MIAMI, FL - OCTOBER 20: Red Bull Racing driver Patrick Friesacher does donuts during the F1 Festival at Bayfront Park on October 20, 2018 in Miami, Florida. Michael Reaves/Getty Images for Red Bull/AFP (Photo by Michael Reaves / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)
Vágólapra másolva!
Több évtizedes szenvedés után úgy tűnik, egymásra talált az F1 és az Egyesült Államok. De vajon miért sikerült néhány esztendő alatt az a Liberty Mediának, amivel negyven évig hiába próbálkozott Bernie Ecclestone? Tényleg elég volt mindehhez egy tévésorozat és pár szponzor, aki megőrült az F1-ért? Az amerikai terjeszkedés miatt veszélyben lehetnek a tradicionális Forma-1-es pályák? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a hét végi, Miamiban rendezendő GP előtt.
Tizenegy különböző helyszínen rendeztek már az Egyesült Államokban Forma-1-es nagydíjat. Tizenegyen. Már ez megmutatja azt, hogy nem lehetett túl hosszú ideig az F1 része egyik város sem, de ha összeszámoljuk, hogy eddig 71 hétvégén járt a mezőny az USA-ban, ki is jön az alig hatalkalmas átlag helyszínenként. Azaz átlagosan egyetlen amerikai pálya sem bírta hét évnél tovább a száguldó cirkuszban. Ez pedig nagyon alacsony szám, pláne ha figyelembe vesszük, hogy Watkins Glen húsz éven át adott otthont futamoknak.
Bernie Ecclestone a hetvenes évektől kezdve volt a Forma-1 feje, és nem lehetett azt mondani, hogy a negyvenesztendőnyi munkája során ne próbálta volna megszerettetni a sportágat az Egyesült Államokkal.
Long Beach 8, Las Vegas 2, Detroit 7, Dallas 1, Phoenix 3, Indianapolis pedig 8 éven át (Austin pedig 2012 óta) adott otthont az általa megtalált helyszínek közül az F1-nek.
Egyik sem egy óriási szám. De vajon a brit üzletembernek miért nem sikerült népszerűséget elérnie az amerikaiaknál – nemcsak a helyi futamokkal, hanem a teljes sportággal sem?
Az első indok, amire gondolhatunk, az az USA-ban megtalálható hatalmas sokszínűség, ami az egyetemes sportot illeti. Nagyon nehéz olyan egyéni- vagy csapatsportot találni, amiben nem jók az amerikaiak, a legtöbben pedig szorosan a világelithez tartoznak – ez pedig a szurkolók szemében is fontos szempont. Ráadásul,
ha már az autóverseny nézése mellett dönt valaki, annak ott van a jóval nagyobb hagyományokkal rendelkező NASCAR és IndyCar, így az F1-re csak egy nagyon kis réteg kapcsolt oda hétről hétre.
A benzingőz szerelmeseinek persze nem feltétlenül kell választaniuk az egyik és a másik között, hiszen nem egy időben rendezik meg ezeknek a sorozatoknak a futamait. De ez talán éppen egy újabb ellenérv a Forma-1 követése mellett. Ugyanis
amikor európai futamot rendeznek, korábban mindig 14 óra volt a kezdési időpont közép-európai idő szerint, ez pedig az Egyesült Államok nyugati részén hajnali 5 órát jelent. Nagyon elkötelezettnek kell lenni a sportág iránt, hogy valaki vasárnap ilyen korán keljen, főleg ha a nap későbbi részében még számtalan sportesemény várja a nézőket a televízióban.
Ehhez pedig az a meghökkentő információ is kapcsolódik, hogy a Statista.com 2019-es adatai alapján az amerikaiak 59%-a kevesebb, mint egyórányi sportműsort néz hetente, és ez korábban sem volt sokkal eltérőbb érték – így pedig nehéz elvárni, hogy másfél órás futamokat végigüljön egy átlag amerikai.
Probléma lehet az is, hogy az F1 első évtizedeiben túlságosan is próbálták megszerettetni a sportágat az USA-val, és miután ez láthatóan nem sikerült eléggé, elengedték a kezét. A hetvenes évekre rájöttek, hogy nem éri meg ennyi pénzt és energiát belefektetni a népszerűsítésbe, más kontinensek viszont éppen akkor próbálták meg ismertté tenni a Forma-1-et az országaikban. A korábbi versenyző, Alexander Rossi a múlt héten elmondta, hogy
az utóbbi generációkat nem is érdekelték az autók az Egyesült Államokban, jóval kevesebben szereztek jogosítványt is.
Ezt a folyamatot pedig nagyon nehéz volt visszafordítani, hiszen a rossz marketingfogások és érdektelenség miatt nem jutott el elég emberhez a sportág.
