Pierre Gasly olaszországi győzelme után tavaly a francia gyorsasági autóversenyzők új aranygenerációjával felnőtt Esteban Oconnak is megelőlegeztük a sikert. A Magyarországon hivatalosan a múlt hétvégén bemutatott Alpine-márka versenyzője rászolgált a bizalomra, Fernando Alonso árnyékából kilépve csatlakozott az elit klubba, amelynek tagjai a Hungaroringen szerezték meg pályafutásuk első nagydíjgyőzelmét, és a 111. pilóta lett, aki az F1-ben felállhatott a dobogó legfelső fokára.
Ocon sikere egy igazi tündérmese fontos mérföldköve: a francia fiatal pályafutására a családja szó szerint mindent feltett, az anyagi biztonságot is kockáztatva járták a gokartpályákat, bízva abban, hogy fiuk lehet az, aki tovább írja a nagy hagyományokkal rendelkező, de Olivier Panis 1996-os meglepetésgyőzelme óta a gyorsasági autósport terén aszályos évtizedeket élő nemzet történetét.
Amikor Ocon 2006-ban gokartozni kezdett, nem akadt hazai példa, akire felnézhetett, gyerekként az ő hőse is az éppen akkor visszavonuló Michael Schumacher volt.
Korai próbálkozásait szép sikerek övezték, több korosztályos gokart-bajnokságban is győzött, 2. lett a WSK Euro Series-ben, egyebek mellett a nála fiatalabb és akkor még tapasztalatlanabb Max Verstappent is legyőzte az F3-as Európa-bajnokságban, de később két komoly törést is át kellett vészelnie ahhoz, hogy végül eljuthasson az F1-es dobogó legmagasabb fokáig.
A gokartos sikerek után a ma már nem létező Gravity Sports menedzsmentiroda vette a szárnyai alá az akkor 14 éves Ocont, ez lényegében a Lotus-csapat (a mai Alpine) korábbi tulajdonosának tehetségkutató programja volt. Az ő támogatásukkal az ART-től átigazolt a Prema Powerteamhez, nagy fölénnyel győzött az F3-ban, a Lotus-projekt és ezáltal
a Gravity összeomlásával viszont elapadtak a források, amelyek a további versenyzéshez kellettek.
Ekkor lépett be a képbe Toto Wolff és a Mercedes pilótaprogramja, amelynek középpontjában akkoriban még elsősorban a német Pascal Wehrlein állt, de Oconnak is mentőövet dobtak azzal, hogy benevezték őt a GP3-as bajnokságba. Ez szokatlan visszalépést jelentett a francia fiatalnak (korábban nem sok sikerrel, de a Formula Renault 3.5-ben is versenyzett), ettől függetlenül megfelelt az elvárásnak, győzött a sorozatban, majd jobb híján a DTM-ben is próbálkozott, mielőtt Wehrlein mellett lehetőséget kapott a Manor-Mercedesnél.
Egy teljesen esélytelen kiscsapatnál való bemutatkozás egyszerre hálás és hálátlan feladat a Forma-1-ben, de szezon közben mindig kihívás beülni egy ismeretlen autóba, főleg úgy, hogy Ocon az átlagosnál magasabb, a maga 186 cm-ével a langaléta pilóták közé tartozik. A Manornál a várakozásoknak megfelelően nem váltotta meg a világot, de azt elérte, hogy amikor csődbe ment a csapat, Wehrlein ellenében őt választotta a Force India.
A rutinos Sergio Pérez ellen Ocon többször is kivillantotta a foga fehérjét és a reputációját is kockáztatva viaskodott a sokat látott mexikói csapattárssal.
Ígéretes részeredményei voltak ugyan (5. lett a 2017-es Spanyol Nagydíjon és több 6. helyet is szerzett), de az összetettben nem tudott Pérez fölé nőni, aki azáltal is nyerő helyzetbe került ellene, hogy három évvel ezelőtt pont a Magyar Nagydíj előtt végrehajtást kért a csapat tartozásai miatt, ezzel segített átjátszani a csapatot Lawrence Strollnak.
Nyilvánvaló volt, hogy a kanadai üzletember a fiát, Lance-t ülteti majd be az egyik autóba, de Ocon éretten kezelte, hogy Stroll kitúrta az üléséből, és azóta is jóban vannak.
„Csevegtem egy kicsit Lance-szal a verseny előtt, mert ő csodásan rajtol és általában ő is annyira szereti az ilyen körülményeket, mint én. Ilyenkor a legtöbbször közelítünk az élmezőnyhöz, és mondta, hogy most kell hajtanunk, de nyilván könnyű hibázni – mondta Ocon, miután Stroll a rajtnál balesetbe keveredett, és ezzel elősegítette a francia pilóta későbbi sikerét. –
Örülök, hogy engem elkerült, és csinált is egy kis helyet nekem, úgyhogy szerencsém volt.”
