Több mint két hónappal a tavalyi szezont a lehető legellentmondásosabb módon lezáró Abu-dzabi Nagydíj után a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) tavaly decemberben kinevezett elnöke ismertette, hogy mire jutottak a Max Verstappen világbajnoki címét, egyúttal Lewis Hamilton vereségét hozó futam végén történtek vizsgálata során. Jó hír, hogy Mohammed bin Szulajm az F1-es bíráskodási rendszer teljes, igencsak időszerű reformját javasolta, ami remélhetőleg megkönnyíti és átláthatóbbá teszi a jövőbeni versenyigazgatók (merthogy a kirúgott Michael Masi helyébe két szakember lépett) munkáját, ám így is vannak megválaszolatlan kérdések, amelyek nagy valószínűséggel megválaszolatlanul is maradnak.
Mielőtt bármit is mondanánk, le kell szögezni, hogy az FIA új elnöke ennél nehezebb helyzetbe aligha kerülhetett volna regnálása első napjaiban, hiszen rögtön olyan szituációval találta magát szembe, amelynek megoldása alapjaiban meghatározhatja a szervezet élén töltött éveit.
Noha nyilvánosan aligha ismernék el, talán az FIA berkein belül is sokan belátják, hogy finoman fogalmazva sem kezelték a legjobban az Abu-dzabi Nagydíj végén történteket. Mint ismert, Michael Masi versenyigazgató legalább két szabályt áthágva érte el, hogy Nicholas Latifi balesete után újra tudják indítani legalább egy körre a versenyt, és ne a biztonsági autó mögött érjen véget a tavalyi szezon. A sportfelügyelők a Lewis Hamiltont a biztosnak látszó győzelemtől megfosztó döntések miatt felháborodott Mercedes mindkét verseny utáni óvását elutasították (ezzel legitimálva Masi cselekedeteit), majd a konstruktőri világbajnoki címet azért megnyerő istálló a fellebbezéstől is elállt.
Utóbbit azért tette, mert állítása szerint – bár a bíróság szinte biztosan neki adott volna igazat – úgysem tudta volna megmásíttatni a verseny végeredményét, illetve menet közben garanciákat kapott arra, hogy gyökeres változások lesznek a bíráskodási rendszerben.
Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy sem Toto Wolff, sem a Mercedes vezetése, sem Lewis Hamilton nem nyilatkozott sosem olyat, hogy elvárja Michael Masi versenyigazgató távozását, az osztrák üzletember mindössze annyit mondott, hogy „nemcsak szavakat, hanem tetteket is várunk, amelyekért el fogjuk számoltatni az FIA-t". Az idei autó bemutatója után pedig kerek-perec kijelentette, hogy nem Masi vagy bárki más távozásától tették függővé a fellebbezéstől való elállást.
Az FIA azonban, miután már a szezonzárót követő hét közepére világossá vált, hogy a Mercedes nem fog fellebbezni, egy hónapot várt arra, hogy vizsgálatot indítson az Abu-dzabiban történtek miatt, annak eredményét pedig több mint két hónappal a tavalyi utolsó verseny után közölte. A vizsgálat bejelentésének elhúzódásába nem nehéz belelátni azt, hogy a történtek körüli felhajtás lecsengésére vártak, ám a Masi döntéseit firtató hangok csak nem akartak elhalkulni.
Persze a Nemzetközi Automobil Szövetség sincs könnyű helyzetben, hiszen bármennyire is nem az ő dolguk a Forma-1 népszerűsítése, nekik is érdekük, hogy az égiszük alá tartozó legfontosabb sportág körül rendben menjenek a dolgok, és minél kevesebb legyen a negatív visszhang.
Márpedig, ha az Abu-dzabi Nagydíj után azonnal vizsgálatba kezdenek, azzal nem sugalltak volna mást, minthogy az egyik emberük (Masi) óriásit hibázott, amivel – szándékosan vagy sem – eldöntötte a világbajnoki címet. Merthogy a puszta tényeket nézve ez történt.
Noha egyáltalán nem alaptalan, de szintén csak feltételezés az is, hogy nem véletlenül időzítették Bin Szulajm elnök Masi eltávolításáról és a versenyigazgatói pozíció megreformálásáról tett bejelentését a Ferrari idei autóbemutatójának idejére, mintegy megpróbálva a lehető legkisebb figyelmet magukra irányítani.
