Piros zászlóval ért véget a Monacói Nagydíj időmérője, miután Charles Leclerc az utolsó gyorskörén túl szűken vette a 15-ös kanyart, majd a következőben már tehetetlenül csapódott a falnak. Az élen álló monacói pilóta ezzel elvette a lehetőséget a többiektől, hogy javítsanak az első körükön, és mivel ő állt az élen, övé lett a pole pozíció.
Elsőre bizonyára sokakban felmerült, hogy a Ferrari versenyzője szándékosan tette mindezt annak érdekében, hogy biztosan övé legyen a rajtelsőség. Tény, hogy az első szektorban Max Verstappen és Valtteri Bottas is jobb időt autózott, mint Leclerc az előző körében, utóbbi ráadásul pár századdal még attól is elmaradt második próbálkozása során. Ugyanakkor józan ésszel nehéz lenne feltételezni, hogy a 23 éves pilóta direkt okozott volna ilyen balesetet, amit ellenfelei is alátámasztanak, hiszen ők sem gondolják úgy, hogy a kétszeres futamgyőztes direkt törte össze a Ferrarit.
Már csak azért sem, mert egy ebből adódó esetleges váltócsere rajtbüntetést vonna maga után.
Ennek tudatában kevéssé valószínű, hogy a szombati időmérő párhuzamba állítható két korábbi esettel, amikor a szándékosság minimum kérdéses vot. Michael Schumacher 2006-os manőverét már akkor is súlyosan megbüntették a sportfelügyelők, Nico Rosberget pedig szintén vizsgálták nyolc évvel később, de ő honfitársával ellentétben megtarthatta pole pozícióját. A nyilvánvaló különbség a mostani és a két korábbi incidens között, hogy egyik német versenyző autója sem sérült meg.
A 2006-os idény első hat fordulója után Fernando Alonso három-három győzelemmel és 2. hellyel állt a tabella élén, miközben Schumacher mindkettőből eggyel kevesebbel rendelkezett, viszont becsúszott neki egy 6. pozíció és egy kiesés is. Ennek következtében a spanyol pilóta 15 ponttal előzte meg őt a táblázaton, ami akkoriban másfél futamgyőzelemnyi különbségnek felelt meg.
Így érkeztek meg Monacóba, ahol annak rendje és módja szerint mindketten bejutottak a Q3-ba, amiben az első próbálkozások után a hétszeres világbajnok mindössze 64 ezredes előnnyel állt az élre.
Másodszorra viszont Alonso jóval gyorsabb volt, miközben a pályán előtte haladó riválisa nem tudott javítani. Ekkor úgy tűnt, hogy utóbbi blokkolta a kerekeit és megcsúszott, így nem tudott elfordulni a Rascasse-ban, ahol meg is állt, mielőtt nagyon eltalálta volna a falat.
Mivel a Ferrari igen veszélyes helyen parkolt le, a pályabírók azonnal elkezdték lengetni a sárga zászlót, vagyis a mögötte lévőknek lassítaniuk kellett. Köztük volt Alonso is, aki így nem tudta átvenni a vezetést, hanem maradt a 2. helyen.
Miután Schumachert megkérdezték a történtekről, kijelentette, hogy a képek magukért beszélnek, és látszik, hogy blokkolta a kerekeket. Ami pedig a megállást illeti, elmondása szerint elsőre vissza akart tolatni, de végül úgy döntött, hogy leparkolja az autót.
Schumacher azt is tagadta, hogy tisztában volt Alonso részidőivel, mivel „a vezetéssel voltam elfoglalva, eközben nyilván rádiókommunikáció sem zajlott.
Hozzátette, megvannak a maga ellenségei és támogatói is, ő pedig nem tudja befolyásolni a gondolkodásukat.
Merthogy természetesen megoszlottak a vélemények a manőver szándékosságát illetően. Ross Brawn, a Ferrari akkori technikai igazgatója nem meglepő módon vezetői hibát emlegetett, Flavio Briatore, a Renault csapatfőnöke azonban teljesen ellentétes állásponton volt.
„Ha ez az első versenye lenne, akkor beszélhetnénk rontásról, de nem az volt, és ez nem is az első versenye, olyannyira, hogy egy hétszeres világbajnokról van szó. – nyilatkozta az eset után. – Hogy csalt-e? Igen.”
Alonso ennél jóval diplomatikusabb volt, amikor nem volt hajlandó a nyilvánosság előtt véleményt nyilvánítani az esetről. Néhány kollégája viszont megtette, Jarno Trulli például elmondta, elég megnézni a felvételeket és egyértelmű, hogy Schumacher szándékosan parkolta le az autót. Jacques Villeneuve pedig annyit mondott, hogy
remélem, szándékos volt, mert ha valaki ilyen hibát követ el, annak nem szabadna versenyautót vezetnie”.
