Dream Team-verők álomdöntője

Mintha csak egy hollywoodi forgatókönyvíró állította volna össze a 14. férfi kosárlabda-világbajnokság menetrendjét: a korábban 58 mérkőzésen veretlen NBA-álomcsapatot legyőző két nemzeti válogatott, a jugoszláv és az argentin vasárnap, helyi idő szerint délután háromkor (Magyarországon este tíz) az aranymérkőzést, előzőleg pedig Németország és Új-Zéland a bronzéremért csap össze a Conseco Fieldhouse parkettáján. Ez így, első ránézésre maga a valósággá vált papírforma, csakhogy amíg az esélyesek felülkerekedtek, vért kellett izzadniuk a szombati elődöntőkben.

Ch. Gáll András jelenti Indianapolisból

Továbbra is dúl a szeptemberi kánikula Indiana állam másfélmilliós fővárosában - amely, elnézést a helybéliektől, a földkerekség legunalmasabb települése. Igaz, most a világbajnokság alatt a "szerb szabadcsapatok" egy kis izgalmat vittek az itteni lakosok sivár életébe, legalább négyezer jugoszláv fanatikus lakja be már lassan két hete a város kocsmáit, randalírozik az utcákon, meg szerencse, hogy ellenfél híján nincs, akibe bele tudnának kötni. A negyeddöntőben a házigazdák felett aratott 81:78-as győzelmet úgy élték meg, mintha ezzel visszavágtak volna a három évvel ezelőtti NATO-bombázásokért, ha az olvasó szamara is érthető analógiát akarnék előrángatni a múltból, akkor az 1956-os melbourne-i olimpia magyar-szovjet vízilabda-mérkőzését citálhatnám.

Dejan Koturovic élete legjobbját nyújtotta
Fotó: EPA

Ginobiliért hajtottak az argentinok

A két elődöntő közül az argentin-német volt az első, és bő három negyeden keresztül az infarktus kerülgette a dél-amerikaiak szinten százakban számlálható szurkolóit. Bár nem kezdett rosszul az égszínkék mezes alakulat, a második negyed derekán, amikor a dél-amerikaiak szupersztárja, Emanuel Ginobili bevert egy triplát, s ezzel 25:26-ra alakította az eredményt, három német óriás is rázuhant a dobás után talajt érő filigrán argentinra. A Kinder Bolognatól a San Antonio Spursbe tartó hátvédnek kificamodott a bal bokája, úgy kellett letámogatni a pályáról, előbb a kispadra, majd be az öltözőbe. Nem is tudott visszatérni, elszállították az egyik helyi kórházba, tudósításom írásakor meg nem lehetett tudni, ott lehet-e a vasárnapi döntőn. Súlyos bokaszalag-húzódást állapítottak meg nála, elviekben nem játszhatna, de egy olyan játékosnál, aki élete első - s meglehet, utolsó - világbajnoki döntőjéről maradhat le, meg egy irracionálisnak tetsző döntés is elképzelhető.

Merthogy a "pampák vad bikái" bejutottak a döntőbe, Ginobili nélkül, de hatalmas szívvel. A többiek - elsősorban a Tau Ceramica profija, Sconochini, valamint a pompásan centerező valenciai Oberto - pótolták a vezért, s a negyedik negyed derekán egy 9:2-es rohammal 69:74-rol 78:76-ra fordítottak, s onnan már a világ minden kincséért sem voltak hajlandóak elveszíteni a meccset. A németeket roppant módon sújtotta dallasi megasztárjuk, Dirk Nowitzki gyengélkedése. A 213 centis mindenes 26 dobást kísérelt meg mezőnyből, majdnem annyit, mint összes többi csapattársa együttvéve, de csak 8-szor talált a gyűrűbe. Igaz, így is felvésett 24 pontot, leszedett 11 lepattanót és blokkolta az ellenfél 3 dobását, de mivel a másik nemet center, a 214 centis Femerling is gyenge napot fogott ki (1/7 mezőnyből), a két óriás 9/33-as együttes mutatója a németek vereségét okozta. Túlságosan így sem kell elkeseredniük Svetislav Pesic mester legényeinek, a németek eddigi legjobb világbajnoki helyezése a 12. volt, most minimum negyedikek, vasárnap az új-zélandiakkal mérkőznek a bronzért.

