Két hét múlva a Bahreini Nagydíj révén megkezdődik a Forma-1 2021-es szezonja, de a közös tesztelés bevezetése óta először az idénynyitó helyszínén tartják meg a minden eddiginél rövidebb, háromnapos felkészülést, így a hétvége eseményei bemelegítésnek is felfoghatók.
Tét ugyan még nincs, de annyira kevés az idő, hogy ez már szinte a szezon jelmezes főpróbája, ezért összegezzük az év általunk legérdekesebbnek tartott történetszálait, amelyeket már most is érdemes lesz figyelemmel kísérni.
Lewis Hamilton a közelmúltban szinte minden fontos rekordot átírt, és karnyújtásnyira került ahhoz, hogy Michael Schumachert lehagyva a bajnoki győzelmek számában is egyeduralkodóvá váljon. Jelzésértékű, hogy amikor a Hamiltonnak eddig hat vb-címet hozó Mercedes-korszak előtt Sebastian Vettel utoljára világbajnok lett, még nem létezett a TikTok és a 4-es metró, hat része volt a Star Warsnak, egyetlen reakciógombja a Facebooknak. A mezőny várhatóan ismét legerősebb autójával és legszervezettebb csapatával, ereje teljében, halmozódó rutinnal természetesen ő a favorit.
A legyőzésére a némileg módosuló technikai szabályok mellett az kínál esélyt, hogy lelkileg labilisabb, és az említett Rosberg pont úgy kerekedett fölé, hogy komolyabb pszichológiai fegyvereket használt. A támadásra készülő Valtteri Bottas ugyan nem szeretne erre az útra lépni, de
lehet, hogy Hamilton gondolatait megint házon belül zavarják meg.
Az egyelőre csak 2021-re szóló szerződéshosszabbítása körül nagy volt a mizéria, a jelek szerint több feltételnél hiányzott az összhang a Mercedesszel. Bár a felek nyilvánosan azt kommunikálják, hogy nem történt semmi különös, és a kiszivárgó részletek valóságtartalmáról csak találgathatunk, de az F1 vezető tévéstábjánál, a Sky szakkommentátoraként dolgozó veterán Martin Brundle például kicsit mogorvának látta Hamiltont a legutóbbi forgatásukon.
A globális tavaszi leállás és az egyéb események megviselték a britet, de a vírus tüskéit átvészelte. Vajon a Mercedeséit is kihordja lábon? Vagy kihat a teljesítményére, hogy nem egyértelműen ő diktálja a feltételeket az általa is felvirágoztatott csapatnál, hogy viszonylag könnyen pótolható lenne George Russell-lel? Aztán lehet, hogy ettől még jobban felszívja magát, és megint elsöpri a konkurenciát. Csapattársa, Valtteri Bottas szokás szerint fogadkozik, hogy javulni fog, meglátjuk, ez ígéret szintjén marad-e. Hamilton ellen inkább máshonnan számítunk fenyegetésre... (G. J.)
A Red Bull az idei szezonban használja utoljára a Honda motorját a gyártó támogatásával, 2022-től önerőből kell megoldaniuk az üzemeltetését és a korlátozott fejlesztését. A vártnál rövidebb együttműködés egész sikeres volt, nem kísérték a Red Bull-Renault vagy a McLaren-Honda házasságot jellemző bánatok és dührohamok, de a megváltozó körülményekből adódóan hamarosan különválnak útjaik. A japánok indítanak egy utolsó nagy rohamot egy új erőforrással, hogy ne csupán futamgyőzelmeket, hanem vb-címet ünnepeljenek.
Az eredményesség kulcsa mégsem náluk, hanem az energiaitalosok kezében van. Rossz szokásukat megtartva az előző idény elején is beragadtak; mint kiderült, a hibásan kalibrált szélcsatorna vezette őket mellékvágányra. Az álmuk teljesítéséhez
többre lesz szükség évi 2-3 győzelemnél,
de sokan talán már attól is izgalmasabbnak találnák a küzdelmet, ha legalább néhány hónapon át valódi kihívónak tűnnének a Mercedesszel szemben. Ilyen a 2018-as Ferrari óta nem fordult elő.
Max Verstappen gyakran az elvárható maximumot is felülmúlja, elsősorban ő ütheti ki a nyeregből Hamiltont. Sergio Pérez érkezése abban az esetben máris megtérül neki, ha a rutinos mexikói közel marad hozzá, és leszakadásával a versenytaktika terén nem sodorja hátrányos helyzetbe a Red Bullt. Amely választ kaphat egy égető kérdésre is: Verstappen korszakos zseni, aki utolérhetetlen az utánpótlásból előléptetett (és újabban megbukott) fiataloknak, vagy idővel hozható egy olyan szint, amivel közelről követhető, netalántán verhető? És a családon kívülről importált Pérez képes megszelídíteni az átlagosnál izgágább autót? (G. J.)
