IMOLA, ITALY - NOVEMBER 01: Max Verstappen of the Netherlands driving the (33) Aston Martin Red Bull Racing RB16 leads Lewis Hamilton of Great Britain driving the (44) Mercedes AMG Petronas F1 Team Mercedes W11 on track during the F1 Grand Prix of Emilia Romagna at Autodromo Enzo e Dino Ferrari on November 01, 2020 in Imola, Italy. (Photo by Lars Baron - Formula 1/Formula 1 via Getty Images)
Vágólapra másolva!
Imolában a megszokottnál korábban rendezik meg az idei első európai futamot. A pálya jellegzetességeit ismerve inkább a Red Bull lehet optimista, a Mercedes viszont a bahreininél jóval kevésbé szélsőséges időjárásban bízhat. A stratégiának ezúttal is fontos szerepe lehet, de egy esetleges vasárnapi eső mindent felboríthat.
Három héttel a bahreini szezonnyitó után, ezen a hétvégén tartják a 2021-es Forma-1-es világbajnokság második versenyét, az Emilia Romagna Nagydíjat. A két esemény között szokatlanul hosszú idő telik el, utoljára 2007-ben, azelőtt pedig 1999-ben fordult elő, hogy legalább ennyit kellett várni az első viadal után a következőre. Ennek a bajnokság alakulására nézve vélhetően nincsen különösebb jelentősége, de a számmisztika hívei bizakodhatnak: mindkétszer az idényzárón dőlt el az egyéni világbajnoki cím, ráadásul végül egyik alkalommal sem az lett a befutó, aki a rajt előtt a tabella élén állt, vagyis az utolsó pillanatig lehetett izgulni.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ha minden jól megy, az Abu-dzabi Nagydíj előtt még legalább 21 alkalommal alszanak ki a piros lámpák a rajtrácson, többek között ezen a hétvégén is. Normál esetben ennek a cikknek meg sem kellett volna születnie, ugyanis az eredeti versenynaptár szerint április 11-én, illetve 25-én tartottak volna futamot. A Kínai Nagydíjat azonban ezúttal is elsöpörte a koronavírus, a következő helyszínét pedig akkor még nem erősítették meg, ugyanis a vietnámi futam megrendezését nem csupán a járvány hátráltatta.
Így aztán a mezőny a 2020-as idény után ismét visszatér Imolába, mint ahogyan két hét múlva Portimaóba is ellátogat.
A pályának nagy hagyományai vannak, hiszen 1980-tól 2006-ig minden évben volt rajta F1-es futam, az elsőt leszámítva San Marinói Nagydíj néven. A többségnek vélhetően a tragikus 1994-es hétvége ugrik be először, amelyen előbb Roland Ratzenberger, majd Ayrton Senna is életét vesztette, de az Autodromo Internazionale Enzo e Dino Ferrari elnevezésű aszfaltcsík szerencsére pozitív emlékeket is tartogat, többek között Fernando Alonso és Michael Schumacher csatáját az utolsó két évből.
A tavalyi futam a legeseménydúsabb és a legunalmasabb futamok közé sem volt sorolható abban az idényben. Néhány pillanat sokakban megmaradhatott, mint például Max Verstappen vagy George Russell kiesése, a biztonsági autós fázis utáni újraindítást követő csaták, vagy éppen Daniel Ricciardo, aki – az Eifel Nagydíjjal ellentétben – nem felejtett el a cipőjéből inni a dobogón.
Ugyanakkor az is nehezen vitatható, hogy ha ki kellene emelni három futamot 2020-ból, akkor az imolai keveseknél szerepelne.
A pilóták többsége örül neki, hogy legalább még egy alkalommal lehetőséget kapnak a versenyzésre ezen a klasszikus aszfaltcsíkon. Így van ezzel Alonso is, aki 2020-ban még nem volt tagja a mezőnynek, de ellátogatott a helyszínre, és úgy véli, élvezetes futamnak lehetett szemtanúja.
„Kedvelem az imolai pályát, és örülök, hogy tavaly visszatért az F1-es versenynaptárba – jelentette ki. – 2020-ban izgalmas futamnak volt a helyszíne, emellett néhány változtatás javított a versenyzés minőségén azóta, hogy én több mint tíz éve itt voltam. Szintén szokatlan, hogy már ennyire korán Európában vagyunk, hiszen általában később érkezünk meg, amikor a kontinensen már közel van a nyár. Van néhány jó emlékem, főleg 2005-ből, amikor megnyertük a futamot, majd később a bajnokságot is.