Apropó amerikai expilóta. Összesen 158 versenyzőt adott az USA a Forma-1-nek, amivel az Egyesült Királyság mögött a második helyen áll a rangsorban. Ha azonban nem vesszük figyelembe az 1950 és 1960 között F1-hez is tartozó Indy 500-at, ez a szám máris csak 55. Ez az ötvenöt ember összesen 24 győzelmet és 96 dobogót szerzett, viszont ebből 19 sikert és 54 pódiumot mindössze hárman: Dan Gurney, Phil Hill és Mario Andretti. Utóbbi kettő egyszeres világbajnoknak is mondhatja magát, vagyis az amerikaiaknak ebben sincsen hiánya. Amiben viszont lehet, az az, hogy
Eddie Cheever 1989-es visszavonulása óta mindössze három versenyzőjük volt a száguldó cirkusz mezőnyének tagja: Michael Andretti (Mario fia) és Alexander Rossi nem egészen egy évig, Scott Speed pedig másfél szezonon át. Azaz 33 év alatt 3 pilóta révén 46 futam. Ennyi jutott az Egyesült Államoknak.
Döbbenet. Nyilvánvalóan nehezebb úgy követni egy sportágat és szurkolni valakinek benne, hogy szinte semmilyen hazai érdekeltség nincsen.
Tegyünk egy kis kitérőt a labdarúgás felé. A FIFA 1988-ban döntötte el, hogy az 1994-es világbajnokságot az Egyesült Államok rendezze. Hatalmas szenzációt jelentett ez a bejelentés, hiszen az országnak akkoriban vajmi kevés köze volt a focihoz (soccerhez). Az első világbajnokságokon ugyan kisebb-nagyobb sikerekkel jelen volt az USA (1930-ban bronzérmesek lettek, húsz évre rá pedig a futball őshazáját, Angliát is le tudták győzni), 1950 óta viszont egyszer sem jártak vb-n. Klubszinten pedig a hetvenes évek végén volt egy fellángolása a sportágnak – mikor a New York Cosmost választotta a karrierje vége felé Pelé, Carlos Alberto, Johan Neeskens és Franz Beckenbauer is –, néhány év után azonban ez is összeomlott.
Ezért is tűnt érthetetlennek és kockázatosnak a FIFA döntése 1988-ban, de óriási sikert hozott: közel hetvenezres átlagnézőszámával gazdaságilag máig a legsikeresebb vb volt az 1994-es, azóta pedig női és férfi fronton is óriási fellendülés van jelen
– rengeteg világsztár igazol pályafutása utolsó éveiben a helyi első osztályba (MLS), és a válogatottjuk is szép eredményeket ér el kontinentális és világszinten is.
És akkor vissza a Forma-1-hez, hogy megértsük ezt a párhuzamot. 2017 elején Chase Carey vezetésével a Liberty Media nevű amerikai vállalat vette át a sportág irányítását, amely pénzt nem sajnálva próbálta meg azt, ami Ecclestone-nak nem sikerült: újra közkedveltté tenni az F1-et az Egyesült Államokban.
A stratégiánk az, hogy minél inkább jelen legyünk az USA-ban. Ez egy folyamat, de garantálom, hogy nagy érdeklődés fogja övezni a Forma-1-et az országban."
Ugyan Carey utódja, Stefano Domenicali nyilatkozta az előbbieket 2021-ben, ám a Liberty Media céljai már a négy évvel korábbi megjelenésekor is egyértelműen ezek voltak: elérhetőbbé tenni a sportágat világszerte (de elsősorban az Egyesült Államokban), és minél több nagydíjat megrendezni az USA-ban.
A (közösségi) médiában rengeteg tartalmat oszt meg a vezetőség az alapoktól kezdve a technikai részletekig. Az ESPN-hez kerültek át a közvetítési jogok, akik elődjeikhez képest színesebben tálalják a versenyhétvégéket, valamint létrejött az F1 TV, ahol szintén gyakorlatilag minden elérhető a sportág aktuális történéseivel kapcsolatban.
A legnagyobb húzás azonban kétségtelenül a Drive to Survive (magyarul: Hajsza a túlélésért) volt – 2018 márciusában jelentette be a Formula One Group, hogy a Netflixszel megkötötték a szerződést a sorozatra. A sorozatfüggő fiatalok világában ennél nem is találhattak volna jobb népszerűsítést. Kissé túldramatizálva, de összességében valós eseményeken keresztül mutatja be a sportágat, így az átlagemberek a színfalak mögé pillantva jobban magukénak érezhetik a Forma-1-et – immár négy évad óta.
Nemcsak az Egyesült Államokban örvend óriási sikernek a sorozat, hiszen az F1-hez (pilóták, csapatok és helyszínek szempontjából egyaránt) nem kapcsolódó országok közül Norvégiát, Csehországot, Írországot és Dél-Afrikát is meghódította az elmúlt négy évadban.
A hatást pedig megpróbálta minél hamarabb kihasználni a tulajdonosi csoport: 2018-ban döntötték el, hogy az austini helyszín mellett Miami is Forma-1-es nagydíjnak ad majd otthont,
idén márciusban pedig Las Vegas is megkapta a rendezési jogot. Most pedig már itt járunk a történelem első Miami Nagydíjának kapujában. Érdeklődésben nincs hiány: több, mint 250 000 jegyet adtak el a hétvégére, a pilóták pedig alig várják, hogy újra az USA-ban gurulhassanak aszfaltra.
