Kevés olyan, még létező vállalat van, ami futamot nyert a Forma-1-ben, ennek ellenére a honlapján egy szó sem szerepel erről. Ebből már sejthető, hogy Team Penske jelentősége jóval meghaladta az F1-et, mégis fontos epizódot képvisel a világbajnokság történetében, hiszen cikkünk írásakor Roger Penske csapata az utolsó amerikai istálló, ami győzelmet tudott szerezni, éppen 45 évvel ezelőtt.
Ahhoz, hogy megértsük ezt a szokatlan felállást, elkerülhetetlen, hogy áttekintsük ki is az idén 84 esztendős Roger Penske, Európában talán kevésbé ismert, de nem túlzás azt mondani, hogy a világ egyik legmeghatározóbb figurája a gyorsasági autósport terén. Pályafutásában az üzlet és a versenyzés mindig is kéz a kézben járt, ezekhez szinte páratlan megbecsülés társul.
Penske 1937. február 20-án született az ohiói Sneaker Heightsban, édesapja sikeres üzletember volt és fiát is ebbe az irányba terelte.
Roger már tinédzserkorában autókkal kereskedett, de később diplomát is szerzett, ezzel párhuzamosan pedig sikeres pályaversenyző lett, eleinte hegyiversenyeken indult, de 1961-től a Forma-1-ben is megfordult. Igaz, nem sokszor, mindössze két nagydíjon indult Watkins Glenben, először egy Cooper, majd egy Lotus volánja mögött, a mérlege egy 8. és egy 9. hely.
Versenyzőként ugyan nyert egy NASCAR-futamot és tesztlehetőséget ajánlottak neki az Indianapolis 500-ra is, de az üzleti tapasztalatait és a versenyzés iránti rajongását kombinálva elsősorban csapattulajdonosként lett sikeres. 1965-ig ült maga is a volán mögé, 1966-tól építette a Penske Racinget, ami a tengerentúlon az egyik legjelentősebb autósportos márkanév lett.
A Penske Racing a fennállása nyolcadik évében szállt be a Forma-1-be, az autókat az angliai Poole-ban építették, de amerikai zászló alatt álltak rajthoz. Az üzletember már 1971-ben megjelent a világbajnokság mezőnyében a McLaren szponzoraként, Mark Donohue az autóval dobogós helyet is szerzett a Kanadai Nagydíjon, három évvel később viszont már saját autóval készültek a versenyekre.
Bár teljesen más volt akkoriban a Forma-1, a mai Haas-csapat működése és a Penske szereplésében akadnak hasonlóságok: az amerikai istálló Angliában építette az autóját, az akkoriban polcról levehető Ford DFV-motort és Hewland sebességváltót használva. Az 1974-es szezon végén, Kanadában és az USA-ban bevetett PC1-es nem váltotta meg a világot, először a 12. lett, majd kiesett.
A Penske 1975-ben folytatta a versenyzést a PC1-essel, de nem volt különösebben sikeres, a Svéd Nagydíjon Donohue hozott egy 5. helyet az autóval,
de a szezont végül egy March 751-essel folytatták, a Brit Nagydíjon már ez az autó ért el újabb 5. helyet. Az Osztrák Nagydíj utolsó szabadedzésén Donohue súlyos, később halálos kimenetelű balesetet szenvedett, ezért a Penske végül a teljes szezont nem tudta teljesíteni, a csapat John Watsonnal csupán az amerikai futamra tért vissza, immáron az új PC3-as modellel.
Az 1976-os szezon elején a Penske szintén a March 751-re alapuló, és arra hasonlító PC3-assal készült, a pilóta Watson maradt, ráadásul a Citibank révén komoly szponzor is érkezett a csapathoz. Az új változat sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az idénynyitón az üzemanyagrendszer hibája miatt kigyulladt, majd később a motor meghibásodása miatt is kiesett, mindössze 2 pontot szerzett.
