Szabó Attila 2008 tavaszán ment Londonba. Szeretett volna jól beszélni angolul, mert ez a pénzügyi szektor legfontosabb nyelve. Egy korábbi BVSC-s csapattársa akkor már kint élt a feleségével, ő hívta. Elkezdte a nyelviskolát, majd egy év sem telt el, és belecsöppent egy érdekes világba, és szivarokkal kezdett foglalkozni. Szabó Attila sikeres lett Londonban. Szivarszakértőként a legmagasabb szintre jutott, a brit sommelier-versenyen második lett, így alig maradt le a világversenyről. Kubába járt tanulni, egy menő szálloda shopját vezethette, ahol világsztár focisták és színészek is megfordultak, de őt a foci és a számok érdekelték.
„Ennek a hotelnek, ahol most ülünk, már mi csináltuk a szivarboltját, amit később én is vezettem. Pár évvel később már mestervizsgás szivar-sommelier voltam, ezzel pedig párhuzamosan gyerekeknek kezdtem edzéseket tartani" – kezdte londoni történetét Szabó Attila.
Honnan jött a sport szeretete?
Édesapám a Honvédnak és az MTK-nak szurkolt, végül egy egymás elleni meccsen múlt, hogy a kispestiek szurkolója lett, ezt örököltem tőle én is. Az angol foci szeretetét is ennek köszönhetem,
egy Honvéd-Manchester United meccsen teljesen elvarázsolt Eric Cantona, azóta követem az angolok sorsát. Én a BVSC-ben fociztam, a Mezey György-féle csapat tartalékjáig jutottam.
Akkoriban ők többek között a KEK-ben a spanyol Betis ellen is játszottak, a felnőttek között ebben az érában focizott például Dárdai Pál is. A nagycsapatban már nem játszottam, voltak próbálkozásaim még alacsonyabb osztályokban, de végül abbahagytam.
Egy sikeres karriert hagyott ott a szinte ismeretlenért. Miért?
Arra gondoltam, hogy valahogy össze kellene gyúrni azt a két dolgot, ami igazán érdekel: a focit és a számokat. Elkezdtem kutakodni, teljesen beleástam magam az elemzésbe, rengeteg könyvet olvastam a témában.
Képzési lehetőségeket kerestem, így találtam rá a Tottenham és a Middlesexi Egyetem közös, futballtudomány-képzésére. Kellett egy nyelvvizsga, azt megcsináltam, felvételiztem, és felvettek.
A képzés fele iskolában zajlik, a másik fele gyakorlat, két éven már túlvagyok, a harmadikban pedig az elemzői területre fogok szakosodni. A szivarokat sem hagytam el teljesen, tökéletes hobbi és kikapcsolódás, de a három dolog már nem ment egyszerre, maradt az iskola és a gyerekek.
A Tottenham akadémiáján mi a pontos feladata?
Az ott töltött idő is a gyakorlat része, két társammal az akadémiai csapatok edzéseit figyeljük, a játékosok adatait kell feltöltenünk egy zárt rendszerbe. A kilencévesektől egészen az U23-ig a legkülönbözőbb statisztikákkal foglalkozunk. Az utánpótlásképzés vezetőjével kell együtt dolgoznunk, az FA mellett az ő elképzelései szerint tevékenykedünk, nem csinálunk nagyon bonyolult dolgokat. A legfontosabb, hogy nagyon profi, világszínvonalú környezetben lehetek, ami nagyon inspirál. Emellett az egyetemünk csapata mellett elkezdtem a meccsvideókat elemezni.
Először csak felvettem a meccseket, majd jöttek az excel-táblázatok, később elvégeztem egy képzést egy szoftveres cégnél, sikerült egy elemzőszoftvert is beszereznem, így már teljesen más lett minden.
A videókat egyből szoftverrel tudtam elemezni, ennek is köszönhető, hogy megnyertük az egyetemi bajnokságot, a kupában pedig a döntőig jutottunk.
Milyen egy PL-csapat akadémiája?
Elképesztő. Hihetetlenül profi minden, és olyan edzőkkel kerültem kapcsolatba, akik igazi világsztárokat neveltek, mint mondjuk Harry Kane-t. A táplálkozástól kezdve a kiszabott edzésmunkán keresztül szinte felfoghatatlanul profi minden. Minden szabályozva van, az edzők mindent tudnak mindenkiről,
itt már nem lehet elbújni, nem lehet alibizni.
