Azt már a legelején szeretnénk leszögezni, hogy a címben feltett kérdésre az alábbi cikk nem ad egyértelmű választ. Ennek elsődlegesen az az oka, hogy túlságosan kevés információ áll rendelkezésre. Tekintve, hogy Lewis Hamilton az idényzáró óta nem szólalt meg nyilvánosan, az ő szándékait legfeljebb másodkézből ismerhetjük, de a Mercedes, illetve az FIA jelenlegi álláspontjáról sem tudhatunk mindent.
Ugyanakkor az feltett szándékunk, hogy amennyire csak lehetséges, közelebb kerüljünk a válaszhoz, vagy legalábbis a reális forgatókönyvekhez. Ami biztosnak tűnik, hogy a Mercedes ugyanis olyan intézkedéseket vár, amelyekkel elkerülhetőek a tavalyi szezonban látott olyan vitás esetek, amelyek számukra hátrányosak voltak. Legalább ennyire fontos, hogy az FIA végre egyértelműsítse, hogy egy csata során mi engedhető meg és mi nem, ha pedig valaki az utóbbi módszerek valamelyikéhez folyamodik, akkor milyen büntetésre számítson.
Hamilton közvetlenül az abu-dzabi verseny után nyilatkozott Jenson Buttonnak a szokásos, leintést követő interjúk keretében. Amikor honfitársa az idei szezonról érdeklődött, a Mercedes pilótája kitérő választ adott, amiben egyértelműen arra utalt, hogy abban a pillanatban bizonytalan volt a továbbiakkal kapcsolatban.
Már ekkor elkezdődtek a találgatások, hogy ezzel a kijelentéssel pontosan mire is célzott, és többen is felvetették a visszavonulás lehetőségét. Akadt, aki szerint valóban abba akarta hagyni, csak éppen egy győzelem, és a rekordot jelentő nyolcadik vb-cím után. Erre talán egyszer választ kapunk, de ebből a szempontból mindegy is, a lényeg az, hogy akkor még megállta a helyét az az érvelés, hogy csak a csalódottsága beszélt belőle, és valójában szó sincs arról, hogy otthagyná a Forma-1-et.
Aztán teltek a napok, majd a hetek, és most már ott tartunk, hogy Hamilton bő egy hónapja nem hallatott magáról.
Már önmagában ez táptalajt adott volna a visszavonulásával kapcsolatos pletykáknak, de Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke olajat öntött a tűzre, amikor kijelentette, pilótája jövője jelenleg bizonytalan.
Múlt héten aztán több forrás is arról számolt be, hogy Hamilton az FIA döntésétől teszi függővé, hogy folytatja-e F1-es pályafutását. Ezzel kapcsolatban azonban nem érkeztek konkrét információk: nem derült ki, hogy a 37 éves versenyző egészen pontosan mit vár a Nemzetközi Automobil Szövetségtől. Ami biztos, hogy a világbajnoki címet már a zöld asztalnál sem fogja megkapni, hiszen
a Mercedes végül elállt a fellebbezéstől.
Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy ez az elmélet így, ebben a formában nem állja meg a helyét, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy végleges döntés csak március 18-án fog születni. Ezzel pedig az az aprónak nem mondható probléma, hogy az idénynyitó Bahreini Nagydíj pénteki napjáról van szó.
A realitás talaján maradva Hamiltonnak nemhogy ekkorra, de már a téli tesztekre döntenie kell, sőt, a csapatok pilótái már az autóbemutatón is részt szoktak venni.
A másik kulcsidőpont február 3-a, a vizsgálatot vezető Peter Bayer ugyanis legkésőbb ekkor tárja a Motorsport Világtanács elé, hogy milyen következtetésekre jutott. Bizonyára javaslatokat is fog tenni, de fontos leszögezni, hogy ennek semmilyen közvetlen hatása nem lesz.
Ha Hamilton valóban ettől teszi függővé, hogy marad-e a Forma-1-ben, akkor minden bizonnyal be kell érnie ennyivel. Esetleg még annyi jöhet szóba, hogy az illetékesektől garanciát kap arra, hogy kívánságai teljesülni fognak. Ugyanakkor egyáltalán nem vehető készpénznek, hogy valóban csak ez áll a háttérben, de le kell szögezni, hogy ez innentől kezdve már csak találgatás.
