Az idénre jelentősen megnövő, 18 colos kerekek miatt különösen fontos a csapatok számára az abroncsok használata, hiszen a korábbi évekhez képest azok máshogy alkalmazkodnak az egyes pályákhoz. A Pirelli továbbra is minden helyszínre hármat szállít az öt lehetséges keverékből, amelyek laikus szemmel nézve leginkább a változó tapadás és az élettartam hossza alapján különböztethetőek meg.
A C1 jelöli a legtartósabb, ám legkevésbé tapadó abroncsokat, míg a rövid élettartamáért cserébe a leglágyabb és ezáltal leggyorsabb gumik a C5-ös jelölést kapták.
A „C-rendszer" bevezetése óta a múlt heti
Ausztrál Nagydíj volt az első verseny, ahol nem három szomszédos keveréket vitt a Pirelli a helyszínre:
Melbourne-ben a C2, és a C3 keverék mellett a C5-öt használhatták a csapatok, utóbbit pedig mindenki csak időmérős etapra használta, a futamon egyedül Alexander Albonnak rakták fel a legutolsó körre. Az olasz gumiabroncsgyártó minden helyszínre külön választja ki a szükségesnek gondolt keverékeket a pálya tulajdonságainak figyelembevételével, szerdán pedig el is döntötte a Pirelli, hogy melyik gumikeverékeket használhatják a csapatok a következő négy nagydíj során – mindez természetesen száraz körülmények között értendő.
A jövő heti Emilia Romagna Nagydíjra és a május elején debütáló Miami Nagydíjra a C2-t választották kemény-, a C3-at közepes-, míg a C4-et lágy keverékű guminak, csakúgy, mint ahogy Dzsiddában is történt.
A barcelonai pályára – akárcsak a szezonnyitón a szahírira – a lehető legkeményebb (C1, C2 és C3) keverékeit szállítja a Pirelli, Monacóban viszont a skála másik végén szereplő (C3, C4 és C5) abroncsokból választhatnak a csapatok.
Minden pilóta kötelező hétvégente legalább egy lágy garnitúrát megtartani az időmérő edzés harmadik szakaszára, valamint egy-egy kemény, illetve közepes keverékű abroncsszettet is tartalékolni kell a vasárnapi futamokra.