Kabaréba illett Monacóban az F1 egyik legdrámaibb fináléja

A negyvenedik évfordulója alkalmából visszatekintünk az 1982-es Monacói Nagydíjra, amely nem csak a hercegség, hanem az egész Forma-1 történetének egyik legőrültebb befutóját hozta.

Minden sportban örökké emlékezetesek maradnak az utolsó pillanatban bekövetkező fordulatok. A Forma-1 sincs híján utolsó körös drámai eseményeknek, de egy futam szövetszálai a kockás zászló előtti percekben sehol nem gabalyodtak össze annyira, mint a negyven évvel ezelőtti, 1982-es Monacói Nagydíjon.

Nem kevesebb, mint négy pilóta búslakodhatott az elszalasztott 1. hely miatt, és egy ideig úgy tűnt, a győztes is közéjük fog tartozni, miután, ha nem is egy banánhéjon, de egyszer elcsúszott.

Sőt, tekerjük vissza még korábbra az időgépet, és a győzelmi esélyt eltékozlók száma ötre bővül.

A Renault pilótája, René Arnoux az élről indulva a 15. körig élvezte a vezetést az élen, ekkor a tengerparti kanyargós részen megcsúszott és lefulladt. Csapattársa, a fiatal Alain Prost örökölte meg az 1. helyet, aki korábban gyorsan áthámozta magát két vetélytársán.

Alain Prost az 1982-es Monacói Nagydíjon Forrás: AFP/-

Abban az évben a Renault tűnt a leggyorsabbnak, csak folyamatosan műszaki hibák sújtották, emiatt végül a bajnoki címről is lemondhattak. Monacóban pont nem ez okozta a vesztüket, jóllehet, az edzéseken ugyanúgy küzdöttek ilyesmivel. A francia csapat ekkor először használt elektronikus motorgyújtást, ami a gázpedál reakciójában, a nyomatékban és a benzinfogyasztásban egyaránt előnyt hozott, így kevésbé volt meglepő, hogy nekik állt a zászló.

Zápor és záporozó fordulatok

A 76 körös táv nagyjából 60. körétől eső hullott a felhőkből. Nem esett erősen, de a pilótáknak vigyáznia kellett a csúszósabbá váló aszfalton. Többen aznap már találkoztak a fallal, kiestek vagy sérült autóval köröztek tovább, de mint látni fogjuk, utóbbiaknak ettől még simán nyílt esélyük a győzelemre.

Mindez csak előszele volt a drámai végjátéknak.

Az őrületek zsákja a 74. körben szakadt ki: Prost hibázott az alagút utáni sikánnál (amely a mai változathoz képest jóval gyorsabb volt), a kijáratánál ripityára törte az autót. Ma biztonsági autó mögött intenék le a futamot ilyen szituációban, de ekkor természetesen fel sem merült ilyesmi.

A 75., utolsó előtti kört Riccardo Patrese (Brabham) kezdte meg elsőként, aki addig sosem nyert futamot. És fél kör múlva úgy tűnt, aznap sem fog: a híres Loews hajtűkanyar felé tartva megcsúszott az autója és megpördült, kis híján le is fulladt.

Riccardo Patrese az 1982-es Monacói Nagydíjon Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

„Nagyon óvatosan mentem, mégis elvesztettem az uralmat és megpördültem. Később valaki kritizált, hogy a beavatkozó bírók betolták a kocsit, de én nem éreztem. Kicsit megrántották, mert veszélyes pozícióban ragadtam, a pálya közepén – mondta az olasz pilóta. – Hagytam az autót gurulni kicsit a lejtőn, második fokozatba raktam a váltót, és elindult. A Cosworth motorral mindig viszonylag könnyű volt ilyesmit végrehajtani."

Közben azonban többen elmentek mellette, és különösebben éles szem nélkül is észrevehető, hogy közülük ketten csonka autóval mentek:

Didier Pironi Ferrarijáról részben az első, Derek Daly Williamséről a hátsó szárny teljesen hiányzott. Előbbi az egyik lekörözésnél, a táv fele környékén vesztette el a légterelő egy darabját, utóbbi pedig az első kanyar kijáratánál hibázott, miközben a sisakrostélyát egyre több olaj szennyezte be és rontotta a látását.

