Saját csapattársai is gyűlölték a Bundesliga angol focistáját
A név angol kiejtésének hasonlósága miatt „Hurrikánnak" becézett Harry Kane úgy mutatkozott be a Bundesligában, mint korábban senki az 1963-ban útjára indított pontvadászatban. Az első 11 bajnoki találkozóján 17 gólt szerzett, többet, mint amennyivel a legutóbbi szezonban gólkirályi címet lehetett szerezni. Háromszor mesterhármassal keserítette el az éppen aktuális ellenfelet. Nem lehet kikerülni teljesítményének összehasonlítását az első olyan komoly angol futballistáéval, aki Németországba igazolt. Kevin Keegan pályafutása ennél sokkal nehezebben kezdődött a Bundesligában, mégis ottani szereplése során kétszer is neki ítélték az Aranylabdát.
Hazaviszi a meccslabdákat
A hurrikán elsöprő erejével a Bundesligába betörő Harry Kane-nek van egy furcsa szokása: ha mesterhármast szerez, akkor elkéri a rendezőktől a meccs labdáját, aláíratja csapattársaival, és elviszi emlékbe. Erre mondta a hétvégén csapattársa, Thomas Müller, miután Dortmundban megint hármat vágott Kane:
Lassan nem fér el a szállodai szobájában a sok meccslabdától."
Ugyanis Harry Kane továbbra is egy szállodában lakik Münchenben, és pontosan
így kezdte (nyugat)németországi karrierjét a nagy honfitárs-előd, Kevin Keegan is.
A különbség azonban jelentős, míg Kane luxus körülmények között él, addig Keegan alig elviselhetők közé került 1977-ben Hamburgban: egy hotel 19. emeletén kapott helyet feleségével, és juhászkutyáival, és a szobához még egy erkély sem tartozott.
Pedig Kevin Keegan akkor már volt valaki! Negyvenhat évvel ezelőtt, 1977. május 25-én azt ünnepelte, hogy csapatával,
a Liverpoollal megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját,
a mai Bajnokok Ligája elődjét. Akkor 26 éves volt, vagyis a legjobb focistakorban ténykedett.
Nevetséges átigazolási díj
Mégis elhagyta a világ akkori legjobb csapatát, sőt hazáját is, és külföldre igazolt, pedig ez akkoriban nem volt annyira megszokott, mint manapság. Már a BEK-győzelemmel végződő szezon elején biztos volt, hogy egy évvel később távozik Liverpoolból,
az eladási árát is ismerte a focivilág: 500.000 font.
Harry Kane-ért ennek kb. a 200-szorosát fizette ki a Bayern München idén. Az árváltozásokat, az arrafelé csekély inflációt alapul véve
nagyjából 30-40-szeresét éri ma Kane, mint érte Keegan 1977-ben.
Ennyit változtak a focisták értékei, fizetései majdnem fél évszázad alatt, de ezek összehasonlítása csak játék a számokkal, messzemenő következtetést levonni belőlük nem lehet.
Ahogy az akkori focit sem lehet összehasonlítani a maival, de a mondás örök:
mindig az adott időben, adott körülmények között kell a legjobbnak lenni."
Ami biztos, ezt a félmillió fontot szinte senki nem akarta kifizetni Keeganért 1977-ben. A Bayern München (mely a Liverpool győzelme előtti három szezonban elhódította BEK-serleget) nevetségesnek tartotta ezt az árat, a döntőben legyőzött Borussia Mönchengladbach sem volt hajlandó kifizetni, és a '70-es években a kontinens közvetlen élvonalától kissé hátralépő olasz és spanyol élkluboknak sem ért ennyit Keegan.
A nagy terveket szövögető (nyugat)német Hamburger SV lett végül a befutó.
Az északi klubnak Dr. Peter Krohn személyében volt egy ambíciózus elnöke, aki a világ legjobb csapatává szerette volna tenni a HSV-t. Ez a terv nem légből kapott dolog volt, mert
abban az évben a csapat megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját,
ami a másodikszámú klubsorozatnak minősült. Viszont a bajnokságban csak a hatodik helyen végzett, vagyis volt hová javulni.
Botrány: kiderült Keegan fizetése
A terv zseniális volt, ám Krohn elkövetett egy óriási hibát: valahogy kiszivárgott Keegan fizetése.
Az évi 100.000 font „kiverte a biztosítékot" a hamburgi focistáknál.
Ráadásul a világuralomra törő Hamburg elnöke, megvált a KEK-et nyerő népszerű edzőtől, Kuno Klötzertől, és a helyére Rudi Gutendorf került. Ő később azt mondta a kezdeti időkről:
A játékosok bejöttek a szobámba, és azt mondták, nem kell nekünk ez az angol. Megnyertük nélküle a KEK-et, nincs szükségünk rá, és nem is szeretjük. Ha berakod a csapatba ezt a kis angol srácot, mi ellene fogunk játszani."
