Kiszabadulhatott a budapesti rablógyilkos a kölni börtönből

Egy 31 éves, magyar férfit negyven évvel ezelőtt, miután az NSZK-ba szökött, életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek Kölnben volt élettársa budapesti, brutális meggyilkolása miatt. Ez a korabeli tartományi jogszabályok értelmében húsz év letöltendő börtönbüntetést jelentett akkor, ami 2004-ben lejárt. Bár nem tudni, megélte-e a szabadulását, ahogy azt sem, hogy él-e még egyáltalán, de nem kizárt. Ahogy az sem, hogy hazatért, és köztünk, az utcán sétál.

1983 decemberében egy holttesthez riasztották a budapesti rendőröket. Két pici gyerek édesanyját, a 32 éves M. Emilnét az otthonában ölték meg. Az, hogy nem gyilkosság történt, fel sem merült a helyszíni szemlebizottság tagjaiban.

 

A fiatal asszonyon ugyanis szemmel látható sérülések voltak, amelyekről azt gondolták, hogy ökölcsapásoktól származnak. A gyilkos ütött, ő próbálta magát védeni.

 

Amíg a helyszínelők ujj-, és szagnyomokat rögzítettek a tetthelyen, a holttestet elszállították a Semmelweis Orvostudományi Egyetem igazságügyi orvostani intézetébe, hogy felboncolhassák és megvizsgálhassák az igazságügyi orvosszakértők. Jelentésükből kiderült, hogy az áldozat egyes sérülései a támadáskor keletkezhettek. Egy bizonyos tárggyal és irányból sújtott áldozata fejére a gyilkos, és nem is egyszer. A bűnügyi technikusok találtak egy törött cserépvázát a holttest mellett,

 

amelyről megállapították, hogy az okozhatta ezeket a sebeket.

 

Az orvosok megerősítették, hogy az asszonyt megölték, ugyanakkor kiemelték, hogy nem a fejsérüléseibe halt bele. Halála „erőszakos úton, eszközös nyakelszorítás (zsinegelés) okozta elhúzódó fulladás, agyibénulás következtében állt be." Más tényekből arra következtettek, hogy gyilkosa mögötte állhatott, vagyis hátulról vetette a nyakába a „hurkot". Ezek után a nyomozók, ahogy az lenni szokott, felkeresték az áldozat rokonait, szomszédait és munkatársait.

 

A ház több lakója arról számolt be, hogy a gyilkosság feltételezett időpontja előtt és utána is feltűnt egy bizonyos férfi a folyosón, és aztán azt is többen látták, ahogy a nő kocsijába pakol.

 

Mindenféle tárgyat beletett, ruhákat és műszaki cikkeket is. Azt még a szemlén feljegyezték, hogy a gyilkos a nő kocsiját, tévéjét, százezret érő aranyékszereit és a Seiko óráját is ellopta. Amikor összevetették a rendőrségi adatbázisban található nyomatokkal a helyszínen rögzített ujjlenyomatokat, nem találtak egyezést. Nem volt szerencséjük. A gyilkost még soha nem tartóztatták le, vagyis nem volt büntetett előéletű. Persze tudták, amikor majd elkapják, hasznát veszik a hanyagságának, hiszek ezek a nyomok segítenek őt – ahogy nyomozók szokták mondani - „a helyszínre tenni".

ilyen autóval menekült a budapesti zsinegelő gyilkos külföldre Forrás: Shutterstock/Tupungato

A férfi meg sem állt barátja munkahelyééig, ahol két hónappal korábban még ő maga is dolgozott. Abban az 1200-as Zsiguliban ült, amit a nőtől szerzett. Attól a nőtől, akiről akkor beszélt a barátjának, amikor teljesen reménytelennek látta az életét és a disszidáláson gondolkozott. Az utat kizárólag élettársa autójával tudta elképzelni. Azért akart eltűnni, hogy új életet kezdjen. A nő ugyanis azt mondta, el fogja hagyni, sőt, a kapcsolatot is meg akarja vele szakítani. Aztán olyat tett, ami igazán feldühítette a férfit. Egy nap összepakolta a holmiját és a tudta nélkül, a távollétében a férfi anyjához vitette. A férfi közölte B. Józseffel, hogy szerzett egy nyugatra szóló útlevelet, de mielőtt elindulna, néhány dolgot szeretne felvinni hozzá. A barátja beült a kocsiba. A lakásánál a férfi felnyitotta a csomagtartót, és kivett belőle egy bőröndöt, egy nagy táskát, egy irhakabátot, egy hordozható televíziót és még sok minden mást. Mindent felvittek.