Az argentinok az első világbajnokság, az 1950-ben, Buenos Airesben rendezett seregszemle után 52 évvel újra döntősök, de az akkori eredmény beállításához le kellene győzniük a jugoszlávokat a fináléban. Nem lesz könnyű, Ginobilival vagy nélküle, de nem lehetetlen: ezen a világbajnokságon egyetlen csapat sem játszott meg úgy, mint ahogy az égszínkékek az amerikaiak ellen.

Cameronék a frászt hoztak a jugókra

Amikor a 3. percben 14:3-ra vezetett Új-Zéland a világbajnoki címet védő Jugoszlávia ellen, akkor megcsíptem magam, mert azt hittem, álmodom. Amikor pedig 34:20 volt az állas a déltengeriek javára, és már a második negyed közepén jártunk, azon kezdtem gondolkodni, hogy a jószerencsémnek hála az egyetemes sporttörténelem legvaskosabb meglepetésének lehetek szemtanúja.

Pedig minden okuk meglett volna a"kiwiknek" arra, hogy berezeljenek a meccs előtt. A Conseco Fieldhouse-t félig megtöltő, legalább négyezer szerb drukker fülsiketítően biztatta kedvenceit, ráadásul meglehetősen ízléstelen módon kifütyülte a kezdés előtt az új-zélandiak által szokás szerint most is bemutatott maori "haka-táncot". Másrészt csúnyan közbeszólt a sportpolitika. Sean Marks, a csapat egyetlen, nemzetközileg is számon tartott klasszisa, a Miami Heat 208 centis, 115 kilós centere - aki szemsérülése miatt majdnem az egész vébét kihagyni kényszerült - pénteken már edzett, egész jól látott, s kész volt arra, hogy az elődöntőben hazáját segítse.

Nem tehette. Munkaadói, a Heat vezetői megtiltottak neki a játékot mondván, hogy rásérülhet, és akkor odalesz az NBA-klub sokmillió dolláros befektetése. Marks szó szerint könnyezve vette tudomásul az embertelen tilalmat, s ekként csak a kispadról szoríthatott társaiért.

Sebaj. Ed Book, az egyik center négy perc alatt tíz pontot dobott, aztán Pero Cameron, Kirk Peney es Phil Jones is csatlakozott hozza, Stojakovicek dobásai nyomán viszont csak a gyűrű fémes csengése hallatszott, nem pedig a háló surranása. Pesic mester a haját tépte tehetetlen haragjában, s ha nincsenek Marko Jaric halálpontos triplái - négyből négyet értékesített a Los Angeles Clippers hátvédje -, akkor akár el is dönthették volna az esélytelen új-zélandiak a meccs sorsát.

De Jaric a víz felszínén tartotta a süllyedni látszó szerb hajót, majd a nagyszünet után beindult a kegyetlen módszerességgel daráló jugoszláv gépezet. Az élete nagy játékát nyújtó Koturovic, továbbá Divac és Bodiroga vezérletével egyre fogyasztották a különbséget, s mivel az ellenfél nyolc percen keresztül mindössze egyetlen kosárra volt képes, egy 23:2-es hatalmas rohammal 47:56-rol 70:58-ra fordítottak a jugoszlávok.

Ezzel el is dőlt a meccs sorsa, bar a rokonszenves kiscsapat ezután sem adta fel, és tisztessé kozmetikázta a vereség aranyat. Tab Baldwin edző tanítványai így is hősökként térhetnek majd haza távoli hazájukba, ahol a mérkőzések alatt szünetelt a munka, az utasok lekésték a repülőgépeiket, s meg a parlament sem ülésezett, mert Helen Clark miniszterelnök-asszony azt mondta, úgyse lenne értelme. Tudniillik minden képviselő a csapat mérkőzését nézte.