Az már 2018-ban nyilvánvaló volt, hogy Ocon megérdemel egy helyet a mezőnyben, de még a Mercedes sem volt hajlandó túllicitálni Strollt és az orosz versenyzők mögött álló bankárokat, ráadásul Wolff felháborodását kiváltva a Renault is kikosarazta őket, amikor kiderült, hogy Daniel Ricciardo elhagyná a Red Bullt, és inkább az ausztrál pilótát igazolták le.
Oconnak maradt a kispad, a Mercedes tesztpilótai állása, és a remény, hogy Damon Hillhez, Mika Häkkinenhez vagy Fernando Alonsóhoz hasonlóan az ő pályafutása sem fut vakvágányra azért, mert nem maradt neki hely a székfoglalóban. A nyilatkozatok szintjén Wolff kiállt Ocon mellett, felmerült az is, hogy a tehetséges, de a korábbi csapatainál konfliktusokat is generáló versenyző válthatja Valtteri Bottast,
a 2019-es szezon nyarán azonban pletykák jelentek meg arról, hogy elvesztette a türelmét, megromlott a viszony Wolff és közte, miután nem kapott lehetőséget Lewis Hamilton oldalán a Mercedesnél.
Ha volt is vita a felek között, azt annyira sikerült rendezni, hogy Wolff révén a Mercedes továbbra is ellátja Ocon képviseletét, újból felvették a kapcsolatot a Renault korábbi menedzsmentjével, amelynek tagjai nem felejtették el, hogy a személyében egy tehetséges francia versenyzőhöz juthatnak, és végül beültették őt Ricciardo mellé, a rutinos, de reménytelen Nico Hülkenberg helyére.
A tavalyi visszatérés rögösen indult, de Ricciardo 2019-es, szintén gyenge szereplése erőt adhatott Oconnak, miközben az ausztrál pilóta nála látványosan jobb eredményeket ért el. Az áttörés a szintén váratlan fordulatokban gazdag Szahíri Nagydíjon jött el; a bahreini ráadásfutam elsősorban Pérez első győzelméről emlékezetes, de Ocon a Renault gyári visszatérése óta az addigi legjobb eredményt érte el a 2. hely megszerzésével, és a szezon végéig megszerzett tapasztalatával már magabiztosabban várhatta a rendkívül sikeres, de rossz hírű Fernando Alonso visszatérését.
Az új csapattárs érkezésével párhuzamosan teljesen átszervezték az Alpine-ra átnevezett csapatot is. Carlos Ghosn után Cyril Abiteboul is távozott, az autógyár új vezérigazgatója, Luca De Meo honfitársát, az F1-es tapasztalattal nem rendelkező, de a MotoGP-ben sikeres menedzsert, Davide Briviót igazolta le a csapathoz, amelynek technikai folyamatait már Marcin Budkowski irányítja, a márkát pedig Laurent Rossi képviseli.
Rossi személyében Ocon erős támogatóra lelt, a sikeres szezonkezdete után aláírhatott egy hároméves szerződéshosszabbítást, és a bizalom akkor sem ingott meg az irányába, amikor az eredményei hirtelen leromlottak, és felmerült a gyanú, hogy az egyre inkább lendületbe kerülő Alonso vele is úgy feltörli a padlót, ahogy megtette azt Stoffel Vandoorne-nal a McLarennél.
Látva a kezdeti lendület utáni visszaesést, Ocon technikai problémára gyanakodott és szerencséjére hallgattak rá az Alpine-nál. Silverstone-ra alaposan felújították az autóját, és a francia pilóta ismét lendületbe jött.
„Csak megköszönhetem a bizalmat, amit a csapat belém fektetett. Három kemény verseny után nehéz pillanatot éltünk, de a csapat megbízott bennem. Átlendültünk a nehéz időszakon és Silverstone-ban, valamint ezen a hétvégén visszanyertük a tempónkat. Nagyszerű időmérőnk és szenzációs versenyünk volt” – lelkesedett Ocon a Hungaroringen.
Váratlan győzelmével Ocon egy ponttal ismét csapattársa, Alonso elé került. Azt már biztosan el tudja kerülni, hogy a rosszhírű, de Ocon szerint együttműködő kétszeres F1-es világbajnok kettétörje a pályafutását, és a hároméves szerződésével a zsebében készülhet arra, hogy az istálló egyik pillére legyen az Alonso utáni korszakban, akárki is érkezzen mellé a másik autóba.
A spanyol veterán addig még biztosan előhúz meglepetéseket a kalapból (ilyen volt a bravúros védekezés is Hamilton ellen, ami csapattársának a győzelmet jelentette), és ez páratlan lehetőség a francia tehetségnek, hogy valódi élpilóta, igazi vezéregyéniség lehessen az Alpine számára, aki a közeljövőben Max Verstappen, Charles Leclerc, George Russell és Lando Norris ellen is megállja a helyét.