A 63 esztendős brit expilóta ma már szakértőként dolgozik a sportágban, a tizenkét F1-ben eltöltött éve alatt azonban 158 futamig és 9 dobogóig jutott, így belülről is jól ismeri a száguldó cirkusz hátterét. Brundle a GQ Magazine-nak adott interjújában tért ki arra, hogy mennyivel jobban ügyelnek a pilóták biztonságára manapság, mint az ő idején és még inkább mint a hőskorban.
„A kihívások megváltoztak, az autók kevésbé félelmetesek. Egykori barátom, Stirling [Moss, aki 1951 és 1961 között volt az F1 tagja] korában,
ha az év végén még életben voltak, már akkor szerencséjük volt.
Akkor még minden a túlélésről szólt és a reményről, hogy egyben kikerülsz az autóból. Később átéltünk borzalmas éveket, amikor megégtünk, szétzúztuk a lábainkat, megütöttük a fejünket és hasonlók" – nyilatkozta Brundle.
Szerencsém van, mert három olyan balesetet is túléltem, amit nem lett volna szabad. Ha megnézzük Ayrton [Senna] 1994-es imolai tragédiáját, annál sokkal nagyobb baleseteket is túléltünk szinte mindannyian,
ám ő nagyon szerencsétlenül járt a felfüggesztéssel – folytatta. – Szóval igen, hiszek a sorsban és a hasonlókban, de félni soha nem szabad. Látták már, amikor Mark Webber Fernando Alonsót előzte meg kívülről az Eau Rouge-ban? Megéri megnézni. Valószínűleg ez az egyik legbátrabb dolog, amit valaha a Forma–1-ben láttam."
Ugyan Brundle nem tért ki arra, hogy melyik három balesetére gondolt, van tippünk, hogy melyek közül kerül ki az a trió, amelyre utalhatott. Az 1984-es Monacói Nagydíj szabadedzésén, majd egy évvel később egy imolai gyakorláson szenvedett súlyos balesetet rögtön a pályafutása elején.
Ezek mellett pedig az F1-es karrierje utolsó éveiben érték olyan ütközések, amik néhány évtizeddel korábban valószínűleg halálos kimenetelűek lehettek volna. Az 1994-es Brazil Nagydíjon a feje volt óriási veszélyben, az 1996-os Ausztrál Nagydíjon pedig felborult az autójával, mégis mindössze kisebb sérülésekkel szállt ki a járművéből.
Brundle kitért arra is, hogy a mai autók sokkal jobban irányíthatóak, összetettebbek és biztonságosabbak, ám a jelenlegi versenyzők képességéről így is pozitív véleménnyel van.
„Az autók és a pályák sokkal biztonságosabbak, de ezek a férfiak – akik remélhetőleg a jövőben nem csak férfiak lesznek –
340 km/h-nál lépnek rá a fékre, és ha akár csak három méterrel később teszik ezt a kelleténél, máris kirepülnek a pályáról. Tehát precízebbek, mint mi voltunk.
A legjobb pilóták azonban még mindig a legjobb autókba kerülnek, és az elit mindig felér a csúcsra, szóval igazán nagyra becsülöm őket" – jelentette ki.