Volt, aki sírt, más legyőzte Hamiltont - pilóták, akiknek az F1-ben lenne a helye
A tavalyi év Forma-2-es bajnoka az idén nem a Forma-1-ben versenyez, hanem az Alpine-istálló tartalékjaként, a partvonalon kívülről figyeli a történéseket. Oscar Piastri előtt azonban még ott az esély, hogy F1-es pilóta legyen. Nem úgy, mint a cikkünkben szereplő versenyzők előtt, akik bár biztosan elég jók voltak ahhoz, hogy sikeresek legyenek a motorsport csúcskategóriájában, nem kapták meg a lehetőséget a bizonyításra.
A Forma-1-ben a világ 20 legjobb pilótája versenyez - szokás mondani. Ez azonban természetesen nem így van, és soha nem is volt így, hiszen mindig akadtak olyan, tehetséges, ám valamilyen oknál fogva a királykategóriában helyet nem kapó versenyzők, akikről egyértelmű volt, hogy megérdemelnék az esélyt.
Ilyen pilóta a tavalyi Forma-2-es bajnok Oscar Piastri is, aki hiába lett első az elmúlt három év mindegyikében abban a sorozatban, amelyben elindult, és hiába nyerte meg Charles Leclerc és George Russell után mindössze harmadikként egymást követő két évben a Forma-3-as (Leclerc bajnoki címekor még GP3 volt a neve) és a Forma-2-es bajnoki címet, velük ellentétben nem léphetett egyből feljebb a Forma-1-be.
Pedig Piastrit az elmúlt évek egyik legnagyobb tehetségének tartják, és senki nem vitatja, hogy képességei alapján helye lenne a mezőnyben, pláne úgy, hogy közben a tavalyi F2-es szezont harmadikként záró Csou Kuan-jü (aki szintén az Alpine akadémiájának tagja volt, akárcsak Piastri) bemutatkozhat az idén, jóllehet nem a francia istálló, hanem az Alfa Romeo színeiben.
Piastri pedig közben az Alpine tartalékjaként fogja a partvonalról figyelni az idei évet, és hacsak Fernando Alonso vagy Esteban Ocon nem kényszerű kihagyni egy versenyt, nem fogjuk őt élesben látni.
Persze a Mark Webber által menedzselt 20 esztendős pilóta pozitívan áll az új munkaköréhez, és elmondta, hogy rengeteget fog tanulni az idén úgy is, hogy nem versenyez, ám azzal ő és mindenki más is tisztában van, hogy egy feltörekvő tehetség számára korántsem ideális, ha ki kell hagynia egy szezont.
Persze nem ő az első, és nem is az utolsó olyan fiatal, aki – bár megérdemelte volna – nem kapott lehetőséget az F1-ben, noha az ő esetében legalább lehet bízni abban, hogy a nagy álma nem meghiúsult, hanem csak később valósult meg. Az alábbi négy versenyző azonban hiába lehetett volna az F1-ben is kiemelkedő pilóta, kénytelen volt lemondani róla, hogy a motorsport csúcskategóriájában versenyezzen.
Felix Rosenqvist, a legsikeresebb F3-as
Valakinek, aki 13 győzelemmel, 24 dobogós helyezéssel és 17 pole pozícióval nyeri meg a Forma-3-as Európa-bajnokságot, majd ugyanabban az évben zsinórban másodszor is nyerni tud a rangos makaói viadalon, miközben minden idők legsikeresebb F3-as pilótájává válik, az ember látatlanban is adna egy Forma-1-es ülést. Felix Rosenqvist azonban nem kapott.
A rosszmájúak mondhatják, hogy ehhez a teljesítményhez öt évre volt szüksége a nemzetközi F3-as porondon, de már 2011-ben, második F3-as évében (2010-ben a német bajnokságban szerepelt és lett ötödik egy győzelemmel) megnyerte a rangos zandvoorti F3 Masterst, így egyáltalán nem mondható, hogy csak megvárta, amíg kamatoztatni tudja mindenkiénél nagyobbra duzzadó tapasztalatát.