A ’76-os szezon előtt szabályváltozás történt, eltávolították a magas légbeömlőket, és a hátsó szárny elhelyezése is közelebb került az autóhoz
– emlékezett vissza Watson a Motorsport Magazine-ban. – Ezek jól elszúrták a PC3-as aero-csomagját, sohasem volt már olyan a balansza, mint az eredeti konfigurációnak. Roger azt mondta, hogy építsük meg újra az autót.”
Jött is helyette a PC4-es, ebből kettő helyett már három példányt építettek, de az első specifikáció ebből sem volt túl sikeres, ezért a svédországi bevetés után változtattak az aerodinamikáján és megnövelték a tengelytávját is. Ez meghozta a várt áttörést,
Watson a Francia Nagydíjon a 3. helyezett lett, ezzel megszerezte a Penske első dobogós helyét az F1-ben, majd a Brit Nagydíjon ismételni is tudott.
Ekkor jött az Osztrák Nagydíj, ahol a körülmények szerencsés együttállása a Penske malmára hajtotta a vizet.
A Forma-1 1976-os szezonja bizonyára még azoknak is ismerős, akik nem követik a sportág eseményeit, hiszen Niki Lauda és James Hunt még a szezonzárón is küzdött a világbajnoki címért, ezt a „Hajsza a győzelemért” című játékfilmben is megörökítették. A csata egyik meghatározó versenye a Német Nagydíj volt, ahol Lauda horrorisztikus balesetet szenvedett, és bár lenyűgöző akaraterejének köszönhetően az Olasz Nagydíjra visszatért, két versenyt így is kihagyott, köztük az Osztrák Nagydíjat.
Sőt, az egykori Österreichringen nem csupán a hazai hős, Lauda hiányzott, hanem a Ferrari is, mert a Scuderia bojkottálta a versenyt, miután a technikai szabálytalanság miatt a Spanyol Nagydíjról kizárt Hunt visszakapta a pontjait. A mai napig ez az utolsó nagydíj, amelyen a Ferrari nem vett részt, Hunt meg is szerezte a pole pozíciót, a győzelem viszont nem lett az övé.
A Motorsport Magazine visszaemlékezése szerint
a Ferrari távollétében az volt a fő kérdés, hogy ki lesz Hunt mellett az első rajtsorban,
erre Watson és a Penske adta meg a választ: 0,8 másodperces hátránnyal ugyan, de odaértek Hunt mögé a Penske-Forddal, és készülhettek az izgalmasnak ígérkező versenyre, amely előtt megérkezett egy zápor a pálya térségébe.
Watson a rajtnál keményen beszúrt Hunt mellé és az 1-es kanyarban átvette a vezetést, sőt, Ronnie Peterson is befurakodott Hunt elé, majd támadni kezdte Watsont, és az 5. körben az élre is állt, a száradó pályán kialakult kavarodásban viszont a 20. körre már ismét a Penske állt az élen. Watson innentől magabiztosan tartotta a vezetést és megszerezte saját pályafutása első, valamint a Penske egyetlen nagydíjgyőzelmét.
Az ír versenyző szerint a győzelem kulcsa az volt, hogy kifogtak egy meglepően jó teljesítményt nyújtó gumiszettet. A kínálat akkoriban nem tartalmazott különböző keverékeket, de a minőségbiztosítás sem volt még olyan szinten, mint manapság, ezért a szerződéses csapatok hamarabb válogathattak az abroncsok közül. Ez így volt Ausztriában is, de a Penske gumiszerelője jól belenyúlt a maradékba.
„Jerry talált egy olyat, amelyik az összes többitől különbözött, nem tudom, hogy mi volt az. Az alapok megvoltak az autó teljesítményét illetően, de ezekkel a gumikkal teljesen életre kelt. Az általános vezethetősége is megváltozott, és igazi versenyautó lett” – lelkesedett Watson, aki a csatákban és a lekörözések során is bátrabban vezethetett így.