Briatore egyvalamiben mindenképpen tévedett, ugyanis azt állította, hogy „a Ferrariról van szó, úgyhogy nem lesz itt semmi”, célozva ezzel a lehetséges következményekre. A sportfelügyelők viszont szándékosnak ítélték Schumacher cselekedetét, és nagyon súlyos büntetéssel sújtották a német pilótát: az akkor 37 éves versenyzőnek a bokszutcából kellett rajtolnia, ami Monacóban még az átlagosnál is nagyobb érvágás, hiszen a szűk utcákon borzasztóan nehéz az előzés. Ennek ellenére vasárnap egészen az 5. helyig zárkózott fel.
Természetesen a döntésre is különböző reakciók születtek: Willi Weber, Schumacher akkori menedzsere dühös volt az ítélet miatt, és az ITV-nek nyilatkozva leszögezte, hogy mindez rosszat tesz a bajnokságnak. Luca Colajanni, a Ferrari azóta távozó, majd visszatérő sajtófőnöke pedig leszögezte, a történtek rossz precedenst teremtenek, hiszen ezek után minden vezetői hibát meg lehet kérdőjelezni.
A háromszoros világbajnok Jackie Stewart szerint azonban az is benne volt a pakliban, hogy Schumachert nemcsak az időmérőről, hanem a futamból is kizárják.
A brit expilóta szerint ugyanis ez olyan komoly vétség volt, hogy más versenyző vagy csapat nem is kockáztatta volna meg, mert túlságosan nagy veszélybe sodorta volna saját maga jó hírnevét.
Schumacher még visszatérése után is tagadta, hogy szándékosan parkolt le 2006-ban, akkori csapattársa, Felipe Massa viszont nemrég elárulta, hogy a hétszeres világbajnok, ha nem is azonnal, de bevallotta neki tettét. Brawn pedig szintén beszélt már nyíltan az esetről.
Schumachernek nem ez volt az első súlyos kihágása, korábban 1994-ben és 1997-ben is azzal vádolták, hogy szándékosan ütközött ellenfelével, hogy ezzel biztosítsa be a vb-címet, utóbbi esetben ki is zárták a pontversenyből. Ennek kapcsán a brit szakember könyvében úgy fogalmaz, hogy egykori pilótájában akkora volt a versenyszellem, hogy bizonyos dolgokat másképpen látott, mint a többiek, ami néha ezekhez hasonló incidensekben nyilvánult meg.
Hozzátette, azért védte meg, mert ugyanannál a csapatnál dolgoztak, de a megmozdulás valójában szinte védhetetlen volt.
„Ösztönös reakció volt a részéről, mert övé volt a hétvége leggyorsabb autója, de aggódott, hogy ezt a futamon nem tudja majd kihasználni, mert valaki megszerzi előle a pole-t – magyarázta. – Monacóban általában az élről induló nyer, ha nem hibázik, ő pedig paranoiásan félt attól, hogy nem az övé lesz a pole.”
Brawn azonban leszögezte, akkoriban kicsit más volt a helyzet, ugyanis jó stratégiával hátrébbról rajtolva is volt esély a győzelemre, saját felelősségét pedig abban látja, hogy erre nem hívta fel Schumacher figyelmét. Hozzátette, meg van győződve róla, hogy valóban ösztönös, és nem tudatos cselekedetről van szó, máskülönben beszélt volna róla, ám ezt nem tette meg. Brawn szerint egyébként Schumacher „pocsék munkát végzett”, mert össze kellett volna törnie az autót.
A sportfelügyelők döntése után eldőlt, hogy Alonso először indulhat a pole-ból a Monacói Nagydíjakat tekintve, amit aztán később győzelemre is váltott. A szerdai sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, hogy mi volt a legszebb élménye a hercegségben,
a spanyol pilóta pedig pont a 15 évvel ezelőtti hétvégére utalt vissza.
„Az biztos, hogy a két győzelmem – kezdte. – Monacóban minden az időmérőről és az ott megszerzett pozíció megtartásáról szól. A két diadal nagyon különböző volt. Talán 2006, mert az volt az első és nagyon különleges érzés volt, de kissé fura is, mert a kvalifikáción Michael lett az első helyezett, de vizsgálták, mert volt egy incidense az utolsó előtti kanyarban. Este tízkor tudtam meg, hogy az enyém lett a pole, ez elég furcsa érzés volt. 2007-ben minden simábban ment a pole-lal és a vasárnapi győzelemmel.”
A mostani időmérő után Alonso Leclerc esetére is kitért. A kétszeres F1-es világbajnok a 2006-os kvalifikációval ellentétben most egyértelműen kinyilvánította véleményt, amikor kijelentette, hogy kollégája csupán hibát követett el. Hozzátette, az első szektorban kevesen tudtak gyorsulni, bár Bottasról a jelek szerint megfeledkezett.