Hasonló lehetett az ember érzése akkor is, amikor a 2020-as előszezoni tesztelés utolsó napjának végén adtak ki furcsa közleményt arról, hogy befejezték a Ferrari 2019-es erőforrásának vizsgálatát, de a részleteket megtartják maguknak. Ezzel akkor gyakorlatilag elismerték, hogy a maranellóiak szabálytalan motorral versenyeztek, a büntetés azonban elmaradt, miközben gondoskodtak róla, hogy a hetek múlva esedékes (végül a koronavírus miatt törölt) szezonzáróig az újságírók ne tudják faggatni az érintetteket. Ha csak egy nappal korábban adják ki a közleményt, a teszten dolgozók alighanem ízekre szedik őket.
A beismerés nemcsak akkor, hanem most sem történt meg, az elnök szavaiból ugyanis csak az nem derült ki, hogy akkor hibázott-e valaki Abu-Dzabiban, és ha igen, akkor miben. Az persze üdvözítő, hogy nem akarják nyilvánosan keresztre feszíteni Masit, mert a történtekhez jelentős mértékben hozzájárult a rá nehezedő óriási nyomás, de az, hogy senki nem mondta ki, hogy ami történt, az ezért vagy azért történt, igen nagy hiányérzetet kelthet.
Mert amennyiben Masi valóban hibázott, az felveti a verseny után a döntését helyben hagyó, a Mercedes óvását elutasító sportfelügyelők felelősségét, akikről viszont egyetlen szó sem esett (az Abu-Dzabiban a négytagú testületet elnöklő, szintén ausztrál Garry Connelli nem mellesleg az FIA Motorsport Világtanácsának tagja), és nemcsak akkor, hanem az új struktúra bejelentésekor sem.
Így aztán joggal merül fel a kérdés, hogy a jövőben egy esetleges rossz döntés után a csapatok miért bízzanak abban, hogy a sportfelügyelők objektíven járnak el egy óvásnál, és ha kell, a versenyigazgatót is elmarasztalják?
Amennyiben Masi rosszul alkalmazta a sportszabályzatot, akkor a felügyelők miért utasították el a Mercedes óvását? Ha jól alkalmazta, akkor miért kellett leváltani? Illetve, ha nem kimondottan az Abu-Dzabiban történtekért váltották le, akkor miért?
Lehet azon vitatkozni, hogy a 2019-es szezon előestéjén, Charlie Whiting váratlan halálakor sebtében kinevezett szakember alkalmas volt-e a feladatára, hiszen korábban is voltak rá panaszok, de az azért sokatmondó, hogy a csapatok és a pilóták többsége a történtek után is kiállt mellette, és inkább a körülményeket hibáztatta.
Noha a tavalyi szezonzárón történtek miatt hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Masi nem először hozott rossz döntést nyomás alatt, de ezekben sokszor szerepet játszott az, hogy szem előtt kellett tartania a show-t. Azt pedig a javasolt változtatásokkal maga az FIA ismerte be, hogy eddig túl nagy terhet rótt a szinte semmilyen segítséget nem kapó versenyigazgatóra, aki végül az alatt roskadozva hatalmasat hibázott.
Mivel Masi előtt több mint 20 éven át Whiting volt a kormányos, aki tulajdonképpen a feladatok sűrűsödésével együtt vett magára fokozatosan egyre több terhet, több évtizedes tapasztalatának és kivételes munkabírásának köszönhetően pedig képes is volt erre, nem bukott ki, hogy mekkora szükség is van a változtatásra.
Az ausztrál bukása nem feltétlenül az ő alkalmatlanságát, hanem az FIA szisztémájának elavultságát bizonyítja.
Hogy a Masi helyébe lépő Eduardo Freitasnak és Niels Wittichnek könnyebb dolga legyen, arról a jövőben többek között az eddig általában a versenyigazgató által betöltött pozíciók, valamint a futballban használatos VAR mintájára egy külső központ (ez már eddig is létezett, csak a futamok közben nem használták) által nyújtott segítség gondoskodik.
Az FIA tehát lényegében azt az utat választotta, hogy a nyílt beismerés helyett a jövőbe tekint, és a bejelentett változtatásokkal igyekszik biztosítani, hogy mindenki maga mögött hagyhassa az Abu-Dzabiban történteket, egyúttal bízhasson abban, hogy ilyesmi többet nem fordul elő.
Masi pedig a megváltozott feltételek mellett alighanem sokkal jobb munkát végezhetne, és leginkább azért kell mennie, mert a neve egybeforrt a tavalyi eseményekkel.
Hogy az FIA-n belül más pozíciót fognak ajánlani neki, és nem távolítják el teljesen, szintén azt mutatja, hogy járulékos veszteségként tekintenek rá, és nem olyasvalakire, aki méltatlanná vált ahhoz, hogy az FIA-t képviselje.
