A szezon előtt alighanem kevesen gondolták volna, hogy az olasz Internazionale lesz a Bajnokok Ligája döntőjének egyik főszereplője. A milánói kék-feketék kettős győzelemmel búcsúztatták az elődöntőben a városi rivális AC Milant, a hármas sípszó után pedig Francesco Acerbi előbb felemelt kézzel az ég felé nézett, majd térdre rogyva ünnepelt. Ebben a mozdulatban valóban benne volt minden és érződött az őszinte meghatottsága. Nem is meglepő, hiszen pokoli nehézségekkel kikövezett utat járt be, míg eljutott odáig, hogy pályafutása során először szerepelhet a legrangosabb európai kupasorozat fináléjában.
Acerbi tipikusan egy későn érő típusú játékos, aki tinédzser korában, sőt még a húszas évei elején sem nyújtotta azt a teljesítményt, amiért manapság a Serie A egyik legjobb védőjének tartják. Milánó közelében nőtt fel, sokáig amatőr szinten, illetve az olasz negyedosztályban játszott, aztán 22 évesen már a másodosztályban szerepelt, egy évvel később pedig a Chievo színeiben mutatkozott be az olasz élvonalban. A fiatal középhátvédre az akkoriban legjobbjait kiárusító Milan csapott le, ám a piros-feketéknél csak elvétve kapott lehetőséget, így fél év után elpasszolták a Genoának. Évekig középszerű játékosnak tartották, ami egyfelől a nem éppen profikhoz méltó életmódjának is köszönhető volt. Apja halála miatt az alkoholba menekült és rengeteget bulizott akkoriban, sokszor reggelig.
A Milan játékosa voltam, amikor meghalt az édesapám, ami teljesen mélypontra lökött. Elfelejtettem, hogyan kell játszani, és hogy egyáltalán, mi az értelme az egésznek. Inni kezdtem, de szó szerint mindent megittam"
– vallotta őszintén pályafutása első felének nehéz időszakáról.
Majd visszatért korábbi sikereinek színhelyére, a Chievóhoz, onnan pedig a Sassuolo együtteséhez került. Aztán 2013-ban addigi pályafutása legnehezebb harcát kellett megvívnia, ugyanis még a szezonkezdet előtt
egy rutinvizsgálat során hererákkal diagnosztizálták.
Azonnal megműtötték, és a sikeres beavatkozás után néhány héttel már újra a csapattal edzett, sőt tizenhárom bajnokin pályára is lépett. Aztán 2013 decemberében fennakadt egy doppingteszten, és az újabb vizsgálatok után kiderült, hogy a rák hatására termelődött HCG hormont mutatták ki nála. Betegsége miatt Acerbi karrierje kis időre félbeszakadt, 2014 januárjától kemoterápiás kezelésekre járt, amikre végül jól reagált a szervezete.
A betegség után 180 fokos fordulatot vett az élete, a bulizás helyett az edzésekre kezdett koncentrálni, abba hagyta az ivást és nekiállt egészségesebben táplálkozni, valamint fogyatékkal és rákos daganattal küzdő gyerekekkel kezdett foglalkozni.
Furcsamód azonban nem a klubváltásainak tulajdonította, hogy hosszú idő után sikerült újra felépítenie magát, hanem a betegségének, ugyanis szerinte a rák segített neki legyőzni az alkoholizmust és a depressziót.
A rák mentett meg. Újra volt miért küzdenem és segített megérteni, hogy mi mindent vesztettem el az elmúlt években. Hálás vagyok, mert ezáltal megértettem, mit csinálok rosszul, és visszakaptam a hitem.
A betegség megerősítette a személyiségem, nincs bennem bűntudat vagy megbánás" – nyilatkozta korábban a La Repubblicának adott interjújában.
Az életmódváltás valóban kifizetődő volt, hiszen erőnlétileg jobban bírta a terhelést és a formája miatt topcsapatok kezdtek felfigyelni rá, ő azonban nem akarta elhagyni a Sassuolót amely végig kiállt mellette a betegsége alatt.
Közel egy év kihagyás után 2014 szeptemberében visszatért, nem sokkal később pedig Antonio Conte meglepetésre behívta az olasz válogatottba. Az albánok ellen 1-0-ra megnyert barátságos meccsen debütált a nemzeti csapatban. Az élet viszont újabb megpróbáltatások elé állította, ugyanis kimaradt a 2016-os Eb-keretből és a barátnője is elhagyta. Ő azonban nem tört össze, küzdött tovább. 2018-ban a Lazio csapatához igazolt, és rövid idő alatt a rómaiak legjobb játékosa lett, sőt Roberto Mancini, az olaszok szövetségi kapitánya is alapemberként kezdett rá számítani a válogatottnál. Pályafutása eddigi legnagyobb sikerét 33 évesen érte el, amikor az olasz csapat tagjaként aranyérmet nyert pályafutása első Európa-bajnokságán.