Az Autosport egy 2015-ös interjúban szembesítette vele, hogy sokan az általa legyőzött pilóták közül már az F1-ben versenyeznek, mire ő azt mondta, „Készen állok a Forma-1-re, szerintem ez nem is lehet kérdés. Max [Verstappen] már ott van, ahogy Esteban [Ocon] is rengeteget tesztel, és sokan mások is, akik ellen versenyeztem. Hiszek benne, hogy én is képes lennék rá, de talán a kapcsolataim nem olyan erősek. Ezzel tisztában vagyok, de nem panaszkodom."
Tudom, hogy a sportág félig az eredményekről, félig a politikáról szól, ezzel kell megbirkózni.
Nagyszerű lenne egy teszt, de eddig nem kerültem kapcsolatba egyik F1-es csapattal sem. Már egyszer kipróbálni egy F1-es autót is valami egy pilóta karrierjében."
A nagy áttörés végül nem jött el, Rosenqvist a Mercedes támogatását kihasználva pedig 2016-ban már a DTM-ben és különböző GT-sorozatokban szerepelt, miközben a tengerentúlon elindult az IndyCar utánpótlás-szériájában, az IndyLights-ban. Ezután jött három szezon a Formula E-ben (elsőre bajnoki 3. helyezés a Mahindrával), de a japán Super Formulában és Super GT-ben is kipróbálta magát.
2019 óta főállásban az IndyCar mezőnyének tagja, két éve pedig úgy nyilatkozott a valószínűleg örökre elúszó F1-es lehetőségről, hogy a 2015-ös év után választhatta volna azt az utat, hogy megpróbál a Forma-2-ben ülést találni magának, és talán el is juthatott volna az F1-be, de mindenképpen az egyik középcsapatba vezetett volna az útja, az pedig nem vonzotta.
Nem akarok ott vezetni, ahol nem nyerhetek. Ha a Forma-1-ben az ember nem a megfelelő csapatban van, akkor nem nyerhet.
Ha nagyon, nagyon akartam volna egy rossz csapatnál versenyezni az F1-ben, megtehettem volna, de soha nem akartam ezt."
Robin Frijns, akit egy nyilatkozat bélyegzett meg
A holland Robin Frijns újabb olyan pilóta, akinek a tehetsége az első pillanattól kezdve megkérdőjelezhetetlen, ám soha nem tudott elegendő szponzorpénzt összekalapozni ahhoz, hogy bekerüljön a Forma-1-be.
Pedig, ha valaki már második GP2-es (az F2) hétvégéjén nyerni tud egy középcsapatban, annyira kutyaütő nem lehet.
Frijns a 2013-as barcelonai versenyhétvégén megtette ezt, de ez sem volt elég, miközben az azon a versenyen rajthoz állók közül később Marcus Ericsson, Felipe Nasr, Jolyon Palmer, Alexander Rossi és Rio Haryanto is F1-es pilóta lett.
Frijns ekkorra ráadásul már bőven bizonyított, hiszen bajnok lett a Formula BMW-ben, a Formula Renault 2.0-ban és a Formula Renault 3.5-ben is, utóbbit ráadásul akkoriban a GP2 mellett a másik olyan sorozatnak tartották, amelynek a megnyerése azonnali belépőt jelenthet az F1-be. Frijnsnek azonban nem jelentett, így 2013-ban a már említett GP2-es kitérő következett, de a szűkös anyagiak miatt nem futotta teljes szezonra az F1-es csapatfőnökök orra előtt zajló szériában.
A Sauber azért ajánlott neki egy tesztpilótai állást, de a svájci istálló ekkor anyagilag már régóta küszködött, és nem engedhette meg magának, hogy olyasvalakit ültessen be, aki nem hoz elég pénzt.
Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy a holland pilótának a megítélése sem volt makulátlan, a holland De Telegraaf hasábjain ugyanis igencsak lenézően nyilatkozott a Red Bull junior programjáról.
