Lehetett volna könnyebb és nehezebb is a Ferencváros sorsolása a Konferencia-liga nyolcaddöntőjének rájátszásában, de ennél izgalmasabb párosítás aligha jöhetett volna a legjobb 16 közé jutásért. A kiírás értelmében ugyanis míg a csoportelsők automatikusan ott vannak a 16 között, addig a másodikoknak - mint a Fiorentina mögött végző Ferencvárosnak - az Európa-liga egyik csoportharmadikjával kell oda-vissza megmérkőzniük a nyolcaddöntőbe jutásért. A Fradira február 15-én és 22-én két, minden bizonnyal pokoli hangulatú meccs vár a görög rekordbajnok, minden további nélkül sztárcsapatnak nevezhető Olympiakosz Pireusz ellen.
Athén kikötői városrészének csapata az egységes görög bajnokság 1927-es alapítása óta messze az ország legsikeresebb klubja: 47 bajnoki címe több mint az összes többi görög csapat által begyűjtött bajnoki elsőség (42). A Görög Kupában ugyancsak csúcstartó 28 elsőségével, ahogy a négy szuperkupa-győzelme is hellén rekord. Nemzetközi kupák terén az örök fővárosi rivális, a Panathinaikosz jobban áll, hiszen míg a zöld-fehérek 1971-ben BEK-döntőbe jutottak Puskás Ferenc irányításával, 1985-ben és 1996-ban pedig az elődöntő volt a végállomás, addig a piros-fehérek "csak" egy BL-negyeddöntőt tudnak felmutatni az 1998-99-es idényből.
Ennek ellenére az Olympiakosz egyértelműen az európai futballelit tagja, hiszen az elmúlt bő két évtizedben alig volt olyan év, hogy a csapat ne szerepelt volna valamelyik európai kupasorozat, a bajnoki címeknek köszönhetően leginkább a BL főtábláján. És olyan játékosokkal a klub mezében, mint a szerb legenda, Predrag Djordjevics, Rivaldo, Giovanni, Javier Saviola, Oscar Cardozo, Christian Karembeu, Raul Bravo, Igor Protaszov, Gennagyij Litovcsenko, vagy éppen
a magyar legenda, Détári Lajos, akit 1988 nyarán átszámítva 8,7 millió eurót jelentő, világrekordnak számító összegért
igazoltak le az Eintracht Frankfurttól.
Ha nem is jelenthetjük, ki, hogy "mindez nem jött volna létre...", az egész biztos, hogy az Olympiakosz legújabb kori sikereiben döntő érdemei vannak a klub elnök-tulajdonosának, Evangelosz Marinakisznak. A pireuszi, azaz teljes mértékben helyi kötődésű Vangelisz, ha nem is beleszületett a tutiba, de a Krétáról a fővárosba költöző szülei által alapított hajózási vállalkozás biztos hátteret teremtett neki az induláshoz.
Az ifjú Marinakisz pedig szüleihez hasonlóan törekvő volt: nem sajnálta az időt és az energiát a tanulásra, így előbb alap- majd mesterfokú diplomát szerzett üzleti tanulmányok vonalon.
A diplomák megszerzése, majd rövid gyakornokoskodás után pedig megalapította saját cégét, a Capital Maritime & Trading Corporationt, amely mára közel 100 hajóval, és 11 millió tonna szállítási kapacitásával az egyik legjelentősebb európai kereskedelmi hajózási vállalatnak számít. Csak folyékony földgáz (LNG) szállítására 10 óriási hajója van a Capitalnak, amelyek értéke mintegy 1,8 milliárd dollár.
A Capital egyik hajója a sok közül:
Ezek után meglepő, hogy Marinakisz nem szerepel a Forbes magazin milliárdosainak a listáján, annak fényében pedig, hogy az óriási hajózási vállalat nem az egyetlen biznisze, pedig még inkább furcsa a hiányzása. Marinakisz ugyanis a tulajdonosa az egyik országos tévétársaságnak, a Mega TV-nek, de övé a One Channel nevű kisebb csatorna is.
Nem lenne a teljes a portfólió, ha nem szerepelne benne a politikai szerepvállalás.
Marinakisz is felismerte, hogy egyszerűbb úgy boldogulni a kőkemény riválisokkal teli üzleti világban, ha az ember maga is segít kicsit testre szabni az őt körülvevő szabályokat.