Világos beszéd, és ne feledjük, abban a csapatban olyan klasszisok szerepeltek, mint Manni Kaltz, Felix Magath, Peter Nogly, Rudi Kargus. A német sztárok be is váltották a fenyegetésüket, és erre így emlékszik az edző:
Én nagyon nagy csapatot akartam építeni, olyat, mint a Bayern München, és Keegannel ez lehetséges volt. Ma már biztos vagyok benne, hogy a játékosok szabotázst hajtottak végre ellenem. A szezon első meccsén 5-2-re kikaptunk, és láttam, hogy a játékosaim szándékosan veszítettek."
Keegant tehát nem fogadták el, de ő sem tett semmit azért, hogy közelebb kerüljön a „lázadókhoz". Erre beszédes bizonyíték egy apró kis eset, melynek semmik köze a focihoz, de jellemzi az angol mentalitását.
A feleségével egy boltban biztosítékot próbált venni, de a nagy mutogatás csak annyit ért, hogy az eladó mindenáron egy villásdugót akart rájuk sózni. A Keegan-házaspár erősködött, hogy "nein, nein", ezt az eladó Weihnachtsbaum-nak értette, és kihozott a raktárból egy karácsonyfát.
Emiatt a sztori miatt is gúnyolták társai "Der faulte englander"-nek (lusta angolnak),
mert az volt a véleményük a szigetországból érkezettekről (nemcsak a focistákról), hogy azok az anyanyelvükön kívül alapszinten sem hajlandóak elsajátítani annak az országnak a nyelvét, melyben hosszabb időt eltöltenek. A '70-es években még nem volt ez a világot elborító „angolnyelv-őrület", így teljesen természetes volt, hogy egy bolti eladó, egy pénztáros, vagy egy taxisofőr csak az anyanyelvét beszélte.
Lusta angolnak csúfolták
Ami a „lusta angol" hozzáállásánál is bosszantóbb volt, az a pályán nyújtott teljesítménye. Persze ilyen közegben nem volt könnyű neki.
Keegan a bajnokságot rosszul kezdte, a negyedik meccsén talált először az ellenfél kapujába, első 15 Bundesliga találkozóján két gólt szerzett.
Harry Kane ugyebár 10 után tart most 15-nél!
A Hamburg szenvedett Keegan-nel a bajnokságban, címvédőként még az ősszel kiesett a KEK-ből, az angol válogatott 1974 után az 1978-as vb-re sem jutott ki. És 1977 végén jött az igazi arculcsapás!
Keegannak az Európai Szuperkupában volt csapata, a Liverpool ellen kellett pályára lépnie, és a hamburgi 1-1 után (akkor ez még kétmeccses döntő volt)
Liverpoolban 6-0-ra ütötte ki volt csapata a jelenlegit.
A liverpooli szurkolók gúnyosan azt énekelték neki:
Mindannyian egyetértünk: Dalglish jobb, mint Keegan!"
Három góllal zárta az őszt, a téli felkészülési meccsek egyikén megütött egy lübecki játékost, ezért kiállították, és a pénzbüntetésen kívül még eltiltást is kapott.
A tavasz ugyanolyan lidércnyomásos volt Keegannek, mint az ősz, a bajnokság végén
a Hamburg 10. lett, ő hat bajnoki góllal zárta első ottani szezonját.
A vb-n csak szakkommentátorként ténykedhetett a Nottingham Forest edzőjével, Brian Clough-fal. Ő megkérdezte, hogy nincs-e kedve csatlakozni csapatához, de Keegan nemet mondott.
Visszatért Hamburgba
Azért tért vissza Hamburgba, mert Krohn helyét egy fiatalember vette át, aki nemrég még a világ egyik legjobb focistája volt: Günter Netzer. Ő új edzőt is hozott, Branco Zebecet, és
a kőkemény „jugo" pillanatak alatt rendet tett az öltözőben,
és tudatosította Magathékkal, hogy itt a jövőben az ő szava fog dönteni, és nem a focistáké.
A Hamburg az 1978-79-es bajnokságban története során először lett bajnok a Bundesligában. Teljesítményének elismeréseként
Kevin Keegan mind 1978-ban, mind 1979-ben elnyerte az Aranylabdát.
A „Lusta angolból" „Mágikus egér" lett Hamburgban. Második szezonjában 17 gólt szerzett a Bundesligában, ez az adat annak ismeretében igen szép, hogy idén májusban 16 találatos gólkirály(oka)t ünnepelhetett a német elsőosztály.
