Demeter Szilárd: A magyar kultúrát a sokszínűsége és a konszenzuskereső, racionális vita tette erőssé

A július elsején felállt Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) június 17-i állománygyűlésén beszédet mondott Demeter Szilárd, az intézmény elnöke. Beszédének leiratát az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.

Előre megírt beszédet fogok elmondani. Egyrészt a fegyelmezettség érdekében vállaltam ezt a nehéz műfajt, hogy filozófus módjára ne keveredjek el Ádámig és Éváig. Másrészt amilyen diktafonos világban élünk, nem árthat, ha az ellenzéki sajtóhoz kiszivárgó információk kapcsán a tényellenőröknek is tudok majd küldeni háttéranyagot

- indította beszédét Demeter Szilárd.

A hétvégén kimentem a budapesti könyvvásárra. Végignéztem a standjainkat (MNM, OSZK, PIM), és azt láttam, amit nagyjából sejtettem: külön-külön se rosszak, de ha egybepakoltuk volna a hat intézmény kiadványait, valamint rajtunk keresztül a könyvvásár látogatóinak meg tudtuk volna mutatni a teljes magyar közgyűjteményi szakma elmúlt év kiadványainak legjobbjait, akkor nagyjából a legjobb, legérdekesebb, legizgalmasabb non-fiction stand lett volna a miénk. 

Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) elnöke beszédet mond
Fotó: MTI/Soós Lajos

Elviekben ennek eddig sem volt semmi akadálya, talán még eszébe is jutott némelyeknek, de nem történt meg. Pedig legkésőbb március óta tudjuk, hogy lesz integráció, tehát még indok is lett volna rá. És ez csak egy friss példa arra, hogyan lehet az egész több, mint a részek matematikai összege.

És hogy miről is szól ez az egész? Ha már matek, induljunk ki a számokból, az jót tesz a tisztánlátásnak:

Ha minden tagintézményt egybeszámolunk, akkor a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ 40 intézményből áll.

Ebben a 40 intézményben több mint 24,5 millió darabos örökséget őrzünk. Ennek a gyűjteménynek az évi gyarapodása nagyjából 150 ezres. Jelenleg összesen több mint 1600 (egészen pontosan 1675) főállású munkavállalónk van.

Jelenleg 100 állandó kiállítással számolunk, ehhez még hozzáadódik évente kb. 130 időszaki kiállítás. Több mint 2300 rendezvényünk szokott lenni, több mint 1,3 millió látogató kíváncsi ránk. És ha már a könyvvásárral kezdtem: évente több mint 110 kiadványunk van. Több mint 4,5 ezer múzeumpedagógiai foglalkozáson valamivel több, mint 275 ezer gyermeket érünk el.

Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke beszédet mond a 13. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóján 22024. június 27-én
Fotó: MTI/Kiss Gábor

Ezek a nagyobb mutatóink. Van viszont néhány érdekesebb részszámunk is.

Több mint 510 kutatási témát tartunk számon. A kollégák által jegyzett publikációk száma valamivel több mint 3100. A főállású munkavállalóink közül kevesebb, mint 150 kollégának van PhD-ja vagy nagydoktorija. De ebből most ne vonjunk le messzemenő következtetést, tegyük félre egy későbbi tartalmas vitához.

Mert van egy másik adatsor, ami számomra sokkal fontosabb: a 24,5 milliós gyűjteményre egészen pontosan 93 restaurátor és műtárgyvédelmi szakember jut. A teljes gyűjteményhez viszonyítva összgyűjteményi szinten a digitalizáció 15%-os, de ami még aggasztóbb, hogy az összgyűjtemény revíziója átlagolva nagyjából 20%-os. A raktárkapacitásainkról, a raktározási feltételekről már nem is beszélek, mert nagyjából ez az a kérdés, aminek rágásakor legszívesebben elásnám magam.