Azt találta mondani, hogy a Helmut Marko vezette utánpótlás-nevelő bázis „úgy kezeli a versenyzőket, mint a kutyákat", ami kétségtelenül nem vetett rá jó fényt. Később viszont a Formula E weboldalának kijelentette: „soha életemben nem használtam ezeket a szavakat. A fickó, aki leírta ezeket a szavakat, nem az autósportból jött, utólag leellenőriztem.
Soha nem mondtam azt, hogy »a Red Bull úgy kezeli a pilótáit, mint a kutyákat.«
Úgyhogy ez igen nagy gond volt, nagyon mérges voltam erre az újságíróra, aki többé soha nem hívott fel. Nagyon rossz a névmemóriám, de az övére a mai napig emlékszem. Nem kezeltek jól, óriási hazugság volt, de olykor ilyen a Forma-1 világa."
Ez az interjú négy évvel a szóban forgó cikk megjelenése után készült, Frijns szerint az emberek pedig még akkor is egyfolytában azt kérdezgették tőle, hogy tényleg mondott-e ilyesmit. Azt ő sem tudja, hogy ez zárta-e be előtte végleg az F1 kapuját, de alighanem nem tett jót a megítélésének, akár igaz, akár nem.
A valódi ok azonban alighanem az anyagi tőke hiánya volt.
Eközben a Formula Renault 3.5-ben tőle vereséget szenvedő (jóllehet, Barcelonában Frijns szó szerint kilökte őt, még ha nem is szándékosan) Jules Bianchi a következő évet már a Marussia pilótájaként kezdte, és ha nem következik be 2014-es tragikus szuzukai balesete, a 2015-ben elhunyt franciából egy napon szinte biztosan a Ferrari pilótája lett volna. Frijnsnek pedig maradt a Formula E, a DTM és a különböző GT, illetve sportautóversenyek.
Antonio Felix da Costa, a Red Bull ígérete
A Red Bull által támogatott portugál pilóta neve a 2013-as szezon elején a "szinte biztosan az F1-ben fog kikötni" lista tetején, de legalábbis az első háromban ott szerepelt, mégsem láthattuk soha a királykategóriában. Hogy miért volt ennyire valószínű da Costa érkezése, arra a 2012-es Formula Renault 3.5-idény adja meg a választ, amelynek utolsó öt futamából négyet megnyert úgy, hogy szezon közben, egészen pontosan az első három versenyhétvége (hat futam) után csatlakozott a mezőnyhöz. Végül így is az összetett negyedik helyén zárt.
Mivel a bajnok Frijns, illetve a mögötte végző Jules Bianchi és Sam Bird is továbbálltak 2013-ra, a portugált a bajnoki cím fő várományosának kiáltották ki, de nagyon rosszul kezdte az évet (Monzában egy defekt hátráltatta, Spanyolországban pedig kifogyott az autójából az üzemanyag az időmérőn), majd a szezon közepén a Red Bull Ringen Helmut Marko előtt sem ért el sikereket, főként megbízhatósági gondok miatt. Végül így is harmadik lett az összetettben. Ami viszont továbbra is látszott, hogy a sebességével nincs baj.
Azzal viszont volt, legalábbis az ő szemszögéből, hogy eközben a GP3-ban egyre inkább kezdte felvenni a ritmust egy bizonyos Danyiil Kvjat, aki szintén az energiaitalosok junior programjához tartozott. Az orosz pilóta már a második helyen állt a pontversenyben, amikor bejelentették, hogy 2014-ben ő lesz Jean-Éric Vergne csapattársa a Toro Rossónál. Annak fényében, hogy da Costa már arra készült, hogy a 2013-as szezon utolsó néhány versenyén az első szabadedzésen vezetheti a Toro Rossót, nagy csapás volt neki a hír, ugyanakkor előzetesen nem is tudta, mennyire közel volt az F1-es álom beteljesítéséhez.
