A tavalyi szezonhoz hasonlóan a sprintfutamos hétvégéken ismét vasárnap jelentkezünk szokásos esélylatolgatásunkkal. Tekintve, hogy ilyenkor már az időmérőn és a sprintfutamon is túl vagyunk, nyilvánvalóan adott egy erősorrend, amiből ki lehet indulni, azonban éppen emiatt jóval nehezebb újat mondani.
Nincs ez másképp az Emilia Romagna Nagydíj hétvégéjén sem. Alapesetben a második szabadedzésből és a sprintfutamból lehetne kiindulni, de előbbi alapján nehéz messzemenő következtetéseket levonni, legalábbis ami a Red Bull és a Ferrari párharcát illeti. Ennek az az oka, hogy a két csapat pilótái teljesen eltérő programot teljesítettek, és ha még adott időszakban azonos keveréken is voltak, a köridők annyira különbözőek voltak, hogy egyértelműen látni lehetett, hogy óriási a differencia az üzemanyagszintek között.
A sprintverseny fő tanulsága, hogy a Ferrari, pontosabban Charles Leclerc gyorsabban fogyasztotta el a gumikat, mint Max Verstappen a Red Bull-lal,
ezért is történt pozíciócsere az élen az utolsó előtti körben. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy semmilyen garancia nincs arra, hogy ez a főfutamon is így lesz. Egyfelől a Ferrari orvosolhatja a problémát, másfelől egyáltalán nem biztos, hogy a 63 kör során elő fognak kerülni a lágy gumik, amelyeket a mezőny nagy része használt szombaton. És ekkor az időjárási tényezőről még nem is ejtettünk szót.
Azonban kétségtelen, hogy a maranellóiak számára baljós előjel volt a sprintversenyen látott szemcsésedés, és könnyen elképzelhető, hogy a gumik terén ismét Verstappen lesz előnyben. Ami pedig egészen biztos, hogy a címvédő mellett szól, az a végsebesség, mivel a mérési ponton a Red Bull gyorsabb volt a Ferrarinál.
A középmezőnyben a Mercedes helyzete kifejezetten érdekes, hiszen a második szabadedzésen George Russell és Lewis Hamilton az élversenyzők szintjén teljesített.
Pár órával később viszont ezt nem tudták pontszerzésre váltani, miután közvetlen riválisaikkal szemben nem volt akkora tempóelőnyük, hogy előzni tudjanak. A versenyen ezen a téren talán egy fokkal jobb lesz a helyzet, de nehéz dolguk lesz, ha az eredményjelző segítségével akarják igazolni, hogy továbbra is a harmadik erőnek számítanak a mezőnyben.
Ha pusztán a sprintfutamot vennénk alapul, akkor egyértelműen Verstappen és a Red Bull lehetne bizakodóbb. A holland pilóta legnagyobb hátránya körülbelül másfél másodperc volt Leclerc-rel szemben, aki bevallottan nagy tempót diktált a verseny első részében. Ehhez képest a címvédő lemaradása nem nevezhető nagynak, sőt, még javított is saját helyzetén azáltal, hogy nem 1 másodperc környékén ingázott a hátránya, hiszen így jobban tudta óvni a gumijait.
Mindez már önmagában érdekes, mert a szezon első három futamán – főleg Bahreinben és Ausztráliában – a Ferrari kezelte jobban az abroncsokat. Az időmérő után viszont már látszott, hogy az imolai hétvégére mindez megfordult, és erre Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke is felhívta a figyelmet. Hogy ezen a téren mi várható a következő futamokon, az egyrészt nem ennek a cikknek a témája, másrészt a rendelkezésünkre álló információk alapján nem is nagyon tudnánk megmondani, úgyhogy most csak csak az előttünk álló versennyel foglalkozunk.
Alapvetően tehát Verstappennek áll a zászló, de egyáltalán nem biztos, hogy a futamon ugyanez fog visszaköszönni gumifronton. Leclerc már a leintés utáni interjúk során jelezte, hogy ki kel elemezniük a történteket. A monacói pilóta a sajtótájékoztatón azzal egészítette ki mondandóját, hogy
ha sikerrel járnak az okok felderítésében, és nem mellesleg orvosolni tudják azokat, akkor lehet esélyük a Red Bull ellen.
Ebben valószínűleg igaza van, de akármi is a valóság, egyáltalán nem biztos, hogy a versenyen mindez releváns lesz. Ennek viszonylag egyszerű a magyarázata: semmilyen garancia nincs arra, hogy a lágy abroncsok egyáltalán elő fognak kerülni.
Egyelőre tételezzük fel, hogy száraz futamunk lesz! Ebben az esetben a Pirelli szerint a közepes lesz az ideális rajtgumi, és, az olasz gyártó közleményét idézve, mindez „megadja a lehetőséget arra, hogy a megfelelő időpontban a keményre váltsanak”. Magyarán szólva, a Pirelli úgy véli, hogy az optimális stratégiában a lágyak nem kapnak szerepet.
Ezt látván felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a közepesekkel az élcsapatoknál. Nos, ideális esetben erre a második szabadedzés adna választ, de most nem ez a helyzet. Az első etapokat már csak azért sem lehetne összehasonlítani, mert a négy pilóta közül csak Leclerc autózott a közepeseken, a második etapoknál pedig akkora különbség van a köridők között, hogy értelmetlen lenne azok összevetése. Ebből a szempontból tehát a sötétben tapogatózunk.
Ugyanakkor a Pirelli is tévedhet, és lehetséges, hogy az első rajtsorból indulók közül legalább az egyik versenyző a lágyakat választja.