És most direkt nem bontottam alá a számokat tagintézményekre. Mert ezek a kérdések mindannyiunkat érintenek. Nálam ugyanis – és ezt a PIM-esek már kicsimilliószor hallották – van egy prioritási sorrend. Szerintem minden múzeumigazgatónál ugyanez, vagy ennek kellene lennie, nem lehet más: első és legfontosabb a gyűjtemény, az az örökség, aminek megőrzésére, feldolgozására, ismertetésére hivatott ez az intézményrendszer. 

A második az intézményrendszer, és harmadik legfontosabb az intézményrendszerben dolgozó kollégák. Ebből a prioritási sorrendből adódik néhány egyszerű szabály is.

Az első és legfontosabb, hogy az önérdek soha nem előzheti meg a közérdeket. Nem vagyok az egyéni és intézményi ambíciók ellen, sőt, ez viszi előre ezt a világot is, de az egyéni és intézményi ambíciók nem válhatnak a közérdek kárára. Az elnöki pozíció tehát számomra azt jelenti, hogy bár szívem csücske továbbra is a Petőfi Irodalmi Múzeum, minden döntésemnél a nagy egészet kell néznem. Még akkor is, ha ezt a nagy egészet innen, a Károlyi-palotából fogom nézni, ami azt jelenti, hogy az elnöki iroda és tárgyaló – élve a PIM-esek nagylelkű felajánlásával – július 1-től a PIM-be költözik.

A második fontos szabály: én hajlandó vagyok személy szerint bármiféle személyi konfliktust kivizsgálni, meghallgatni az összes felet stb. De a végén vagy az egyik félnek, vagy a másik félnek, vagy mindkettőnek mennie kell. Olyan nincs, hogy mindenki marad, mert az azt jelenti, hogy meg tudták volna oldani a konfliktust anélkül, hogy a felsővezetést bekapcsolják. 

Ennek a szabálynak egy alszabálya, aminek párját az elmúlt években tanultam meg, idézem: a miniszternek mindig igaza van, amíg ő a miniszter, mert ő a miniszter. A főigazgatók azért vannak és azért főigazgatók, hogy az intézményi érdekeket képviseljék, az intézményeiket vezessék. Tehát indulásból igazuk van, amíg főigazgatók. Az elmúlt években az is kiderülhetett, hogy nagyfokú autonómiát biztosítok az általam vezetett intézményekben, és ha ezzel élni tudnak az adott területek vezetői, akkor előre tudunk menni. Ugyanakkor azt nem tudom elfogadni, ha visszaélnek ezzel a szabadsággal.

Ez magyarán annyit jelent – és ez a harmadik szabály –, hogy bár igyekszem a kollektív bölcsességre támaszkodva konszenzuális döntéseket elérni, de a végső döntéseket nekem kell meghozni. Elég rosszul viselem, ha valaki helyettem hoz döntést.

És akkor a döntéshozatalról. Múlt pénteken kaptam meg a miniszter úr levelét, ennek értelmében a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ főigazgatói grémiuma a következőképpen néz ki 2024. július 1-től: szerény személyem az elnök. Az alábbi státusok a jelenleg hatályos szervezeti és működési szabályzat értelmében már léteznek, a végleges SZMSZ-t valamikor őszre gyúrjuk össze közös munkával.

• Az elnöki kabinetet Pápay Piroska kabinetfőnököm vezeti.
• Az integrációért felelős szakmai kabinetfőnök-helyettes Népessy Noémi.
• Az ő munkáját – de utálom ezt a szót – a vidéki intézményrendszer vonatkozásában Végh Kata, a könyvtárszakmai terület vonatkozásában Szollás Péter segíti. 
• Az összintézményi rendszer gazdasági fő-fő igazgatója Zsurki Attila lesz.

Az Iparművészeti Múzeumot továbbra is Cselovszki Zoltán fogja vezetni. És én azon leszek minden erőmmel, hogy legyen mit vezetnie.

A teljes beszédet ITT olvashatja.

Korábban már beszámoltunk arról, hogy Demeter Szilárd lett a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója és az Országos Közgyűjtemények Szövetségének új elnöke is. A pályázata nyilvánosan elérhető.