„Helmut azt mondta, »Nagyon sajnálom Tonio, de az ülés a Toro Rossónál többé nem elérhető«. Ezeket a szavakat használta. Lényegében közölte, hogy nincs Forma-1 – emlékezett vissza arra a bizonyos telefonhívásra a The-Race.com hasábjain a portugál. – És amikor azt mondta, hogy »többé nem elérhető«, feltételeztem, hogy korábban az volt. De soha nem mondta, hogy a Forma-1-be megyek a Toro Rossóval, a Red Bulltól soha senkitől nem kaptam megerősítést."
„De sok párbeszédből és abból, ahogyan alakultak a dolgok, ez szinte beleivódott a tudatomba. El volt tervezve, hogy a szezon végén autóba ülök péntekeként, amit azért éreztem így, mert részt vettem egy üléspróbán és megvolt az overálom is.
Aznap [amikor Helmut Marko telefonált] teljesen szétestem. Úgy bőgtem, mint egy öt éves. Őrület volt. Nem tudtam, hogy egy ember képes így sírni.
– tett megdöbbentő vallomást. – Lepörgött előttem a karrierem addigi 15 éve, minden kemény munka. Annyira közel volt az álmom, fél lábbal már bent is volta, de aztán elillant."
Da Costa ezzel együtt hálás a Red Bullnak, akik Trevor Carlin ajánlására felkarolták őt egy olyan időszakban, amikor anyagilag is szenvedett, és az eredmények sem jöttek úgy, ahogy előtte. „Soha nem mondanám, hogy a Red Bull megfosztott az álmaimtól, helyette karriert adtak nekem. Végül minden tökéletesen alakult" – mondta a Formula E 2019/2020-as szezonjának bajnoka.
Jamie Green, aki legyőzte Hamiltont
Amikor valakit Lewis Hamiltonnal emlegetnek egy lapon, az már önmagában olyan szintű tehetségre utal, hogy az ember önkéntelenül felteszi magának a kérdést, hogy "hát ez a fickó meg hogy a fenébe nem jutott be az F1-be?".
Jamie Green ráadásul több ízben is legyőzte a későbbi hétszeres világbajnokot, utoljára a Forma-3-as Európa-bajnokságon, ahol nem mellesleg egy bizonyos Nico Rosberget is felülmúlt.
A leicester-i születésű Green versenyző család sarja, de gyerekként még csak arról sem álmodott, hogy valaha a versenyzésből fog megélni, nemhogy a Forma-1-re is lesz esélye. De miután Trevor Foster, az egykori Jordan-istálló csapatmenedzsere felfigyelt rá és segítséget ajánlott neki, eljutott a brit F3-ba, ahol a gokartos évek után ismét megmutatta, hogy le tudja győzni a már akkor is szupertehetségnek tartott Hamiltont.
Nem véletlen, hogy a Mercedes is szemet vetett rá, és miután elsőre nem tudták becserkészni, személyesen Norbert Haug akkori motorsport-igazgató hívta el egy találkozóra, aminek eredményeként 2004-ben már a csillagos márka versenyzőjeként indult az F3-as Eb-n. Hét győzelemmel és a bajnoki címmel a zsebében Hamiltont, Rosberget és Robert Kubicát is megelőzte (ketten közülük világbajnokok lettek, és nem kizárt, hogy Kubicának is lett volna esélye erre, ha nincs 2011-es ralibalesete),
így aztán minden fényesnek tűnt a jövőre nézve, ám mint kiderült, ez volt pályafutása utolsó formaautós idénye.
A 2005-ös szezontól a Forma-3000-et egy új széria, a GP2 váltotta fel, a Greent is foglalkoztató ASM-csapat pedig immár ART néven nevezett az F1-es versenyhétvégéken futó sorozatba. Trevor Foster viszont tartott az ismeretlentől, és inkább azt tanácsolta védencének, hogy a biztosat válassza, és fogadja el a Mercedes DTM-es ajánlatát. „Kellett volna találnunk egy kis pénzt. Hogy képesek lettünk volna-e erre? Valószínűleg igen, de ott volt a Mercedes DTM-szerződés az asztalon, és a McLaren is mutatott némi érdeklődést, noha
egy kicsit szerintem szálka voltam a szemükben, mivel sokat fektettek Lewis-ba, én pedig az a brit srác voltam, aki megverte az ő brit srácukat"
– emlékezett vissza Green a 2004-es év végére a Motorsport-Magazine-nak.