Az teljesen egyértelmű, hogy Hamilton csalódott. Max Verstappennek abban talán igaza volt, hogy őt még rosszabbul érintette volna, ha az idényzáró fordított szereposztásban zajlik le, de azt sem szabad elfelejteni, hogy riválisa nem szimplán egy újabb, sokadik elsőséget bukott el.
Úgy nőttünk fel, hogy Michael [Schumacher] rekordja nem fog megdőlni
Felmerül a kérdés, hogy Hamiltonnak lesz-e még ekkora lehetősége arra, hogy ő legyen az egyedüli rekordtartó. Az idei autók teljesen eltérőek lesznek a tavalyiakhoz képest, és semmilyen garancia nincs arra, hogy a Mercedesé lesz a legjobb. Persze valószínű, hogy továbbra is ott lesznek az élmezőnyben, de nem zárható ki, hogy egy riválisuk olyan megoldást talál, amelyre a többi istálló nem jött rá. Ráadásul Valtteri Bottas helyett immáron George Russell lesz a csapattársa, aki minden bizonnyal jobban meg fogja őt szorongatni elődjénél.
Azt fogja mondani magának, hogy »ha most visszavonulok, akkor hétszeres világbajnok vagyok, és erkölcsileg nyertem egy nyolcadikat is«
Múlt héten az a hír is napvilágra került, hogy a Mercedes mindenképpen el akarja távolíttatni a posztjáról Masit, valamint Nikolasz Tombaziszt, aki eddig az FIA formulaautós bizottságát irányította. Ha pedig ez így van, nem kizárt, hogy Hamiltont amolyan ütőkártyaként használják. Megtehetik, hiszen a hétszeres világbajnok jelenléte üzleti szempontból nagyon fontos a Forma-1-nek.
Mivel nemcsak a jelenlegi mezőny, hanem minden idők legsikeresebb pilótájáról van szó, ismertség tekintetében is ő vezeti a rangsort. Ez már önmagában fontos szempont, de az is tagadhatatlan, hogy rengeteg szurkoló szélsőséges érzelmeket táplál iránta: vagy a sikerét vagy a bukását szeretnék látni. Mindez pedig extra aktivitást, illetve elérést generál a közösségi médiában, vagyis potenciálisan több szurkolót vonzhatnak be. Magyarán szólva, ha valaki személyével sok mindent el lehet érni, akkor az egészen biztosan ő.
Ha ez bármelyik másik pilótával történik, beleértve Maxot vagy Sebastian Vettelt, nem hiszem, hogy megúszták volna, hogy ilyen messzire elmentek
Andrew Benson, a BBC szakírója egy másik nézőpontot vetett fel, amiből ugyancsak le lehet vonni ezt a következtetést. A brit újságíró számára az FIA azt a benyomást keltette, hogy az elmúlt hónapban abban a hitben voltak, hogy előbb-utóbb csitulnak az indulatok. A Hamiltonnal kapcsolatos hírek miatt viszont úgy érezhették, hogy szorul a nyakuk körül a hurok, és nem sokkal később bejelentették, hogy a vizsgálat elindult.
Persze nem tudni, hogy valóban erről van-e szó, de bizonyos jelek alapján akár az is elképzelhető, hogy Hamilton nem igazán gondolja komolyan a visszavonulást, és az egész csak része egy játszmának.
Az egyik ilyen jel, hogy 2023-ig szerződéssel rendelkezik, de erre természetesen fel lehet hozni Nico Rosberget példaként, aki úgy vonult vissza 2016 végén, hogy korábban megállapodott a Mercedesszel a következő évre.
Másrészt viszont senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy
ha Hamilton visszavonulása valóban komolyan felmerült, akkor csapata már elkezdett tárgyalni a potenciális utódjával vagy utódjaival.
Ilyesmiről viszont sehol nem lehetett olvasni, ami persze azt is jelentheti, hogy szimplán nem szivárgott ki az információ, de az esetek jelentős százalékában nem sikerül a teljes titoktartás.
Hamiltont csupán közvetetten érintheti a vizsgálat eredménye, ellentétben Masival, akit eltávolíthatnak a versenyigazgatói posztról. Sőt, nem kizárt, hogy ez már csak formalitás, hiszen az együléses bizottság igazgatói posztját már hivatalosan is elveszítette, és az FIA idei szervezeti listájára sem került fel.