1979 nyarán lejárt a szerződése Hamburgnál, és szerződtetni akarta a Real, a Juventus, míg az európai focival akkor ismerkedő Amerikából
a Washington 250.000 fontot kínált négyhónapos szereplésért.
Netzer erre hajlott volna, ám ebben az esetben csak a tavasszal játszhatott volna a Bajnokcsapatok Európa-kupájában. Az üzlet nem jött létre. Az amerikai főváros csapata így kénytelen volt „beérni" Johan Cruyffal, míg Keegan a Hamburggal is BEK-et szeretett volna nyerni.
Erre minden esélye megvolt, mert az őt (parancsra, vagy saját jól felfogott érdekükből) elfogadó német sztárok sora Ditmar Jakobs-szal és Horst Hrubesch-el bővült. Nagyszerűen menetelt is csapat, az elődöntő első meccsén ugyan 2-0-ra kikapott Madridban a Real-tól, de a visszavágón elképesztő parádét produkálva
5-1-re gázolta el a spanyol csapatot.
Vicente del Bosque-t, a Real későbbi edzőjét a hajrában kiállították, mert megütötte Keegant.
A Hamburg a döntőben – a sors fura játéka! – kikapott 1-0-ra Brian Clough Nottingham Forestjétől.
Kevin Keegan három évet töltött a Bundesligában, az utolsó szezonjában annyira népszerű volt, hogy
még egy kislemezen is énekelt.
A Head Over Heels In Love című dalt az akkor csúcson lévő Smokie főnöke, Chris Norman írta, és 220.000 példányban kelt el Németországban, míg Angliában a slágerlista 29. helyéig kúszott fel.
Keegan 90 bajnoki találkozón lépett pályára a Bundesligában, ezeken 32 gólt szerzett. Nem rossz statisztikai mutató, bár
ha Harry Kane idén nem sérül meg, akkor valószínűleg ennél bemutatkozó idényében többet szerez,
de – mint már szóba került – semmilyen téren nem hasonlítható össze a mostani foci a '70-es évek végén, a '80-as évek elején tapasztaltakkal. Ahogy a játékosok sztárolása sem. Amikor 1980 nyarán Lawrie McMenemy, a Southampton akkori főnöke azzal hívott össze sajtótájékoztatót, hogy
„bemutat valakit, aki nagy szerepet játszik a klub jövőjében",
akkor a meghívottak azt hitték, hogy egy építésszel találkoznak, aki új stadiont tervez. Ehelyett megjelent előttük a kétszeres aranylabdás, BEK-győztes, slágert éneklő foci-sztár, akiről kiderült, hogy a BEK-döntős Hamburgtól a Southamptonba igazol. Ezzel gyakorlatilag 29 évesen elvette magától az esélyt, hogy további sikereket érjen el.
Csak egy meccs a világbajnokságon
Kevin Keegan 63-szor szerepelt az angol válogatottban, de mindössze egy mérkőzésen,
összesen 26 percet játszhatott világbajnokságon:
1982-ben Spanyolország ellen a 64. percben érkezett csereként, Toni Woodcock helyére. Ez a legjobb 12 között volt, és azon a mérkőzésen dőlt el, hogy Anglia nem jut az elődöntőbe.
Mert a háromfős csoportból Németország került oda.
Horst Hrubesch-sel, Manni Kaltzcal, Felix Magathtal.
A Hamburger SV pedig Keegan távozása után három évvel, 1983-ban megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, Felix Magath döntőben szerzett góljával, és a fináléban a kezdőcsapat tagja volt a „Mágikus egér" egykori társai közül Magathon kívül Manni Kaltz, Ditmar Jakobs, Holger Hieronymus, Bernd Wehmeyer, Jürgen Milewski és Hrubesch Horst.
origo.hu
Levetkőzött a bombázó teniszezőnő, fotókon a vadító teste
origo.hu
Miami helyszínelők: felismerhetetlen David Caruso
borsonline.hu
Hosszú élet titka: 117 éven keresztül ezt az egy dolgot ette minden egyes nap Emma néni
hirtv.hu
Magyar Péter és Dömötör Csaba összecsapott az Európai Parlamentben
ripost.hu
Ezek lesznek a 2025-ös év legsikeresebb csillagjegyei
mandiner.hu
Megszólalt Magyar Péter egyik EP-képviselője arról, hogy „agyhalottnak” tartja e magát (Videó)
origo.hu
Brutális pusztítás - lángokban Jákob Zoltán raktára, a füst mindent beborít - fotók
origo.hu
Elindult a "temugyilkos" piactér, hihetetlen árakkal nyitott
origo.hu
Mbappé nélkül otthon égtek a franciák, olasz és angol siker
origo.hu
Séfek séfe - kiesett egy esélyes a döntő előtt
origo.hu
Balhé a holland válogatottnál a magyarok elleni meccs előtt
origo.hu