Sok szempontból más jön, mint Bahreinben
Bár a motorteljesítmény sem elhanyagolható, Imolában sokkal nagyobb hangsúly van a leszorítóerőn, mint Bahreinben volt, ugyanis az olaszországi pályán számos gyors kanyar található, melyek közül a pilóták többet is padlógázon vesznek be. Ennek következtében a csúcspontokon mutatott átlagsebesség a 200 km/h-t is eléri.
Emellett csupán egy hosszabb szakasz van, aminek során a versenyzőknek nem kell fékezniük, és ez sem csak egy egyenesből áll.
Ami a fékezést illeti, a Brembo szerint a mezőny tagjainak körönként három nagyobb féktávval kell megküzdeniük, de ezek külön-külön nem jelentenek akkora megterhelést az első hétvégéhez képest. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy hiába állnak összességében rövidebb ideig a féken, a kevés hosszú egyenes miatt gyakrabban kell lassítaniuk, ami megnehezíti a hűtést.
„Ezen a pályán lenyűgöző a vezetés, de versenyzési szempontból lehetnek nehézségek, ugyanis elég kevés ponton lehet előzni. Fantasztikus, ha az ember elkapja a ritmust és autózik egy jó kört, főleg az egymásba fűződő kanyarok miatt. Van néhány gyors, technikás kanyar, valamint a kerékvetőket is használni kell” – foglalta össze Mick Schumacher, a Haas pilótája a pálya néhány jellegzetességét.
Szintén fontos eltérés bahreini hétvégéhez képest, hogy az összesen 4909 méter hosszúságú aszfaltcsík jóval keskenyebb, mint a szahíri,
így szinte biztosan nem lesz annyi előzés, mint a szezonnyitón. Tavaly például az első kört és a safety car utáni újraindítást leszámítva csupán hat helycsere történt a pályán, amiből öthöz az állítható hátsó szárny segítségére volt szükség.
Annak érdekében, hogy a helyzet javuljon, az FIA változtatott a DRS-zónán tavalyhoz képest. Az érzékelési pontot a 18-as kanyar kijáratától áthelyezte a 17-es bejáratához, az aktiválási pont pedig nem a rajt-célvonal, hanem a bokszutca bejáratának magassága lesz.
Várhatóan azonban így sem lesz sok helycsere, legalábbis a pályán, így az időmérős teljesítmény, valamint a stratégia szerepe egyaránt felértékelődik. Ami utóbbit illeti, a Pirelli a Bahreini Nagydíjhoz hasonlóan most is a C2-es, a C3-as és a C4-es keveréket bocsátotta a csapatok rendelkezésére. Mario Isola, az olasz gumigyártó sportigazgatója kijelentette,
egy kiállásra számítanak, már csak azért is, mert a pilóták rengeteget veszítenek a bokszban.
Azon pályák közül, ahol a bokszutcai sebességkorlát 80 km/h, Imolában buknak a legtöbbet egy kerékcserével. A be- és kijárat közötti távolság ugyanis 528 méter, aminél nincs hosszabb a jelenlegi versenynaptárat figyelembe véve. A Mercedes számításai szerint mindez körülbelül 24,8 másodpercnyi időveszteséget jelent.
Az időmérő mellett természetesen a rajt sem elhanyagolható, ami Imolában kifejezetten jó lehetőséget kínál a hátrébbról indulónak. A pole pozíciót elfoglaló pilótának ugyanis 605 métert kell megtennie az első fékezési pontig, ami idén a harmadik leghosszabb távolságot jelenti. Ez pedig nagy esélyt kínál a mögüle rajtolóknak, hogy a szélárnyék segítségével lehagyják a kvalifikáción (valószínűleg) leggyorsabb versenyzőt.
Akkor ez most kinek is kedvez?
Ha a bajnokság végig annyira szoros lesz, mint amilyen a Bahreini Nagydíj volt, akkor ezt a kérdést minden forduló előtt fel lehet tenni. Imolában azonban korántsem egyértelmű a válasz, ugyanis bizonyos tényezők a Red Bull győzelmét vetítik előre, más szempontból viszont a Mercedes bizakodhat.
A szezonnyitó után többen is azt a következtetést vonták le, hogy az energiaitalosok a tempós kanyarokban gyorsabbak a címvédőnél,
míg a lassabb fordulók esetében nagyjából egálban vannak. Ami pedig a motorteljesítményt illeti, az időmérőn egyértelműen a Honda a jobb, a futamon viszont egy kicsivel még mindig a Mercedesnél az előny, ami leginkább az energia-visszanyerés hatékonyságában mutatkozik meg.
Ha szigorúan csak a pálya kialakítását vesszük figyelembe, akkor talán a Red Bull szurkolói örülhetnek, ugyanis Imolában arányaiban több a gyors kanyar. Emellett, ha a szombati fölényük továbbra is megmarad, akkor az előzéssel kapcsolatos kihívások miatt sincs okuk a panaszra.
