Miközben saját oldaláról Lewis Hamilton Oroszországban maximálisan kihasználta a lehetőséget bajnoki riválisa börtönkártyájánál és megnyerte a futamot, Max Verstappen nem tudta ugyanezt megcsinálni Törökországban fordított leosztással, a 2. helyen futott be. Bár így is eggyel több pontot vert Hamiltonra, mint amennyit vele szemben vesztett az előző futamon a motorcserével, hiányozhat az a pontmennyiség, amit egy győzelemmel még szerezhetett volna.
A Red Bull pilótája a nagydíjhétvégén sokat küszködött az autóval, egy pillanatra sem veszélyeztette Valtteri Bottas sikerét, holott a finn az F1-es karrierjében finoman szólva sem villogott vizes pályán.
Korábban egy 2. hely volt a legjobb eredménye ilyen körülmények közt a 2018-as Német Nagydíjról, általában pörgés-forgás, gyenge teljesítmény jellemezte az esőgumikon, míg Verstappennek pont ízleni szoktak az ilyen feltételek. „Nem állt össze tökéletesen az autónk, esőben is náluk volt az előny. Ki kell vizsgálnunk, miért nem voltunk ütőképesek. Úgy érzem, ők is előrébb léptek" – vélte a holland.
A Red Bullt is meglepte a vártnál harmatosabb szereplés. Egy hónapja Christian Horner csapatfőnök azt jósolta, hogy Monzában és Szocsiban várhatóan a Mercedes lesz jobb az izmosabb motor miatt és nem vette be a listába a következő helyszínt, a nyári szünet óta mégis Isztambulban szenvedtek legfeltűnőbben. Milyen okok állhatnak a háttérben?
Mindkét pénteki edzésen látszott, hogy Verstappen küszködik, többször számolt be alulkormányzottságról, kanyar közepén megbokrosodó bikáról. Csapattársa, Sergio Pérez kevésbé kínlódott, amint később kitérünk rá, ezt a vezetési stílusukban lévő különbség is okozhatta.
„Azt hiszem, részben az aszfaltból ered" – mondta a csak kicsit enyhülő nehézségekről Verstappen szombaton. Pedig maga a pálya kifejezetten jól tapadt azután, hogy egy éve a friss újraaszfaltozás szinte korcsolyapályává tette. Egymástól függetlenül két irányból is javítottak a tapadási viszonyokon: az üzemeltetők nagynyomású vízsugárral locsolták át a nyomvonalat, hogy érdesebbé tegyék, mesterségesen amortizálva a felületet.
Ettől a ferraris Carlos Sainz szerint „a tapadás az egyik legjobb volt a szezon során, a valaha volt egyik legrosszabból az egyik legjobb lett."
Emellett a Pirelli, anélkül, hogy értesült volna a vízsugaras beavatkozásról, a jelentős gumiterhelés dacára puhított a kínálat elemein és nem a legkeményebb abroncsokat vitte Isztambulba.
Utóbbi változtatás nem ártott a Red Bullnak, a kerekeket jobban magához ragasztó aszfalt azonban különös módon igen.
A rangidős szakújságíró, Mark Hughes a The Race-en megjelent cikkében kifejtette, hogy a tapadás javulása esetén aránylag körülbelül ugyanannyival nő az első és a hátsó gumik teljesítménye, de nagyobb méretüknél fogva a hátsóké abszolút értékben jobban nő. Ettől az egyensúly hátrafelé billen, alulkormányzottság alakul ki. De a többi csapathoz képest miért ez miért fájt jobban a Red Bullnak? A válasz az autójuk sajátosságaiban keresendő.
Egész pontosan a meredek padlószög hatásai fokozták az RB16B érzékenységét. Hughes rámutatott, hogy az ilyen autók aerodinamikai súlypontja rendszerint jobban előre tolódik a lassú kanyaroknál, mint a Mercedeshez hasonló lapos padlószögűeken.
Ezt a jelenséget Isztambulban azonban visszafogta a hátsó gumik vártnál erősebb tapadása, a súlypont ingázása nem a Red Bull elképzelései szerint alakult.
Mindez mellékesen segített Péreznek, aki a csapat sok más korábbi pilótájához hasonlóan gyakran megszenvedett az autó különleges viselkedésével, míg Verstappen ezúttal kevésbé tudta azt a maga javára fordítani.