Mindezt nyilvánvalóan leginkább a szezonzáró eseményei váltották ki, amire sokan sokféleképpen reagáltak:
vannak, akik megvédték, másol pedig a távozását követelik. Masi kétségtelenül furcsa döntést hozott, amikor nem engedte el az összes lekörözöttet és nem várta meg, amíg utolérik a mezőnyt. Azonban felmerül a kérdés, hogy egyáltalán dönthetett volna-e jól.
A piros zászló indokolatlan lett volna, mert Nicholas Latifi balesetének következményei nem jelentettek akkora veszélyforrást. Ellenben ha korábban elengedi a lekörözötteket, akkor biztonsági aggályok merültek volna fel. Amennyiben pedig megvárja, amíg az összes lekörözött elhalad a Safety Car mellett, akkor nem lett volna már idő kihívni az utolsó előtti körben, és versenyzés nélkül zárult volna le a világbajnokság.
Ebből bizonyára a mostanihoz hasonló botrány kerekedett volna, csak éppen fordított szereposztásban.
Masi döntését tehát, ha megvédeni nem is, de árnyalni biztosan lehet. Mint ahogyan Martin Brundle-nek is igaza van abban, hogy gyorsan, ráadásul hatalmas nyomás alatt kell meghoznia a döntéseket, és ebben nem nagyon kap segítséget. Ugyanakkor valószínű, hogy maradása rosszat tenne a sportágnak, és nem Hamilton zsarolása miatt. Sokkal inkább azért, mert egyre több jel mutat arra, hogy az ausztrál szakember elvesztette a hitelét. Wolff és a Mercedes már régen egyértelműsítette álláspontját ezen a téren, de Masi már korábban is rengeteg kritikát kapott.
Az idény folyamán jó pár eset kapcsán beszéltek róla, de a szezonzáró mellett a Belga és a Szaúd-arábiai Nagydíj után került igazán célkeresztbe. Spában az esőkáosz, míg Dzsiddában a második rajt kapcsán bizonyította, hogy nincs a helyzet magaslatán.
Előbbi esetben érezhető volt, hogy ő maga sincs tisztában minden szabállyal, míg utóbbinál először nem vette figyelembe Esteban Ocont, amikor a rajtpozíciókról alkudoztak.
Hogy Masi hitele jelentősen csorbult, azt talán már az idényzáróból is le lehet szűrni. Előbb Wolff, majd a Red Bullt irányító Christian Horner próbálta befolyásolni a döntését, ami a néhai Charlie Whiting idejében nehezen lett volna elképzelhető. Vagy ha mégis, akkor az ausztrál szakember elődje valószínűleg erélyesen fellépett volna az ilyen módszerek ellen.
Persze könnyű arról beszélni, hogy távolítsák el Masit, de felmerül a nyilvánvaló kérdés: ki lesz az utódja? Benson két lehetséges nevet említett meg a cikkében, de egyikük esetében sem egyértelmű, hogy elfogadná-e a felkérést.
Az első Scott Elkins, aki a Formula E-ben és a DTM-ben tölti be ugyanezt a pozíciót.
Elkins korábban Masival felváltva volt Whiting helyettese, és a brit szakember halála után akár ő is a helyébe léphetett volna. A 2019-es Ausztrál Nagydíjon viszont nem ő volt soron, így végül kollégájára esett a választás. Úgy hírlik azonban, hogy Elkinsnek fenntartásai vannak a szerepkörrel és az azzal járó nyomással kapcsolatban.
A másik jelölt Steve Nielsen, a Renault és a Williams korábbi sportigazgatója lehet, aki jelenleg Ross Brawn stábjában dolgozik. Az 57 éves szakemberről sokan azt gondolják, hogy képes lenne megbirkózni a nyomással, de nem magától értetődő, hogy feladná a jelenlegi munkáját.
Wolff nemrég kijelentette, Masi leváltása önmagában még messze nem lenne elégséges intézkedés. Ezt kvázi megerősítve Mohammed bin Szulajm, az FIA nemrég megválasztott elnöke arról beszélt, hogy változtatni kell a Forma-1 bizonyos szabályain. Hogy erre mekkora szükség van, azt talán az a tény igazolja a legjobban, hogy a Red Bull még az örömmámor közepette is szintén emellett foglalt állást.