Győzelmével Watson kénytelen volt eleget tenni vállalásának, korábban fogadott Penske-vel, hogy megborotválkozik, ha közösen futamot nyernek,
a csapatfőnök végül szó szerint rá sem ismert a versenyzőjére, amikor ez megtörtént. Felhívták a kórházban fekvő Laudát is, aki a pokoli kínok után annyira rendbejött már, hogy tudta figyelni az eseményeket, és beszélni is.
„Rácsörögtünk, és azt mondta, ’ó-ó, nagyon jó, nagyszerű. Örülök, hogy legyőzted azt a k******** Huntot!’ – idézte Lauda akcentusát imitálva. – Érdekes volt, hogy Niki már ekkor messzebb nézett a kórházi ágyánál, és arra készült, hogy visszaül a volán mögé, mert jelentős előnye volt a pontversenyben.”
Bár a szerencsés győzelem után úgy tűnhetett, a Penske végre megindul a Forma-1 élmezőnye felé, az 1976. augusztus 15-én elért sikert a világbajnokságban nem ismételték meg, mert az üzletember úgy döntött, inkább a tengerentúli érdekeltségeire koncentrál, ezért eladta az autót és nem folytatta a küzdelmet.
„Valamikor a szezon vége és karácsony között hirtelen jött egy telefon Rogertől, éjjel 2-kor – idézte fel Watson. – Roger el akarta mondani nekem, hogy úgy döntött, visszalép a Forma-1-től. Én azt feleltem, hogy viccel” – mondta a versenyző, de Penske komolyan gondolta, és ahelyett, hogy a továbbiakban az F1-ben portyázott volna, az USA-ban igazi birodalmat épített.
Napjainkban a Penske Corporation különböző vállalatai több, mint 60 ezer főt foglalkoztatnak, ennek része a Team Penske is, ami jelenleg az IndyCarban és a NASCAR Cup Series-ben, valamint az Xfinity Series-ben versenyez, de az F1 mellett megfordult már a Can-Am sorozatban, a Trans Am-ben, az IMSA-ban és az ausztrál Supercars-ban, hamarosan pedig a Porsche gyári csapata lesz a WEC-ben.
Eddig 16-szor nyerték meg az IndyCart, 18-szor az Indianapolis 500-at, két-két alkalommal a NASCAR Cup Series-t és az Xfinity-t, kétszer a Daytona 500-at és háromszor az ausztrál Supercars-t. A Penske vállalatbirodalomban egyebek mellett autókereskedő, szállítmányozási és szórakoztatóipari lábakkal is rendelkezik, Roger Penske vagyona így már 1,8 milliárd dollárra becsülhető.
A Penske Entertainment ráadásul manapság már az egész IndyCar és az Indianapolis Motor Speedway (IMS) tulajdonosa is, vagyis olyan helyzetben van, mintha a McLaren tulajdonosaként Ron Dennis megvette volna az F1-et és a Monacói Nagydíjat is. Ráadásul, Penske szerepvállalását látva állva tapsolt az egész iparág, azok is, akik részt vesznek az IndyCarban, és azok is – például a McLaren jelenlegi vezetése – ami ezt látva fokozza a jelenlétét a sportágban.
A Penske az F1-ből való távozása után is a sportág részese maradt, résztulajdonos volt az Ilmorban, ami a Mercedes jelenlegi F1-es motorgyárának jogelődje volt, futóműalkatrészeket szállított a McLarennek és a Daimler F1-es szerepvállalásánál is bábáskodott, de az IMS révén került ismét a reflektorfénybe, hiszen a legendás pálya az amerikai terjeszkedés egyik bástyája is lehet.
Most azonban mintha az élet ismételné önmagát, az F1 és Indianapolis lassan két éve nem került közelebb egymáshoz, Penske nemrég már arról beszélt, inkább az IMSA-t vinné vissza a Brickyardra. Bár az F1-ben a Penske nem ért el kiemelkedő eredményeket, a vállalatbirodalom és Roger Penske személyes sikerei inkább azt mutatják, a legendás csapatfőnök nagyon hiányzik az F1 történetéből.