A McLaren végül a szárnyai alá vette, és a DTM-ben versenyzés mellett a csapat szimulátorában készülhetett, alkalmanként pedig az F1-es autót is vezethette teszten, de a wokingiak komolyan soha nem számoltak vele. Hogy mi lett volna, ha inkább az F1-es álmot hajszolja és megpróbál elindulni a GP2-ben? Ez természetesen csak spekuláció, de legyen elég annyi, hogy az ART végül a Greentől az F3-ban szintén kikapó Nico Rosberget ültette be az egyik autójába, a német pedig rögtön az első szezonjában bajnok lett, 2006-ban pedig már a Williams pilótája volt a Forma-1-ben.
Greenből eközben igazi DTM-menő lett és 16 egymást követő szezonban szerepelt a német túraautó-bajnokságban, ahol 17 győzelmet hozott össze, de a bajnoki címet nem tudta megnyerni. Miután 2020 végén lejárt a szerződése az Audival (a Mercedest 2012 év végén hagyta el), 2021-re ülés nélkül maradt, de az Autosportnak tavaly év végén elmondta, 39 évesen még esze ágában sincs visszavonulni és keresi a versenyzési lehetőségeket 2022-re.
Ami pedig a Forma-1-et illeti, egyáltalán nem szokott azon rágódni, hogy miért nem lett belőle soha F1-es pilóta, ehelyett igazán hálás azért, hogy a versenyzésből tud megélni.
Gyanítom, az élet nem azt szánta nekem, hogy Forma-1-es pilóta legyek, és valójában azt is nehéz elhinni, hogy profi autóversenyző lettem. Jól keresek, Monacóban élek, és azért kapom a pénzem, hogy versenyezzek. Csak ezt csinálom, úgyhogy nagyon szerencsés vagyok
– nyilatkozta 2016-ban. – Ami a képességeimet illet, valószínűleg elég jó voltam a Forma-1-hez, de a dolgok másképp alakultak."
És nemcsak a Forma-1-hez lehetett volna elég jó, hanem ahhoz is, hogy világbajnok legyen, amihez persze a nyers tempón kívül sok más dolog is kell. Ehelyett végignézhette, ahogy Hamilton minden idők legsikeresebb F1-es pilótájává vált.
Amikor nézem a tévét és látom Lewis-t nyerni, elismerem, hogy nagyon-nagyon jó, és nem lett volna könnyű legyőzni őt, de szerintem nyugodtan mondhatom, hogy legalább hasonló szintre eljuthattam volna.
De elégedett vagyok azzal, amit elértem, de ha én is vagyok olyan jó, mint ő, akkor mostanra már nyernem kellett volna néhány bajnoki címet a DTM-ben, amit nem tettem meg. Ez jobban frusztrál."
origo.hu
Egyiptomi piramisok építése: bizarr videó látott napvilágot
origo.hu
Titkos földalatti óvóhelyre bukkantak egy régi magyarországi gyár közelében
borsonline.hu
„Nekem is vannak nehézségeim” - először szólalt meg a szakítás után Szoboszlai Dominik exe
magyarnemzet.hu
Ehhez vajon mit szól az UEFA? A Galatasaray szurkolói nem fogták vissza magukat
metropol.hu
Gyászol a Budapesti Rendőr-főkapitányság: főkapitányukat vesztették el
magyarnemzet.hu
Rossi is aggódhat, Bolla kellemetlen témáról beszélt a gólja után
origo.hu
Séfek séfe: hazaküldtek egy versenyzőt
origo.hu
Otromba módon viselkedett a román államfő Budapesten
origo.hu
Kínos érkezés: így szerencsétlenkedett Olaf Scholz a budapesti csúcstalálkozón - videó
origo.hu
Mars: rejtélyes zöld objektumba botlott a NASA marsjárója
origo.hu
Vért hányt Mike Tyson
origo.hu