Tovább rontott a helyzeten, hogy az alulkormányzottságtól az első gumik kúszási szöge nem volt ideális a tapadás felépítéséhez. Felmerül a kérdés, hogy egy kevesebb leszorítóerőt termelő hátsó szárny lett volna a jó megoldás? Igen, ez értelemszerűen előrébb mozdítja a balanszot és a csúcssebességnek is kedvez, Verstappen ilyen konfigurációban zárkózott fel az előző futamon a mezőny végéről.
Csakhogy Hughes szerint a vele járó több csúszás nagyon ártott volna gumikopásnak, a nettó mérleg veszteséges lett volna.
Szocsiban híresen sima és kíméletes az aszfalt, ott azért lehetett bevállalni a kisebb leszorítóerőt generáló légterelőt, amelyet Pérez egyébként kipróbált pénteken.
Aznap az AWS szimulációja úgy értékelte az eredményeket, hogy a Red Bull lemaradása a Mercedestől a lassú kanyarokban összességében ugyan csak 1 tizedmásodperc körüli volt, a középgyorsakban lendületesebben is mentek náluk, de az egyenesekben nagyon kikaptak tőlük.
Péntek este a szimulátorban órákat dolgozott korábbi versenyzőjük, Sébastien Buemi, hogy javítsanak a beállításokon. Nehéz megállapítani, mennyire sikerült, hiszen Verstappen az időmérő után úgy fogalmazott a Ziggo Sportnak, csak „kicsit" javult a helyzet, „nem fordult nagyot a világ, még mindig szenvedtem az alulkormányzottsággal." Horner a verseny után elégedetten beszélt a fejlődés léptékéről, de ez inkább motivációs nyilatkozatnak hangzott.
Tény, a szombati egyórás gyakorlás vizes pályája elvette a lehetőséget a változtatások kiértékelésétől, de akkor is szokatlan, hogy Verstappent az időmérőn 2 tizedre megközelítse egy Alpha Tauri és egy Ferrari (ironikus, hogy Pierre Gasly annak idején Red Bullt vezetve sosem végzett ilyen közel hozzá), vagy hogy a verseny fele után azonos taktikán Charles Leclerc 2 másodpercre kövesse. Az sem kizárt, hogy vasárnap az eső húzta ki a csávából a Red Bullt és megakadályozta, hogy a végig jól teljesítő ferraris esetleg beférkőzzön eléjük.
A bikások vezetik a bajnokságot, mindenkinél előfordul, hogy mellélőnek a beállításokkal. Nyilván hétpecsétes titokként fogják őrizni az okot, ha rájönnek, nem is a maga a botlás vet árnyékot a bajnoki esélyeikre.
Ahogy Verstappen utalt rá, úgy néz ki, Törökországban nem csak a Red Bull mozdult el a saját megszokott szintjétől, hanem a Mercedes is, csak ők pozitív irányba. „Gyorsulnunk kell az egyenesekben" – jelentette ki Horner a verseny után.
De a motorok közti különbséggel önmagában nehéz magyarázni, miért volt ennyivel előrébb a Mercedes,
mert Isztambulban az egyik legalacsonyabb volt a padlógázos szakaszok aránya a szezon eddigi részében. Köridőben 59%, távolságban 72% az érték a Mercedes kimutatása alapján. A tizenhat pályából Monacóban és a Hungaroringen értelemszerűen kisebb volt az arány, utánuk viszont közel azonos értékekkel Isztambul, Barcelona (59/69) és Zandvoort (61/70) következik.
A 2021-es műszaki fejlesztést elvileg már mindkét istálló abbahagyta, nem új elemektől gyorsultak Hamiltonék. Úgy néz ki, a meglévő felszereléssel értek el áttörést. „Az év elején olyan konfigurációban használtuk az autót, amiben nem tettük az utóbbi években. Minél többet mentünk, annál több körülményt felmérhettünk és egyre jobban teljesítettünk" – nyilatkozta Toto Wolff szombaton.
Az autó jobb, mint tavasszal vagy nyáron volt.
Vagyis a lapos padlószögű autót és a számára optimális beállításokat egyre jobban megismerik, miután a padlólemezt idén érintő szabályváltozások egy darabig kifogtak rajtuk. Amikor 2018-ban a Mercedes beleerősített a szezon hajrájára, a Ferrari nem tudott kontrázni. Most a Red Bullnak kell nagyon résen lennie, nehogy kiénekeljék a sajtot a szájukból.