A 2020-as év arról szólt, hogy romba dől az évtized F1-es álompárja, Sebastian Vettel és a Ferrari románca. Egy ideig még az is lehetségesnek tűnt, hogy a mezőny második, az F1 történetének negyedik legsikeresebb tagja szögre akasztja a sisakját. Nem így történt,
Vettel menedékre lelt az Aston Martinnál, és a felek egymásra találása nem is lehetne időszerűbb.
Az üzletileg erősödő, de még mindig nehéz helyzetben lévő autógyár húzóneve egy megtépázott hírű szupersztár lett, így az F1-be visszatérő márkának és a német pilótának is van mit bizonyítania.
Vettel mellett szól, hogy a csapat érdekében mindent megtesznek majd a sikeréért, Lance Stroll hiába a tulajdonos fia, normális esetben nem jelenthet veszélyt rá, és várhatóan az autó is versenyképes lesz. A német pilóta viszont az elmúlt években nem remekelt, és a történelem is inkább azt mutatja, hogy a Ferrari után a versenyzőknek csak akkor terem babér, ha jó helyezkedéssel egy kimagasló teljesítményű autóba ülhetnek. Az idei Aston Martin várhatóan nem lesz az, de ha Vettel a Ferraritól kiszabadulva ismét magára talál, 2022-től nem kizárt, hogy a pályafutása másodvirágzásnak indul. (A. V.)
A McLaren, a Racing Point (ma Aston Martin), a Renault (ma Alpine) és a Ferrari 2020-as versengése megmutatta, milyen izgalmas is lehetne manapság a Forma-1, ha a Mercedes és a Red Bull nem lenne (ilyen jó). A négy istálló négy eléggé eltérő megközelítéssel küzdött, akadtak gyári és privát csapatok, Mercedes-, Renault- és Ferrari-motorok, fiatal és rutinos pilóták, angolok, franciák és olaszok, végig kiegyensúlyozottak és hullámzó teljesítményű alakulatok.
Ebből az lett, hogy még az utolsó nagydíjon is nyitott volt a konstruktőri világbajnokság 3. helyének sorsa, és ez várhatóan idén sem lesz másként: meglepő lenne, ha bármelyik is megszorítaná a két élen álló istállót, de egymás ellen folytatódhat a küzdelem azt lesve, hogy ki lesz éppen a legjobb helyzetben, ha a Mercedes és a Red Bull egyszerre megbotlik.
Gondoltunk a spanyolokra és az olaszokra is
Külön pontban nem tárgyaljuk, de nem feledkeztünk meg a kétszeres F1-es világbajnok Fernando Alonso visszatéréséről és Carlos Sainz ferraris szerződéséről sem. Mindkettejük boldogulását, valamint a mezőny általános képét is befolyásolja, hogy a Ferrari (motorja) idén versenyképesebb lesz-e a tavalyi állapotánál, ez nem csupán a középmezőnyben lehet döntő, az katapultálhatja az Alfa Romeót és a Haas felé billentheti a mérleg nyelvét a Williams ellen.Ráadásul, mindenkinél legalább egy fontos építőkocka megváltozott: Vettel a Ferraritól az Aston Martinhoz került, Carlos Sainz a McLarentől a Scuderiához igazolt, Daniel Ricciardo az Alpine-t elhagyva a McLaren versenyzője lett, az ő helyére pedig nem kisebb név, mint Fernando Alonso érkezett. A McLaren idén már ismét Mercedes-motorral áll rajthoz, így a Vettel-Aston Martin és a Ricciardo-McLaren páros küzdelme külön érdekességnek ígérkezik. Noha előfordulhat, hogy a B liga kvartettje félperces hátrányban küzd a pontszerzésért, érdemes figyelni őket a Mercedesek és a Red Bullok árnyékában is. (A. V.)
Akadtak már példák arra, hogy legendás apák gyermekei is F1-es pilóták lettek, sőt, az is előfordult, hogy a csemeték nagyobb sikereket értek el felmenőiknél (Jacques Villeneuve, Nico Rosberg), de ebből a szempontból Michael Schumacher fia, Mick bemutatkozásánál nagyobb szenzáció még nem volt a sportág történetében. Még akkor is, ha nem valószínű, hogy a 21 éves sportoló akár csak megközelíti édesapja rekordjait. A rokoni kapcsolatból és Michael Schumacher egészségi állapotából adódóan Mick debütálása már önmagában érdekes, de az ifjú német pilóta eddigi pályafutását megvizsgálva szokatlan mintázat látható.
Schumacher megnyerte az F3-as Európa-bajnokságot és az F2 bajnoki címét is, innentől nem kérdés, hogy helye van a Forma-1-ben, de előtte mindkét sorozatban csak az összetett 12. helyén kezdett, ezt híres családnév, valamint erős pénzügyi háttér nélkül nem minden fiatal engedheti meg magának. Mick viszont mindkét alkalommal visszavágott, és az utánpótlás-bajnokságok szabályrendszereit (egy hétvégén két futam, fordított rajtrácsok) okosan kihasználva, remek rajtokat bemutatva végül is sikeressé vált.
