajnokság mezőnyében, de újra versenyeket akar nyerni, és szerinte az F1-ben erre csak a legjobb autóval lenne esélye.
„Sok-sok ígéretes lehetőség van még a motorsportokban, a Le Mans-i 24 órás versenyre szeretnék visszamenni, miután 2010-ben már indultam ott. 2023 fontos év lesz a hosszútávú versenyzésben, sok gyártó visszatér, például a Porsche, a Peugeot, az Audi, az Acura, ami a Honda másik neve, úgyhogy az nagy kihívás és versenyeket akarok nyerni. Nem érdekel, hogy csak résztvevő legyek.”
Folytatni fogom a versenyzést, ezt a kérdést a baleset után is feltették. Nem volt nyilvánvaló, hogy mihez kezdek, de versenyezni akarok, ha az agyam is megengedi."
„Ez az egyetlen kérdőjel. A feleségem nagyon támogatja a döntésemet, még a gyerekeim is. Megbeszéltük, először azt akarták, hogy abbahagyjam, de megértették, hogy még nem végeztem a versenyzéssel. 34 éves vagyok, akkor akarom abbahagyni, amikor elegem lett, és a Forma-1-ből elég volt. Imádtam és alig várom, hogy megnézhessem az első nagydíjat, de ha nincs esélyem a győzelemre, akkor nem akarok visszatérni.”