A hosszú távú sportautó-világbajnokságból (WEC) érkező Freitas és a német túraautó-bajnokság (DTM) versenyigazgatói székét elhagyó Wittich szintén óriási terhet fognak cipelni, hiszen Masi örökébe lépni jelenleg akkor is hatalmas figyelemmel párosul majd, ha több segítség áll a rendelkezésükre. Mindketten sokat látott és tapasztalt szakemberek, a Forma-1-ben rájuk nehezedő nyomást azonban nem lehet összehasonlítani semmivel.
Elég egy-két következetlenség vagy rossz döntés, és máris kritikák kereszttüzében fogják magukat találni ők és az FIA is, mondván a változtatások ellenére minden maradt a régiben.
És az sem mellékes, hogy a korábbi években oly sokszor hiányolt következetesség miként fog vajon nőni úgy, hogy ezentúl nem lesz elég egy embernek igazodnia a saját korábbi döntéseihez, hanem két, egymástól függetlenül dolgozó versenyigazgatónak kell majd lehetőleg ugyanúgy értelmezni a szabályokat teljesen különálló szituációkban. Itt lehet majd nagy szerepe a külső segítségnek.
Hogy két magasan képzett, a poszt betöltésére egyértelműen alkalmas jelölt érkezik, afelől senkinek nincs kétsége. A portugál Freitas 2012-től mostanáig volt a WEC versenyigazgatója, egy olyan sorozaté, amelyben az ideális esetben másfél-két órás F1-es futamok helyett esetenként 24 órán át kellett koncentráltnak maradnia, és átlátnia három különböző kategória eseményeit. A WEC-csapatok körében általános tiszteletnek örvendő szakember a JOTA-istálló The-Race.com-nak nyilatkozó csapatfőnöke szerint olyan széleskörű és magasfokú tudással bír, hogy nehéz lesz átejteni, emellett a Forma-1 csillogása is hidegen hagyja.
F1-es tapasztalata ugyan nincs sok, de a versenyirányításban dolgozó csapat tagja volt a legutóbbi két Portugál Nagydíjon. Hitvallása – amelyet szintén a The-Race-nek nyilatkozva osztott meg – az, hogy
a munkám akkor megy jól, amikor mindenki más is jól dolgozik. Ha egy sportbíró nem teljesít jól, akkor én sem. Ha egy csapatmenedzsernek problémája van, akkor nekem is problémám van. Az egész a csapatmunkáról szól."
A Freitassal vetésforgóban dolgozó Wittich tapasztalatai is sokrétűek, lévén eddig a DTM betétfutamaiként szolgáló FIA F3-as Európa-bajnokságban, később a német túraautó-bajnokságban, majd az ADAC GT Mastersben és rövid ideig a Formula E-ben is dolgozott versenyigazgatóként, utóbbi sorozatban 2017-től ezt a pozíciót átvevő Scot Elkins helyettese. Az idei évre mindenképpen váltott volna, hiszen az FIA már korábban felkérte Masi helyettesének a 2022-es szezontól, miközben ő lett volna az F1-es hétvégéken betétsorozatként jelen levő Forma-2 és a Forma-3 versenyigazgatója.
A 46 esztendős német eddigi legnagyobb konfliktusa a 2019-es svájci E-Prix rajtkáosza után esett meg, amikor több versenyző is személyesen kezdte el őt győzködni a kamerák kereszttüzében arról, hogy az új rajt előtt változtassa meg a rajtfelállást, ő azonban higgadtan állta a sarat és kitartott a szabályok korrekt alkalmazása mellett.
Persze neki és Freitasnak is időbe telhet, mire felveszi a ritmust az F1-ben, így tanácsadóként mindkettejük munkáját segíteni fogja az a Herbie (valójában Michael) Blash, aki Charlie Whiting korábbi helyetteseként és régi harcostársaként alighanem a tökéletes ember erre a feladatra. Noha felmerülhet, hogy az FIA miért egy, a sportágból 2016 végén távozó, bevallottan Bernie Ecclestone-hoz (a Brabhamnél ő, Ecclestone és Whiting két vb-címet nyertek közösen), az F1 korábbi vezéréhez hű embert hozott vissza, az elvitathatatlan, hogy a Whiting-korszak során számtalanszor bizonyította rátermettségét, és bizonyára kellő rálátással és higgadtsággal bír ahhoz, hogy segítsen eligazodni az új versenyigazgatóknak a sportág útvesztőjében.
Alighanem mindannyiunk érdeke, hogy sikerrel járjon.