 

Ide figyelj! Kimegyek az NSZK-ba, és ha fel tudom venni a kapcsolatot a Kanadában élő nagynénémmel, akkor kint is maradok. Ezt a sok cuccot nem vihetem magammal"

 

- mondta a férfi a barátjának, aki kérdőre vonta. Nem értette, miért kellett ezeket a nőtől elhoznia.

 

Bosszúból, mert kirúgott!"

 

- idézte a férfi szavait a Magyar Rendőr 1984. november 17-i száma.

T Gábort keresték a rendőrök a nő meggyilkolása miatt Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

Aztán a férfi elkezdte kipakolni a zsákmányt.

 

A színes televízió és ezek mind az enyémek, ezekkel azt csinálsz, amit akarsz. A lemezek jók lesznek a fiadnak, az óra ajándék neked, az irhabundának pedig örüljön a feleséged"

 

- közölte, majd a barna mintás fadobozból a barátja elé öntött egy „maréknyi ékszert". Két zálogcédula is volt benne egy tízezer forintos arany pecsétgyűrűről és egy három ezer forintos arany nyakláncról. Akkoriban ezek nagyon értékesnek számítottak. Két nyaklánc feküdt az asztalon előttük. Az egyiken egy nagy arany Mercedes jel volt, amit a férfi levett és a nyakán lógó lánc mellé akasztott. „A többi értékről úgy rendelkezett, hogy ha mégis hazajönne Magyarországra, akkor barátja azok forintértékét adja neki át. Ha mégsem jönne vissza, akkor minden az övé lehet. Ezzel a 'jószívű' barát elindult a lopott autóval a határ felé" – írta meg a szaklap.

 

A nyomozók elég hamar a nő volt élettársát, a 31 éves, budapesti villanyszerelőt, T. Gábort kezdték gyanúsítani.

 

Elsősorban amiatt, amiről a szomszédok beszéltek nekik. A férfi rendszeresen ütötte-verte a nőt, és zaklatta is azután, hogy szakított vele. Akkor is rátámadt, amikor a nő kirakta az otthonából. Aztán újból és újból megütötte. Ilyenkor mindig arra várt, hogy a nő két gyereke ne legyen otthon. A nyomozókban a gyanú erősödött, amikor megtudták, hogy a férfi, akinek a nyugati és szocialista országokba is érvényes volt az útlevele, a gyilkosság napján átlépte a határt. Nyugat felé indult, ahogy a barátjának mondta. A magyar rendőrök azonnal hívták a csehszlovákokat, akikkel közölték, hogy a férfi egy gyilkos, akinek a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK), Kanadában, Belgiumban, sőt még a távoli Ausztráliában is élnek rokonai. Aztán a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének bűnügyi első helyettese felvette a kapcsolatot az Interpol Magyar Nemzeti Irodájának vezetőjével.

 

Még ezen a napon „nagyon sürgős!" jelzéssel Interpol körözést küldtek minden tagország nemzeti központi irodájának.

 

Ebben pár mondatban írtak arról, mi történt és néhány adatot is megadtak. A körözvényben megemlítették, hogy a gyilkos Ausztrián át az NSZK felé vehette az irányt, mivel ott él legközelebb rokona. Három nappal később a Fővárosi Bíróság is elfogatóparancsot adott ki a férfi ellen emberölés alapos gyanúja miatt. Főleg azokban az országokban kezdték nagy erőkkel keresni a férfit, ahol élt valakije. Sorra érkeztek az ehhez hasonló üzenetek:

 

A Victoria tartománybeli rendőrség tájékoztatása szerint meghallgatták T* Gábor melbourne-i rokonait, akik elmondták, hogy nevezettről hosszabb ideje nincs tudomásuk. T-t felvettük a keresett személyek közé, és amennyiben megkísérelne beutazni Ausztráliába, a megfelelő intézkedéseket megtesszük, és irodájukat időben tájékoztatjuk. Interpol, Canberra."