Persze ha taktikai szempontból is a szahíri forgatókönyv ismétlődik meg, akkor már sokkal inkább aggódhatnak.
Bár ezúttal kevésbé lesz hangsúlyos a motorteljesítmény, azért kétszer így is átlépik a 300 km/h-t. Ennek tudatában pedig mindenképpen meg kell említeni, hogy a Honda vizsgálja, hogy az idénynyitón tapasztaltak fényében érdemes-e agresszívabb beállításokat használni az energia-visszanyerés terén. Amennyiben arra jutottak, hogy mindez nem rejt magában túlságosan nagy kockázatot, úgy akár csökkenthetik is a hátrányukat ezen a téren.
Azonban a Mercedes drukkereinek sem kell aggódniuk, ugyanis van egy tényező, ami szinte biztosan a címvédő malmára hajtja a vizet, a kérdés csupán az, hogy milyen mértékben. Erről Russell beszélt nemrég, aki kijelentette, a Bahreinben tapasztalt erős széllökések nemcsak saját csapatát, a Williamset, hanem a brackley-i alakulatot is hátráltatták.
A brit pilóta arra alapozta kijelentését, hogy a sok lassú, ráadásul a légmozgásoktól védtelen kanyar miatt az erre érzékeny csapatok sokkal jobban szenvedtek, mint amennyire az idény nagy részében fognak.
Ellenben a gyors kanyarokkal tarkított, emellett épületekkel és fákkal körülvett Imolában mindez sokkal kevésbé lesz meghatározó. Arról már nem is beszélve, hogy a 60-70 km/h-s széllökések helyett ezúttal szombaton 25-30, vasárnap körülbelül 20 km/h-s sebességű légmozgás várható.
Az idei adatok alapján azt már nehezebb megmondani, hogy a hőmérséklet csökkenése melyik istállónak kedvez. Ugyanakkor a mezőny tagjainak ezzel is számolnia kell, ugyanis a kvalifikáción 14, míg egy nappal később 16 fokos levegőre lehet számítani, ami jóval hűvösebb, mint három héttel ezelőtt volt.
Két tényezővel viszont egyik istálló sem tud kalkulálni: egyrészt a pálya klasszikus jellegéből adódóan nincsenek nagy bukóterek, így ha valaki kicsúszik és nem tud visszajönni, a versenyirányítás jó eséllyel beküldi a biztonsági autót. Tavaly láthattuk, hogy a dobogó harmadik fokának sorsa lényegében ekkor dőlt el, hiszen jó néhányan kereket cseréltek, a Renault viszont nem hívta ki Ricciardót.
Ami pedig végképp megkavarhatja a sorrendet, az az esetleges vasárnapi eső, ugyanis az előrejelzések szerint aznap lehet számítani néhány kisebb záporra.
A középmezőnyt illetően talán még ennél is nehezebb jóslatokba bocsátkozni. Bahreinben úgy tűnt, hogy a McLaren, a Ferrari és az Alpha Tauri előrébb van, mint az Aston Martin és az Alpine, ugyanakkor könnyen lehet, hogy a 2020-as idényhez hasonlóan ezúttal is hétvégéről hétvégére változik a sorrend. A tavalyi Emilia Romagna Nagydíj alapján leginkább a hazai pályán versenyző faenzaiak és az enstone-iak bizakodhatnak.
Ha Russell jóslata beválik, akkor a kifejezetten biztatóan kezdő Alfa Romeo alighanem visszaesik, a Williams pedig valamelyest javul, így a két alakulat közelebb kerülhet egymáshoz. Ami vélhetően nem változik, hogy mindketten a Haas előtt lesznek, és az amerikaiak továbbra is a sereghajtó szerepét töltik be.
Utóbbi esetében fontos megjegyezni, hogy mindkét pilótájuk versenyzett már Imolában:
Schumacher a 2016-os olasz Forma-4-es sorozatból ismerheti az aszfaltcsíkot, míg Nyikita Mazepinnek ugyanabból az évből, a Forma-3-as Európa-bajnokságnak köszönhetően vannak tapasztalatai. A harmadik újonc, Cunoda Juki viszont ennél jóval közelebbi és relevánsabb élménnyel rendelkezik, hiszen azok után, hogy tavaly a 2018-as Toro Rossóval tesztelt ott, az AT02-est is a központtól mindössze 15 km-re található helyszínen próbálhatta ki. A japán pilóta kiemelte, a számára teljesen új pályák, mint például Portimao vagy Monaco nagyobb nehézséget fognak neki okozni, mint a mostani hétvége.
Az Emilia Romagna Nagydíj programja
(A tervezett menetrendet Fülöp herceg temetése miatt megváltoztatták, alább a frissített időtervet láthatja.)