Az Inter tavaly szeptemberben vette kölcsön a rutinos védőt, aki a szezon első három tétmeccsét még a kispadról nézte végig, többek között a Milan elleni vereséget a bajnokságban, és a Bayern München elleni BL-csoportkör nyitót. Először a cseh Viktoria Plzen ellen vetette be Acerbit Simone Inzaghi, és onnantól gyakorlatilag kirobbanthatatlanná vált az Inter kezdőjéből.
Ekkor vélhetően még a legelfogultabb szurkolók sem hitték, hogy június 10-én Isztambulban lesz érdekelt a csapatuk, főleg azért, mert tavasszal hullámvölgybe kerültek a milánóiak. Olyan ellenfelek ellen hullajtottak fontos pontokat a bajnokságban, amelyek ellen már-már kötelező lett volna a győzelem, ennek ellenére a Sampdoriával és a Salernitával is csak döntetlent játszottak, és kikaptak a Bolognától, a Speziától, a Monzától, illetve a Fiorentinától is.
A felszínen tehát szétesni látszott a csapat, de a Bajnokok Ligájában ennek nyoma sem volt.
Az olasz klub az egyenes kieséses szakaszba a Bayern München mögött másodikként jutott tovább a csoportból, ami kisebb bravúr volt, ugyanis a jobb erőből álló Barcelonát előzte meg. Vitathatatlan, hogy a döntőig vezető úton a szerencsével sem állt hadilábon az Inter, hiszen a nyolcaddöntőben a Porto, a negyeddöntőben a Benfica volt az ellenfele, a négy között pedig a pocsék formában lévő AC Milan csapatával találkozott.
Az elődöntőben az Inter kis túlzással negyedóra alatt lerendezte városi riválisát, a 2-0-s győzelem után pedig egy feledhető egygólos sikerrel tette magabiztossá a továbbjutást, így
13 év után játszhat ismét BL-döntőt Milánó kék-fekete együttese, amely ráadásul 50 év után tudta ismét négyszer legyőzni a Milant egy idényen belül.
A visszavágó után az olasz sajtó nem győzte dicsérni a veterán hátvéd teljesítményét, ami nem is csoda, hiszen az Inter szezonbeli 22. tétmérkőzését hozta le kapott gól nélkül Acerbivel a védelem tengelyében.
Nem véletlen, hogy az olasz Tuttosport 7-es átlagosztályzattal jutalmazta, mivel mindig jókor volt jó helyen, a fizikai adottságait remekül használta és a szélről érkező beadásokat is rendre hatástalanította, így Olivier Giroud szinte végig láthatatlan volt mellette. A védekezés mellett pedig a támadásépítésben is kivette a részét, a mezőnyjátékosok közül csak Alessandro Bastoninak és Hakan Calhanoglunak volt több sikeres passza előrefelé.
Persze, az is igaz, hogy az Inter védőjének nagy szerencséje volt, hogy nem állították ki, pedig alattomosan megtaposta az ellenfelét. A félvételeken jól látható volt, hogy véletlenről szó sem lehetett, amikor a tizenhatoson belül rálépett Sandro Tonali lábára. A Milan középpályása elterült a földön, Acerbi pedig ugyan egyből elnézést kért, de sem a játékvezető, sem pedig a videobíró nem nézte vissza az esetet.
Pedig a piros lap vélhetően megváltoztathatta volna a meccsképet, hiszen közel 40 percet játszhatott volna emberelőnyben a Milan. Sokan ennyi idősen már a visszavonulást választják, ám Acerbi túlzás nélkül élete formájában játszott. Az Inter döntőbe jutása után vírusként kezdett terjedni a közösségi médiában egy videó, amin néhány szurkoló megállította az olasz védőt, hogy meglepjék egy kis ajándékkal. Acerbi jót derült rajta, amikor
az egyik drukker átnyújtott neki egy halászhálót azzal az utasítással, hogy ezzel állítsa meg a norvég sztárcsatárt
a június 10-i fináléban.
Ez, de csak ez nem sikerült neki ebben a szezonban. Minden más igen.