A GPS és a kamera mindent követ, a konditermi gépek is minden adatot tárolnak a játékosokról.
Az akadémián mikor kezdik a játékosok teljes kiértékelését?
A kilencévesekről is tudnak már mindent, a GPS-rendszert tizenöt éves kortól használják, de az összes csapat edzőpályája be van kamerázva. Edzések után a játékosok bent vissza tudják nézni a róluk készült videókat, sőt, ezt meg is kell tenniük. Ugyanez a helyzet a meccsekkel kapcsolatban is, ez nekik amolyan házi feladat. Ezenkívül
figyelik a gyerekek viselkedését is. Ki kivel beszélget meccs előtt, hány emberhez megy oda meccs előtt vagy a lefújás után, kikkel fog kezet, ki hány embernek segít.
Ez ön szerint rendben van?
Kis túlzással, amit mérni lehet, azt itt mérik. Idősebb korban sokak szerint már a személyiségjegyek döntenek egy-egy játékossal kapcsolatban, nem is feltétlenül a játéktudás. Valaki mennyire tudja kezelni a nyomást. Sok tehetség kallódik el azért, mert nem jó fejben. Erre is próbálnak figyelni, vannak előírások csapaton belül, kinek mikor kell érkeznie, hogy kell öltözködni, viselkedni, mikor lehet mobilozni, mit lehet a közösségi oldalakon csinálni.
Az edzőket nem zavarja, hogy a foci ma már nem a gólokról, hanem az adathalmazokról szól inkább?
A Spursnél Maurico Pochettino két asszisztense elemző volt Spanyolországban, de mondhatnám José Mourinho egyik segítőjét is. Rui Faria is elemzői és erőnléti edzői tapasztalattal rendelkezett, mielőtt másodedző lett belőle. Fontos, hogy nem szabad elveszni a számok között, kell az edzői papír is, különben nem feltétlenül értenénk meg az összefüggéseket. Ha találok valamit, nem árt azt is tudni, mit lehet tenni, milyen taktikai változtatást lehet javasolni, vagy ha edzésről beszélünk, akkor milyen gyakorlással lehet kijavítani egy adott hibát.
A Tottenham első csapatával van valamilyen kapcsolata?
Az edzőpálya bejárata közös a PL-csapatnak és az akadémistáknak, de itt kis túlzással vége is van a közösködésnek, ők jobbra, mi balra megyünk. Az étkezőben a konyharész közös, de csak látjuk egymást, érintkezni nem nagyon lehet. A legjobbakat óvják mindentől, teljesen el vannak zárva a külvilágtól, szakemberekkel, edzőkkel persze van kapcsolatunk, sokat tudunk tanulni.
És önnek van lehetősége feljebb lépni?
Lehet. Egy diáktársam, aki tavaly végzett, már az akadémiai csapat meccseit elemzi, és a Tottenham viszi őt a nagyobb meccsekre. Tavaly ott volt az Old Traffordon ő is, amikor a félidei 0-0 után 3-0-ra nyert a Spurs a United ellen, nyolc elemző volt a helyszínen, félidőben taktikát váltottak, és simán nyertek.
Nyolc elemző?
Igen. A kiemelt, azaz a top hatos ellenfelek ellen és a nagy Bajnokok Ligája-meccseken általában ennyien vannak.
Mikor hasznosul a munkájuk? Tényleg félidőben már érkeznek az elemzések?
Ketten-hárman simán bemennek az öltözőbe, leülnek a játékosok mellé, és pár mondatban elmondják, mit kéne másképp, mire figyeljen, miket ront el rendszeresen ő vagy éppen a védője, és akkor ott lehet valamit kezdeni, de
nem kell mindig az iPad.
A korábbi iskolatársam mondta, hogy az Ajax elleni BL-elődöntő visszavágón például Pochettino tízperces lelki fröccsöt tartott, majd Moura triplázott a második félidőben. Akkor ez kellett, de ez már a menedzser döntése.
Ha már itt tartunk, hogy élték meg a BL-döntőt Londonban?