Édesapja, Miltiadisz Marinakisz ebben is utat mutatott, hiszen 1985-89 között a görög parlament tagja volt. Evangelosz helyi szinten, Pireuszban indult, és lett a városi tanács tagja. A kampány során határozottan visszautasította a vádat, miszerint lepaktált volna az Arany Hajnal nevű szélsőjobboldali, már-már neonáci szervezettel.
Szinte törvényszerű volt, hogy Pireusz leggazdagabb embere, aki nem mellékesen Görögország egyik legtehetősebb üzletembere is, előbb vagy utóbb beszáll az Olympiakosz Pireusz FC-be. Ennek az ideje 2010-ben jött el, amikor Marinakisz megvette a klubot Szokratisz Kokkalisztól. Mondhatjuk, hogy egy régi álma teljesült ezzel, hiszen az ő esetében nem egy kötelező hazugság az, hogy gyerek kora óta Olympiakosz-drukker volt.
A kis Vangelisz a klublegenda, Takisz Lemonisz mellett feszít:
És azon sem lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy mint azt gyanítjuk, a 21 éves Evangelosz Marinakisz fészkelődik Détári Lajos jobbján a magyar világsztár pireuszi bemutatkozásának alkalmával. A családnak ebben az időben már nagyon is élő kapcsolata volt a piros-fehér klubbal.
A 2010-es klubvásárlás után Marinakisz alaposan bekezdett: a kispadra visszahozta a közönségkedvenc edzőt, Ernesto Valverdét, a keretet pedig olyan játékosokkal erősítette meg, mint Albert Riera, Ariel Ibagaza, Kevin Mirallas, Marko Pantelics és Francois Modesto. Az Olympiakosz a következő hét évben kivétel nélkül bajnok lett, és a 2010-11-es idényét kivéve állandó minden évben ott volt a csapat valamelyik európai sorozat csoportkörében.
Marinakisz közben volt a görög Szuperliga elnöke, valamint 2010 augusztusától 2011 szeptemberéig a Görög Labdarúgó-szövetség alelnöke is, de ez már túl sok volt neki, testhezállóbb számára, ha a háttérből irányíthat.
Egyelőre nem nagy, de nem vennénk rá mérget, hogy fog még bővülni a Marinakisz családi futball portfóliója. Az Olympiakosz mellett ugyanis a 2017 óta a család tulajdonában van a patinás angol klub, a Nottingham Forest és a portugál Rio Ave is. Előbbi igazi kincs lehet, feltéve, hogy a család bírja a Premier League öldöklő versenyét, és a Forest képes lesz hosszú távon is bent maradni a világ legerősebb bajnokságában. A tavaly nyári feljutás egyértelműen a görög mágnás beszállásának köszönhető, hiszen az ő pénzéből sikerült úgy megerősíteni a csapatot, hogy a kétszeres BEK-győztes 23 év után visszajusson a legjobbak közé.
A Rio Ave a legújabb szerzemény, és itt is lesz dolga bőven a családnak. A kis észak-portugál (Vila do Conde 30 kilométerre van Portótól) város csapata jelenleg 16. a 18 csapatos élvonalban, de ennél érdekesebb, hogy a hírek szerint 20,5 millió euró értékű üzletet a szuperügynök, Jorge Mendes segített tető alá hozni. A mások mellett Cristiano Ronaldo és José Mourinho ügyeit is intéző Mendes felbukkanása azt jelzi, hogy a jövőben akár komoly értékkel bíró játékosmozgásokra is lehet számítani, amiből a Forest és az Olympiakosz is profitálhat.
Marinakisz le sem tagadhatná, hogy nehéz fickó - már ránézésre is. És nem az a fajta, aki elhajol egy kis balhé elől. A futballszövetségben játszott alelnöki szerepének rövidsége részben annak köszönhető, hogy 2011-ben megvádolták azzal, hogy ő irányítja a görög foci több osztályát átszövő fogadási csalásokat. A Koriopolis-ügy néven elhíresült esetben az ügyészség gyanúja szerint bírókat fizettek le, de arra is volt példa, hogy az Olympiakosz ultrái elutaztak egy harmadosztályú meccsre csak azért, hogy kirobbantsanak egy balhét a szövetség egy korábbi döntése miatt. 2015-ben Arisztidisz Koreasz főügyész már egy olyan, több mint 170 oldalas nyomozati anyagot mutatott be, ami szerint Marinakisz egy több országon átnyúló hálózat egyik irányítójaként az európai fogadási csalások egyik központi figurája. Az évekig tartó procedúrák végén Evangelosz Marinakiszt minden vádpont alól felmentették.