Didier Pironi is esélyes volt a győzelemre az 1982-es Monacói Nagydíjon Forrás: AFP/Staff

„Nagyon keményen csapódtam a korlátnak, biztosra vettem, hogy a kocsi széttört. De tovább ment, ezért nyomtam tovább a gázt – mondta Daly. – A váltó olajának hűtője is a leszakadt hátsó szárny környékéhez volt kapcsolva, az utolsó két körben össze-vissza spriccelt az olaj." Patrese ezen csúszott meg.

Az utolsó kört Pironi kezdte meg az első, Andrea de Cesaris (Alfa Romeo) a második, Patrese a harmadik helyen.

A ferraris csak poroszkált, és nem azért, mert óvatos volt a zápor miatt, hanem mert alig maradt üzemanyaga

, és az alagútból már nem jutott ki (ez is instant biztonsági autós fázis lenne manapság). Pironi úgy fogalmazott a lassulásáról, hogy „azt hittem, az eső miatt elektromos probléma támadt, és ettől hagyott ki a gyújtás, ám mint kiderült, ennél egyszerűbb volt az ok."

De Cesaris lépett volna elő a győzelem várományosává, de gyakorlatilag Pironival egyszerre fogyott ki a benzinből, ő a kör elején, a dombra vezető emelkedőn állt meg. Szegény leginkább a baleseteiről vált ismertté, de Monacóban aznap hibátlanul vezetett, és az autója még azt is kibírta, hogy egy szeleprugó meghibásodott és emiatt csökkent a motor fordulatszáma.

Andrea de Cesaris az 1982-es Monacói Nagydíjon Forrás: AFP/-

Szinte ugyanekkor Daly autója is megállt. A közvetítésben és egyes beszámolókban arról beszéltek, hogy ezzel szintén eldobta a győzelmet, de ez nem teljesen igaz, mert a rangsorban még mindig a kicsúszás után újrainduló Patrese mögött állt. Az olasz ugyanis a hibája előtt pont lekörözte őt, vagyis úgy korrekt a megfogalmazás, hogy Daly a hátsó szárnya leszakításával vesztett sokat, ami nélkül valószínűleg nem került volna körhátrányba Patreséhez képest.

Patrese nem is tudta, hogy nyert

A drámai végjátékból tehát az olasz versenyző került ki győztesen, de a kép annyira összekuszálódott, hogy erről percekig fogalma sem volt, hiszen akkoriban nem terjedt el a rádió használata.

Nem tudtam, hogy nyertem.

„Láttam, hogy az utolsó körben de Cesaris és Pironi megállt, de azt hittem, a Williams szintén megelőzött és még mindig előttem jár."

A drámai utolsó körök, a linkre kattintva tekinthető meg

„A levezető körön mindenki zászlókat lengetett, miközben azon gondolkodtam, hogy ezt eldobtam. Emlékszem, azt hittem, talán örülnek a második helyemnek egy jó verseny után. Nem siettem vissza a díjátadóra, mert az eligazításon azt mondták, csak a győztesnek kell leparkolnia a dobogó előtt. Mivel nem én nyertem, úgy döntöttem, visszafuvarozom Didier-t. Hagytam, hogy leszálljon, de nem engedtek vissza a bokszutcába, és jelezték, hogy a dobogó felé menjek tovább. Nem értettem, és azt hittem, változtattak a procedúrán és az első három helyezettnek kell a dobogó elé állnia. Viszont csak az én autóm volt ott, meg vele együtt több mint három pilóta: de Cesaris, Pironi és [Elio] de Angelis."

Ment a vita, hogy ki lett az első, a második, a harmadik. Aztán valaki kiabálni kezdett hozzám, hogy én nyertem. Ekkor fogtam fel.

Külön pikantériája volt az eredményhirdetésnek, hogy Patrese mellett a célig ténylegesen el sem jutó Pironi és de Cesaris állhatott dobogóra, mert körelőnyben voltak a hátrébb vgézettekhez képest. Hivatalosan tíz versenyzőt rangsoroltak, de csak felük látta a kockás zászlón, ötükből ketten pedig több kör hátrányt szedtek össze.

Patrese további öt győzelmet szerzett a Forma-1-ben, és arról is emlékezhetünk rá, hogy sokáig ő tartotta a legtöbb nagydíjon való részvétel rekordját. Az 1982-es Monacói Nagydíjon a győzelmi esélyt elpuskázók közül de Cesaris és Daly sosem nyert futamot, Prostból négyszeres bajnok lett, szegény Pironi pedig még abban az évben olyan súlyosan megsérült egy balesetben, hogy véget ért a pályafutása.