Természetesen volt egy kis csalódás, nem mindennapos, hogy a Tottenham ekkora magasságokban jár. Másfél éve nem vettek játékost, minden pénz az új stadionra és a Wembley bérleti díjára ment el, senki nem gondolta, hogy pont ilyen helyzetben sikerül majd a BL döntőjébe jutni. Én bevallom, csak az első félidőt néztem, a gyors tizenegyest nem tudta kiheverni a csapat.
A kezezést sajnos meg lehetett adni, a VAR elől pedig nem lehet elbújni. A félidőben biztos voltam, hogy marad az 1-0, esetleg rúg még egyet az amúgy is jóval esélyesebb Liverpool, meg sem néztem a másodikat, sajnos igazam lett, nem ez volt az utóbbi évek legjobb döntője.
Kitüntetés a Tottenhamtól
A díjat több szempont alapján ítélték nekem. Egyrészt a kitűnő tanulmányi eredményemért, amit először lehetetlennek hittem, ráadásul amit elértem, azt nem az anyanyelvemen sikerült. Másodszor értékelték azt az időt, amit az akadémián és az egyetemi csapat mellett töltöttem. Sok olyan dolgot tettem, amit nem volt muszáj, de én élveztem, és a kíváncsiság is hajtott. Rengeteg kiváló embert megelőzve én kaptam ezt az elismerést. Vicces volt, de az évzáró banketten négyszer is a színpadra szólítottak. Megkaptam az oklevelemet a képzésért, kaptam egy másikat, amiért kivételes mennyiségben vettem részt az órákon, az aranyérmet az egyetemi bajnokságért, majd a Spurs korábbi, UEFA Kupa-győztes legendája, Gary Mabbutt adta át ezt a kitüntetésnek számító díjat.Hova futhat ki ön szerint a foci elemzése, mi lehet ennek a vége?
Ezt szerintem senki nem tudja. Nem tartom kizártnak, hogy a foci is olyasmi lesz, mint az NFL. Lassan annyi adat lesz, hogy meg kell majd állni meccs közben hasznosítani a látottakat. A videobíró bevezetésére se gondoltak sokan évekkel ezelőtt, lehet, játékvezető sem kell majd évtizedek múlva, csak pár okos robot, ki tudja. Évente akár negyvenszer több új tényezőt is kitalálnak az elemzésekkel kapcsolatban. Ez egy forradalmian fejlődő iparág, ami mérhető, azt mérni és használni fogják. Már túl vagyunk azon, hogy kinél mennyit van a labda, mert nem ez dönt, inkább az, hogy az ellenfél tizenhatosán belül mennyit érsz labdához.
És ön hol látja magát pár év múlva?
Most jó helyen vagyok. Hamarosan kiderül, maradhatok-e a Tottenhamnél. Ha nem, akkor is van már opció. Erről legyen elég annyi, hogy az is londoni klub, de délen van.
Két év múlva már meglesz minden edzői és elemzői papírom ahhoz, hogy bármilyen Premier League-csapatnál elemzőként dolgozhassak, és ez is a célom.
Ehhez hamarosan fel kell adnom majd a gyerekfocit, amit nagyon sajnálok, de ezt vállaltam, muszáj nagypályás edzésekre váltanom, hogy megszerezzem az UEFA B-licencet, amire még szükségem van. Attól nem félek, hogy nem lesz munkám, folyamatosan nőnek az igények. Márciusban, az egyetemi bajnokság után jelentkeztem a harmadosztályú Wimbledonhoz elemzőnek, fel is vettek egy rövidebb időszakra, már ott is az U15-ös csapatig visszamenőleg felveszik a meccseket és dolgoznak az elemzők. Ha tudok maradni a Spursnél, akkor maradok, de ez nem csak rajtam múlik.
Magyarországról kereste már valaki?
Járok haza rendszeresen, a barátnőm még Magyarországon lakik. Nem szándékosan, de kicsit zárkózott vagyok, teszem a dolgom. Ennek ellenére kerestek már, persze nem munkaajánlattal, de egy esetleges hazai képzésről már beszéltem pár emberrel, és a kollégák is lassan megtalálnak. Bármiben szívesen segítek, én abban hiszek, hogy ha egy közegben emelkedik a tudás, akkor ezzel együtt a versenyképesség is fog, a másik nem a vetélytársam, hanem a társam. Úgy lehetünk jobbak, ha mindenki jobban teljesít.