Az F1 hivatalos csatornája meg is kérdezte őket, hogy miért szeretnek az országban versenyezni, ők pedig leginkább a helyiek sportimádatát, a felhajtást, az őrületet és nem mellékesen az ételeket emelték ki. Lewis Hamilton – aki már évek óta várta, hogy az F1 jobban beleássa magát az amerikai piacba – emellett a Good Morning America hétfői adásába is meghívást kapott, ahol elsősorban a tv-sorozatot emelte ki, mint népszerűséget segítő tényező.
Annyi meg annyi sportág után tehát a Forma-1 is felemelkedett az Egyesült Államokban. Az elmúlt években pilótaakadémiák létrehozásával arra is törekszik az ország, hogy a közeljövőben legyen esély hazai versenyzőnek is szurkolni, ami jó eséllyel még inkább megdobná a nézőszámot.
Az biztos, hogy a hétvégi Miami Nagydíjon, és majd a jövő őszi Las Vegas-i Nagydíjon a hangulatra nem lesz panasz, de hogy a következő években is fennáll-e ez a lelkesedés, egyelőre rejtély.
Dénes Ferenc sportközgazdász szerint a televíziós sorozat volt a döntő ebben a kérdésben. A szakember a Sportrádiónak nyilatkozott:
A film széles közönséget ért el, s ez a közönség adja a tömeget. Az ESPN korábban kiszállt a NASCAR-közvetítésekből, a csatorna autósport-közvetítések nélkül maradt, elkezdett felépíteni egy márkát. Ez nagyon fontos állomás volt ebben a történetben."
A NASCAR korábban beépült az amerikai kultúrába, a Forma-1 most próbálkozik meg ezzel. Nem véletlen, hogy 2023-ban már három amerikai futammal számol a jogtulajdonos Liberty.
A 84 éves Frankl András a San Francisco mellett lévő Belvedere-ben él. Ő szintén a Sportrádióban beszélt, s a következőképpen látja a Forma-1 amerikai helyzetét: „A tv-sorozat, a Drive to Survive volt a döntő, ez a képernyő vagy a számítógép elé ültette az amerikai embereket. Ez a film jelentette az igazi áttörést, mindent megváltoztatott. Az emberek itt megőrültek, de nem csak ők, hanem a szponzorok is.
Bernie Ecclestone kis londoni irodájából nem lehetett mindezt elérni, a Liberty megcsinálta. A Miami GP olyan lesz, mint a Super Bowl.
Hatalmas cirkusz, minden jegy elkelt, de itt inkább a showról szól minden. De az igazi áttörést a Las Vegasban rendezendő futam adja majd.
Ecclestone nem tudott annak idején megegyezni a nevadai város szállodáival, hogy szálljanak be a versenybe. A Liberty most megtette.
Las Vegasban a pálya egy részét a város főutcája, a Strip alkotja. A nagyon gazdag emberek majd kimennek a szállodájuk erkélyére és ahogy lenéznek, alattuk száguld majd el a Forma-1 mezőnye. Egészen elképesztő lesz. Ez már nem egy hotel parkolójában zajlik majd, mint a nyolcvanas években.
Extra show lesz ez. Csak az a baj, hogy ezzel a tradicinoális versenyek vannak veszélyben. Már most hallani arról, hogy Monacót - amely eddig nem fizetett jogdíjat - azzal fenyegetik, hogy vagy fizetnek, vagy vége lesz a versenyüknek. Ez pedig semmiképpen sem jó előjel."
Dénes Ferenc szerint a Libertynek most a pénz kisajtolása lesz a döntő kérdés.
Sajnálatos, hogy a régi nagy versenyeket veszély fenyegeti, de ez most senkit sem érdekel. Az amerikaiak minél több pénzt akarnak kiszedni. Ez a realitás. Közben a régi versenypályák szervezői is észbe kaptak és elkezdték a fejlesztéseket.
Nézzük meg Monzát, az osztrák GP helyszínét, vagy éppen Silverstone-t. Ha nem jöttek volna az új helyszínek, sosem indultak volna be ezek a fejlesztések.
Ez pedig az egész sportágnak jót tesz. Közben Amerika már az egész Forma-1-re rátelepedett. A sprintfutamok bevezetése is azért történi, hogy a sportág jobban eladható legyen. A helyi igényhez, a szórakoztatáshoz, a pénztermeléshez igazítják a versenyeket.
A pénztermelés a lényeg, semmi más, de ennek az az alapja, hogy a versenyeken sokan legyenek, Ezzel pedig alapvetően nincs probléma.
Elég csak megnézni a közvetítéseket, mennyire megváltozott minden. Amerika ezt is megcsinálja, fejleszti, s ebből is pénzt termel. Ez a jövő, akár tetszik, akár nem."
Számtalan sikertelen próbálkozás után tehát most tűnik a legvalószínűbbnek, hogy megmarad az USA és az F1 közötti románc, és ezentúl boldogan élhetnek, amíg meg nem halnak.