Azonban ekkor sem lehet teljes mértékben a sprintfutamból kiindulni, hiszen azzal ellentétben a versenyen teletankolják az autókat. Éppen ezért az sem releváns, hogy a második szabadedzésen Csou Kuan-jü 21, Sergio Pérez pedig 18 körig jutott a C4-eseken, mivel a köridők alapján egyértelmű, hogy az üzemanyagszintet a sprintre lőtték be.
Emellett ráadásul ott van a hőmérsékleti tényező. Az előrejelzések szerint a verseny idején valamivel hűvösebb időjárás várható, mint szombaton, ami szintén befolyásolhatja a gumikopást.
Igaz, a Red Bull hidegebb aszfalton is jobban viselkedett a Ferrarinál ezen a téren, de akkor egy körön, ráadásul nagyrészt esőben próbálták elérni a lehető legjobb eredményt.
Ha pedig ez sem lenne elég változó, akkor meg kell említeni a csapattársak szerepét is, akik kisebb eséllyel természetesen a győzelem kérdésébe is beleszólhatnak, de jóval nagyobb a valószínűsége, hogy egymással csatáznak a harmadik helyért, illetve stratégiai szerepük lesz annak érdekében, hogy segítsék a másik autó pilótáját. Egyszóval azon is sok múlhat, hogy Pérez, illetve Carlos Sainz milyen tempóra képes, és esetleg meg tudja-e nehezíteni az ellenfél élversenyzőjének a dolgát akár elévágással, akár egy elnyújtott etappal, melynek során feltartja a mögé visszatérő riválist.
Akárhogyan is alakulnak ezek a tényezők, egy előnye biztosan lesz a Red Bullnak, már azon túl, hogy ők indulnak jobb pozícióból. A végsebesség tekintetében ugyanis továbbra is a bikások jobbak: a második szabadedzésen Pérez 299 km/h-t produkált a mérési ponton, míg a Ferrarik csak 290-ig jutottak. Ez jelentős különbség, és ha a gumielőnyük is megmarad, akkor valószínű, hogy Leclerc-nek hasonló rajtra lesz szüksége, mint a sprintfutamon, máskülönben erőből nem sok esélye lesz a győzelemre.
Természetesen ez és a korábban említett faktorok is csak akkor fognak számítani, ha száraz lesz a viadal
. Erre azonban korántsem vehetünk mérget, hiszen az előrejelzések alapján 40-50 százalék az esélye annak, hogy a futam alatt megérkezik egy zápor a pályára. Mondanunk sem kell, hogy ez minden eddigi esélylatolgatást zárójelbe tenne, és akár egy, a tavalyihoz hasonló, kaotikus futamot is előidézhet.
A Mercedes egyáltalán nem közeledett az élcsapatokra, sőt, a sprintverseny végeredménye alapján azt lehetne gondolni, hogy teljesen betagozódtak a középmezőnybe. Összességében George Russell és Lewis Hamilton sem tudott javítani a rajtpozíciójához képest, sőt, a hétszeres világbajnok eggyel hátrébb végzett, mint ahonnan indult.
Ugyanakkor ezt a borzalmas szereplést az időmérő alapozta meg, amelyen valóban nem haloványnak bizonyultak, hiszen a 2012-es Japán Nagydíj óta először fordult elő, hogy a brackley-i istálló egyik autójával sem jutott be a Q3-ba. Szombaton ennek a következményeit nyögték, megspékelve azzal, hogy tempóelőnyük nem volt elegendő ahhoz, hogy azt pozíciókra váltsák.
Amit láttunk, az egy olyan autó volt, amely nem rendelkezett elegendő teljesítményelőnnyel a középmezőny autóihoz képest ahhoz, hogy előzzön
Az osztrák üzletember szavait Andrew Shovlin, a csapat mérnökigazgatója, valamint a második gyakorlás is alátámasztotta. Utóbbin Russell egyenesen az élen végzett, ami bár a hétvége menetrendje miatt kevésbé mérvadó, mint máskor, a két versenyző összességében is jó tempót mutatott a versenyszimuláció során. A sprintfutamon viszont kiderült, hogy a Ferrariban és a Red Bullban több volt a tartalék, hiszen Pérez és Sainz is gond nélkül előre tudott jönni a 3., illetve a 4. helyig.
Wolff hozzátette, hogy bár még ezzel is nagyon messze lennének az elvárásaiktól, jelen helyzetben a pontszerzés a minimális cél. A jó hír az, hogy a versenyen nagyobb esélyük lesz bekerülni az első tízbe, hiszen nemcsak a pályán lehet majd előzni, hanem jó stratégiával is.
Emellett a bokszkiállások miatt előbb-utóbb mindenképpen megszakad az esetleges DRS-vonat.
Az viszont már nehezebb kérdés, hogy meddig juthatnak el. Ami biztos, hogy az Aston Martin nem jelent nekik problémát, hiszen Russell Sebastian Vettelt, míg Hamilton az őt lerajtoló Lance Strollt előzte meg a sprintversenyen. A közepeseken autózó Haasban, illetve az Alpha Tauriban viszont elakadtak, így Fernando Alonso Alpine-jáig, valamint Valtteri Bottas Alfa Romeójáig el sem jutottak, nem beszélve a McLarenekről.
A wokingiakat leszámítva ezen csapatok versenyzőit elméletileg könnyedén meg kell előzniük DRS-vonat nélkül. Lando Norris és Daniel Ricciardo esetében már nehezebb megválaszolni ezt a kérdést, hiszen a második tréningen egyikük sem végzett érdemi munkát. Ha azonban a sprintfutamon látottakat vesszük alapul, akkor a Mercedes tiszta pályán a McLarennél is gyorsabb lenne, hiszen a brit, illetve az ausztrál versenyzőnek volt lehetősége zavartalanul autózni, de nem érték el a brackley-iek kora délután mutatott sebességét.