Vannak, akik szerint a sportszabályzat 15.3-as cikkelyén változtatni kell, ami bizonyos szituációkban lehetővé teszi a versenyigazgatónak, hogy felülírjon más pontokat. Az indoklás szerint ez történt Abu-Dzabiban is, és
ezért nem lehet kijelenteni, hogy Masi ott és akkor hibát követett el.
A Sky Sports értesülései szerint a Mercedes követelései között az is szerepel, hogy a csapafőnökök futam közben ne kommunikálhassanak a versenyigazgatóval,
próbálva ezzel befolyásolni a döntést. Mindez persze korántsem meglepő, hiszen Wolff maga ismerte el, hogy többek között ő is hozzájárult a kialakult szituációhoz. Ennek a szabálymódosításnak aligha lesz akadálya, hiszen már Brawn is elmondta, hogy meg akarják szüntetni ezt a lehetőséget.
Ami viszont alighanem mindennél fontosabb a jövőre nézve, hogy mi a helyzet a leterelésekkel, illetve leszorításokkal. Ezen a téren borzasztóan következetlen döntések születtek. Az idény nagy részében úgy tűnt, hogy a büntetés ténye azon múlik, hogy az adott pályarész mellett kavicságy vagy aszfaltozott bukótér található. Ausztriában például Norrist és Sergio Pérezt is szankcionálták, máskor viszont nem érkezett büntetés egy hasonló manőverért. A különbség annyi volt, hogy akkor az áldozat jóval kevesebbet veszített.
Az idény utolsó versenyei pedig már különösen kirívó eseteket hoztak. Verstappen például Brazíliában olyannyira kiterelte Hamiltont, hogy ő maga sem volt képes bevenni a kanyart, és Szaúd-Arábiában is hasonló manővert mutatott be. A két eset látszólag nagyon hasonlított egymásra, de előbbit megúszta, utóbbi miatt viszont 5 másodperces büntetéssel sújtották.
Az év egyik legdurvább esete az volt, amikor Silverstone-ban Hamilton kilökte Verstappent, akit kórházba vittek a súlyos baleset után.
Amíg a hollandot orvosok vizsgálták, addig a brit versenyző a győzelmet ünnepelte pezsgőzéssel a dobogón, mivel csak egy tízmásodperces büntetést kapott, amit az autó erőfölénye miatt könnyedén ledolgozott,
és megnyerte a futamot, hiszen legfőbb - egyetlen - riválisát már az első körben kiütötte. A holland pilóta később azt mondta, nem volt túl kellemes a kórházban ülve nézni, ahogy a Mercedes és Hamilton a győzelmet ünnepli. Azóta is vannak, akik szerint Hamiltonnak fekete zászlót kellett volna kapnia - vagyis ki kellett volna zárni az adott versenyről - a sportszerűtlen és veszélyes manőver miatt.
Könnyen lehet, hogy a biztonsági autóra vonatkozó szabályok mellett ez is téma lesz Bayer és a sportigazgatók szerdai egyeztetésén, a pilótákkal zajló megbeszélésen pedig egészen biztosan. A versenyzők számára ugyanis egyre kevésbé világos, hogy egy küzdelemben mi engedhető meg és mi nem, amin minél hamarabb változtatni kellene, hogy korrekt és vitáktól mentes csatákat tudjanak vívni.
Hogy végül milyen döntések születnek, az nagyban múlik majd a vizsgálaton és az azt vezető Bayeren, És hogy ki is ez az ember? Nos, túlságosan sok információ nem lelhető fel róla, de annyi bizonyos, hogy meglehetősen tapasztalt szakemberről van szó,
hiszen egy megszakítást leszámítva már 1996 óta dolgozik különböző sportszervezeteknél.
Többek között menedzserként tevékenykedett a Nemzetközi Snowboard Szövetségben, majd a 2012-es, innsbrucki téli ifjúsági olimpia szervezésében, valamint egy sportmenedzsmenttel foglalkozó cégnél vállalt vezető szerepet. 2017-ben nevezték ki az FIA sportért felelős főtitkárának, az idei évtől kezdve pedig ő a formulaautós bizottság igazgatója. Könnyen lehet, hogy akármire is jut, a világ hamarosan sokkal jobban meg fogja ismerni a nevét.