A [baleset ezúttal] semmin sem változtatott
– mondta. – Azt hiszem, csak Verstappennek volt lila szektora, ő volt az egyetlen. A többiek nem tudtak javítani, úgyhogy nem hiszem, hogy nagy drámát kell csinálni ebből. 2006 szerintem nagyon más volt. Akkor sokan futottak lila szektorokat, és az nem ütközés volt.”
Hasonlóképpen érvelt Schumacher korábbi riválisa, Damon Hill is, aki nem is érti, hogyan lehet szándékosságot feltételezni Leclerc-nél. „Jézusom, az emberek tényleg azt gondolják, hogy Leclerc direkt csinálta? – fakadt ki Twitteren. – Ez még annál is nagyobb butaság lenne, mint az ütközés volt. Az ember nem megy neki [szándékosan] a korlátnak és tör össze egy tökéletesen működő Ferrarit, hanem finoman érinti a falat a Rascasse kijáratánál. Ezt mindenki tudja.”
2006-ban Keke Rosberg fogalmazott az egyik, ha nem a legerősebben, amikor kijelentette, Schumachernek le kellene mondania a versenyzői szakszervezet éléről, és soha többé nem szabadna beszélnie a biztonságról. „Sokkal többet feltételeztünk róla – nyilatkozta 1982 világbajnoka. – Ez volt a legrosszabb dolog, amit valaha a Forma-1-ben láttam. Azt hittem, sikerült felnőnie, de csak egy közönséges csaló maradt. A becsületes emberek szemében nincs helye az F1-ben.”
Fia, Nico Rosberg, a Williams akkor pilótája ennél jóval finomabban nyilatkozott, de ő is kijelentette, hogy nagyon bízik benne, hogy Schumacher nem szándékosan tette, hiszen a GPDA elnökeként rendszeresen a korrektségről beszélt. Ráadásul mindezt csupán egymás feltartásának kontextusában emlegette, az fel sem merült, hogy valaki egy mozdulattal az összes mögötte haladó versenyző körét tönkreteszi.
A két Rosberg szavai 2014-ben kerültek nagyon érdekes megvilágításba, amikor Nico elfékezte magát a Mirabeau-ban, majd kihajtott a bukótérbe, amivel sárga zászlót idézett elő. Ennek következtében a mögötte haladó Lewis Hamiltonnak lassítania kellett, így nem tudott javítani idején, és maradt csapattársa mögött.
A helyzet kísértetiesen hasonlított a nyolc évvel korábbi szituációhoz.
Rosberg hátránya öt futam után 3 pont volt a világbajnoki tabellán, az első próbálkozások során viszont 59 ezreddel ő volt a gyorsabb a Q3-ban. Ezt követően ő kezdte meg hamarabb második körét, majd neki köszönhetően riválisának nem volt esélye javítani. Az egyetlen lényegi különbség a körülmények között az volt, hogy ő Schumacherrel ellentétben először ült világbajnoki címre alkalmas autóban, sőt, addigra már az is egyértelmű volt, hogy ezért kizárólag Hamiltonnal kell megküzdenie.
Nem véletlen, hogy sokan a nyolc évvel korábbi incidenssel állították párhuzamba, olyannyira, hogy a sportfelügyelők az időmérő leintése után beidézték az érintettet meghallgatásra. Elmondása szerint Rosberg kifejezetten meglepődött ezen.
Látni fogják, hogy az adatok hasonlítanak az azt megelőző körhöz, és csupán blokkoltam az első kereket
– nyilatkozta a BBC riporterének, aki megkérdezte tőle, hogy nem érzi-e magát kényelmetlenül. – Természetesen bocsánatot kell kérnem Lewistól, hiszen tönkretettem a körét, de ez így működik.”
A német pilótának igaza lett, ugyanis a döntéshozók nem találtak szándékosságra utaló bizonyítékot, így megtarthatta szezonbeli második pole pozícióját, majd a versenyt is megnyerte. Azonban ez így is fordulatot jelentett, ugyanis ez volt az a pont, amikor Hamilton és Rosberg gyerekkoruk óta tartó barátsága megromlott. Előbbi ugyanis úgy vélte, riválisa szándékosan akadályozta őt.
„A végén [vagyis az utolsó gyorskörön – a szerk.] találtam némi időt, de ezt nem tudtam kihasználni, és nem mutathattam meg, milyen tempóra vagyok képes valójában – panaszkodott. – Ugyanakkor tudhattam volna, hogy ez meg fog történni, és az előző körömben kellett volna [elég gyorsnak lennem].”