 

Nemsokára újra kattogni kezdett a telexgép, mert a németektől is érkezett egy üzenet:

 

Értesítjük Önöket, hogy T* Gábort a mai napon letartóztattuk Overathban. Nevezettet holnap a vizsgálóbíró elé fogják állítani, ezért kérjük, hogy a lehető legsürgősebben tájékoztassanak minket, milyen terhelő bizonyítékok állnak rendelkezésükre M. Emilné meggyilkolásának ügyében. Interpol, Wiesbaden."

 

A magyar nyomozók elküldték azt, amit akkora már tudtak a gyilkosságról a férfit terhelő bizonyítékokkal együtt. Ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Németországban bíróság elé állítsák. A németek azt mondták, érdemes lenne úgynevezett „piros sarkos" nemzetközi körözést is kiadni T. Gábor ellen, nehogy hiányosnak ítélje a bíró a bizonyítást és elrendelje a szabadon engedését. Ekkor ugyanis T* elmenekülhetne Nyugat-Németországból. De ha van ilyen „piros sarkos" körözés ellene, valamelyik Interpol-tagország nemzeti rendőrségének nyomozói még elfoghatnák. „Ha ezzel az országgal kiadatási szerződés van érvényben, akkor a gyilkos kiadatását lehet kérni a későbbiekben. Az NSZK-ban ugyanis csak akkor folytatnak ebben az ügyben büntető eljárást, ha a magyar fél kiadatási kérelmét az NSZK elutasítja.

Ezen kívül felhívták arra is a figyelmet, hogy amennyiben az NSZK illetékes szervei nem teljesítik a kiadatást, T* Gábort kitoloncolják, de nem Magyarország irányába, mivel a kitoloncolás nem helyettesítheti a kiadatást.

Mindez annyit jelentett, hogy az esetleges akadályok felmerülése során T* csak úgy kerülhet vissza Magyarországra, ha sürgősen kiadják nemzetközi körözését" – írta meg a szaklap.

Innentől már egymást váltották a telexek, amelyekben egyre több és több T bűnösségét minden kétséget kizáróan igazoló bizonyítékot osztottak meg a magyarok a németekkel. A budapestiek pár nappal a támadás után a gyanúsítottnak ahhoz a barátjához is eljutottak, akinél a zsákmányt hagyta. A nála tartott házkutatás során lefoglalták a bűnjeleket. Erről is tájékoztatták a németeket egy telexben, amit azzal a kéréssel együtt küldtek el,

 

hogy ha lehet, szeretnék megkapni a férfi ujjlenyomatait, hogy össze tudják vetni a tetthelyen rögzítettekkel.

 

Hamarosan meg is kapták.

az ujjlenyomatokat is telexen küldték a németek Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

A kihallgatott barát mindenben segítőkésznek bizonyult és még arról is beszámolt, hogy a disszidált volt munkatársa a szeme láttára tépte szét a nő személyi igazolványát és jogosítványát. Amíg a németekhez nem érkeztek meg a hivatalos jegyzőkönyvek, T. Gábort nem lehetett újra kihallgatni, de mivel elengedni sem akarták, a kölni „illetékesek" engedélyével a fogdájukban maradhatott.

 

Az ügyben keletkezett hivatalos iratok és kihallgatási jegyzőkönyvek másolatait, valamint a holttestről és a lefoglalt tárgyak egy részéről készített színes fényképfelvételeket a MALÉV frankfurti járatának pilótája vitte magával, és adta át az Interpol munkatársának"

 

- a lapban olvasható információk szerint. Ezután már a tanúk, az igazságügyi orvosszakértő és a nyomozók is gépre ültek, hogy meghallgathassa őket a kölni bíróság. A németek nem húzták az időt. Mindössze három nap tárgyalás után T. Gábort előre kitervelt, nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ami a helyi jogszabályok szerint 20 évnyi börtönbüntetést jelentett akkoriban. Ha megélte, legkésőbb 2003-ban kiszabadult a rácsok mögül.