A nyers tempó terén egyelőre nem tűnik kiemelkedőnek,
nem voltak Lewis Hamilton törökországi parádéjához hasonló örömautózások, de ahogy Franz Tost is rámutatott, Schumacher rendelkezik a szükséges intelligenciával, ellentétben szintén újonc csapattársával, Nyikita Mazepinnel. Mindkettejüknél jobb esélye lesz a bizonyításra az Alpha Taurinál bemutatkozó Cunoda Jukinak, a három újonc szereplése a „B liga” csapatainak küzdelme mellett szintén érdekes színfoltnak ígérkezik.
Schumacherrel szemben a minimális elvárás Mazepin legyőzése, hiszen a Haas várhatóan még a Williams ellen is küszködni fog, így a német pilótától és botrányos orosz csapattársától már a pontszerzés is elismerésre méltó eredmény lenne. Ez viszonylag kedvező helyzet, ami segíthet kezelni a rá nehezedő nyomást, de jobb helye lett volna az idén talán búcsúzó, Kimi Räikkönen oldalán az Alfa Romeónál.
Räikkönen, Alonso és Mick Schumacher közös szereplése arra is rámutat, hogy milyen kísérteties átfedések alakulnak ki manapság a Forma-1 versenyzőgenerációi között. Ebből már Verstappen bemutatkozásakor is ízelítőt kaphattunk, de Schumacher tényleg mozdulni se tud anélkül, hogy ne gondoljon mindenki az édesapja pályafutására is. (A. V.)
A Forma-1 jelenlegi, 2017 óta tartó korszaka arra alapul, hogy a pilótáknak fizikai kihívást kell adni az autók vezetése révén, ebből a tavalyi szezonra minden idők leggyorsabb F1-es autói kerekedtek. Idén az itt részletezett szabálymódosítások miatt a körrekordokat aligha faragják tovább, így bár a televíziós közvetítésben nem lehet észlelni néhány másodperces lassulást, sokakban kialakulhat majd hiányérzet amiatt, hogy az F1 fejlődése idén megtorpan. Ennél azonban
érdekesebb kérdésnek ígérkezik, hogy a csapatok autói miként reagálnak a padlólemez méretének csökkentésére.
Az eddig elhangzott nyilatkozatok alapján a Mercedesnél és a Red Bullnál sem tudják pontosan, hogy a hosszabb tengelytávú és kisebb padlószögű vagy a rövidebb és nagyobb padlószögű autókat zavarja-e jobban, hogy lebutították a padlólemezt, ez akár váratlanul meg is keverheti a paklit, talán még az élmezőnyben is. Brundle szerint egyelőre Hamilton is csak latolgatja, hogy mit hoz a helyzet, de az elmúlt éveket látva aligha kell félteni a Mercedest.
Szintén az ínyencek érdeklődését keltheti fel, hogy melyik istálló miként osztja be az egyre szűkösebb forrásokat, legyen szó a költségplafon szigoráról és az emiatt átalakított üzletmenetekről, az aerodinamikai fejlesztéseket érintő reformról és az idei, valamint a jövő évi autóra fordított energiák megosztásáról. Vannak, akik már döntöttek, a Haasnál például csak minimális mértékben változtattak a tavalyi autón, és nem terveznek további fejlesztéseket, míg a Mercedesnél csak reménykednek, hogy a W12 is lehengerlően sikeresnek bizonyul, és foglalkozhatnak a 2022-es reformok szerint épülő autóval. (A. V.)
Egy darabig velünk marad a koronavírus, ami a Forma-1 menetrendjét is befolyásolja. A szezonnyitón, Bahreinben nézőkkel, máshol már biztosan helyszíni közönség nélkül rendeznek versenyt, de ennél fontosabb bizonytalanság, hogy sikerül-e megtartani mind a 23(!) nagydíjat, és az összeset az eredetileg tervezett helyszínen. Az utazási korlátozások megint logisztikai kihívásokat okoznak, csakúgy, mint a várhatóan rekordhosszú szezon három(!) őszi tripla hétvégéje.
Befolyásolhatja a küzdelmet egy-egy főszereplő vírus miatti távolléte, ahogy más sportágakban láttunk rá példát. A pilóták közel harmada már átesett a fertőzésen, ám néhányuknál (pl. Hamiltonnál, Péreznél) a védettség hamarosan elmúlhat, így amíg nem kapnak oltást, a versenyzőknek egy ideig még tűrniük kell a buborékot és a korlátozott szabadságot.
Vírustól független, érdekes módosítás lehet 2021-ben, amennyiben tesztjelleggel elfogadják a szombati sprintversenyek ötletét. A kísérleti terep Kanadában, Olaszországban és Brazíliában lehet. (G. J.)