Ahogy akkor is a javára döntött a bíróság, amikor egy Panathinaikosz elleni meccs után összeszólalkozott a zöld-fehérek francia sztárjával, Djibril Cissével, majd a franciát - mit ad isten - elverték az Olympiakosz ultrái. Ugyancsak nem találták bűnösnek az Aszterasz Tripolisz elleni 2014-es kupadöntő során a játékvezetők öltözőjében tett látogatása ügyében. Itt viszont kiderült, hogy Marinakisznak van humora: a három tagú bíróság előtt ugyanis azt vallotta, hogy
az 1-1-es félidő után valóban járt a játékvezetői öltözőben, de csak azért, hogy "sok szerencsét" kívánjon a sporiknak. A kupadöntőt végül 3-1-re az Olympiakosz nyerte...
2015-ben a görög Szuperliga egyik ülésén is botrány tört ki Marinakisz és Panathinaikosz elnöke, Jannisz Alafuzosz között. Előbbi kezdésnek egy pohár vízzel öntötte képen utóbbit, majd jöttek a pofonok, amiknek a kiosztását már a testőreire bízta Marinakisz.
A pályán kívül is megvannak az ügyei az elnöknek: 2018-ban drogkereskedelemmel vádolták meg egy négy évvel korábban indult nyomozás eredményeként. A Noor1 nevű hajót még 2014-ben kapta el a görög partiőrség és az amerikai drogellenes ügynökség (DEA) 2,1 tonna heroinnal a rakományban. Csakhogy a hajó társtulajdonosa a vallomásában azt állította, hogy Törökországból indulva kikötöttek Krétán is, ahol újabb egy tonna heroint rakodtak be, amit Marinakisz európai terjesztésre szánt.
A vádat nem sikerült bizonyítani, ráadásul 2021-re sajnálatos módon már tíz szemtanú is meghalt, így a nyomozás zsákutcába jutott.
Az orosz-ukrán háborúból sem maradhat ki egy ilyen fontos ember: egyfelől a Sakhtar Donyeck vezetői nem győztek neki hálálkodni, hogy 2022 nyarán a végképp hontalanná vált ukrán csapat az Olympiakosszal játszhatta első mérkőzését két hónap kényszerszünet után, valamint, hogy a nagyvonalú görög üzletember felajánlotta, hogy két hónapig fedezi a csapat minden kiadását. Másfelől viszont hasonlóan több kollégájához, még jóval a háború kitörése után is lelkesen üzletelt az EU által szankcionált orosz olajipari vállalatokkal.
Az eddigiek alapján mondhatnánk póznak is, ugyanakkor miért vonnánk kétségbe, hogy a kőkemény, és kisebb-nagyobb stikliktől sem visszariadó üzletember hatalmas mellkasában egy nagyon is érző szív dobog? Marinakisz ugyanis a legbőkezűbb filantrópok egyike. Athén Nikaia nevű külvárosában szegények ezrei kapnak rendszeresen meleg ételt rajta keresztül.
2010-ben egy jótékonysági mérkőzés keretében félmillió eurót adományozott a pakisztáni és a haiti földrengés áldozatainak, de ugyanennyivel segítette a kefalóniai földrengés utáni újjáépítést is négy évvel később.
Beszállt a görög államadósság rendezésébe, számos alapítványt támogat, jövőre lesz tizedik éve, hogy Krétán évi 80 ezer euróval támogatja egy múzeum létrejöttét a legnagyobb görög iró, Nikosz Kazandzakisz (Zorba, a görög, Krisztus utolsó megkísértése) emlékére. De ugyanígy támogatta a 19. század eleji függetlenségi mozgalom (Barátok Társasága) 200. évfordulós megemlékezését és neki köszönhetően kapott Athénban egy mellszobrot a nagy görög szabadságharcos, Alekszandrosz Ypszilanti.