A tavaly február 26-án aláírt nizzai szerződésben foglalt intézményi reformokra elsősorban azért volt szükség, mert tizenkét tagjelölt vár bebocsátást (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Ciprus, Málta, Románia és Bulgária) a jelenleg 15 tagú EU-ba. Ezért az uniót működőképessé kell tenni arra az esetre is, ha 25, illetve 27 tagállamból áll majd. Ezért a többségi döntések területét kiterjeszti a konszenzusos döntésekkel szemben, visszaszorítja a tagállami vétó lehetőségét. A szerződés hozzájárul az Unió demokratikus természetének megerősítéséhez, megőrzi az alapvető egyensúlyokat az intézmények és a tagállamok között, hatékonyabbá teszi a döntéshozatali mechanizmust - olvasható a szerződésben.
A szerződés megállapítja a szavazatok súlyát az Európai Unió Tanácsában, a helyek elosztását a kibővült EU Európai Parlamentjében, így elintézve azokat az alapkérdéseket, amelyeken a bővítés megvalósulása függött. Szintén rendezi az Európai Bizottság méretét és szerepét. Újraosztották az Európai Parlament helyeit, amely a 2004-es választásokon lép életbe: Magyarországnak lakossága arányában 24 hely jut majd, annyi mint Portugáliának, Csehországnak, Görögországnak vagy Belgiumnak. (Eredetileg a nizzai szerződés szerint csak 20 hely jutott volna, azonban a koppenhágai csúcs előtt javított a kormány a pozíción.) Az EU Tanácsában 12 szavazata lesz Magyarországnak a 345-ből.
A nizzai szerződés lehetőséget ad az integrációban gyorsabban előrehaladni kívánó tagállamok számára, hogy bizonyos területeken akkor is mélyíthessék egymást között az integrációt, ha abban egyes országok nem kívánnak részt venni. Ugyanakkor további átfogó reformokra lesz még szükség, mert az EU működése továbbra is nagyon bonyolult, az átlagpolgárok számára nehezen átlátható.