Férfikézilabda-világbajnokság, az 5-8. helyért:
Magyarország - Jugoszlávia 34-33 (11-12, 25-25, 25-26, 27-27, 31-28)
Lisszabon, 500 néző
vezette: Baum, Goralczyk (lengyelek)
gól: Perez 13/3, Lendvay 6, Pásztor 6, Rosta 3, Kertész 3, Nagy L. 2, Bendó 1, illetve Skrbic 8, Jovanovic 6/1, Milosavljevic 4, Perunicic 4, Lapcevic 3, Sudzum 3/1, Petric 2, Vojinovic 1, Maksic 1, Bojinovic 1
hetes: 4/3, illetve 3/2
kiállítás: 18, illetve 14 perc
Izgalmakat nem lehet jobban fokozni annál, mint amit a magyar férfikézilabda-válogatott okozott szurkolóinak a portugáliai világbajnokság utolsó előtti napján. Skaliczki László tanítványai Jugoszlávia ellen léptek pályára, azzal a tudattal, hogy győzelemmel biztos olimpiai résztvevők lehetnek, vereség esetén viszont még vasárnap a helyosztón is élethalál-harcot kell vívniuk.
Az ellenfél sem volt "kutyaütő" társaság, hiszen - a lebonyolítás furcsaságának köszönhetően - Zoran Kurtes együttese egy vereséggel jutott el oda, ahová a magyarok hárommal: az 5-8. hely valamelyikére. Perunicicék ugyanis a csoportmérkőzések során mindössze Spanyolországtól szenvedtek vereséget, s azért nem jutottak be az elődöntőbe, mert a németek elleni 31-31-es döntetlen miatt gólkülönbségük rosszabb volt a germánokénál.
A találkozó a szokásos menetrend szerint indult, Perunicic találatára ugyanis a csapat legeredményesebbje, Perez válaszolt - igaz, csak az ötödik percben. Az ellenfél kapujában az a Sterbik Árpád állt, aki a mérkőzés kezdetéig ötven százalékot teljesített, s a kapujára menő 150 lövésből hetvenötöt védett. Ilyen produkció kiérdemli a világklasszis jelzőt, s bizony Nagy, majd Bendó ziccerét is simán fogva jelezte, nem lesz könnyű ellene. A magyaroknál csapattársa, a szintén veszprémi Fazekas Nándor állt, aki a maratoni mérkőzés során elhomályosította Sterbik produktumát.
A 13. percre Perez negyedik góljával 6-3-ra húzott el Magyarország, ám hét perccel később már az ellenfélnél volt az előny. Amíg a szerbek megszokott, nyitott védekezése miatt Nagy László gyakorlatilag lézengett a pályán, s Rosta sem kapta meg a megfelelő mennyiségű és minőségű átadást a beállós posztján, addig a másik oldalon a két éve a világ legjobbjának választott Skrbic ontotta a gólokat. Ám társai nem, s ennek Fazekas volt az oka. A fiatal kapus, aki térdszalag-húzódása miatt szinte az egész vébét sérülten védte végig, parádézott, olyan lövésekbe kapott bele, amit halandó emberfia már gólnak látott. A félidő hajrájára nem sikerült fordítani, Jugoszlávia magabiztosan őrizte az előnyt, s 12-11-es előnnyel mehetett pihenőre.
A második játékrészt Skrbic, majd Sudzum találata vezette be, s 15-12-nél elúszni látszott a hajó. Ekkor varázsütésre összeállt a védekezés, a sokat szapult belső hármas, Rosta, Doros és Nagy kiválóan hatástalanította az ellenfél próbálkozásait, s a labdaszerzéseket követő gyors indulásokból Pásztor zsinórban háromszor is eredményes volt (16-15).
Ekkor Skaliczki László váratlan húzásra szánta el magát, s Buday helyett a pályára küldte a világbajnokságon talán legrosszabb magyar teljesítményt nyújtó Lendvay Pétert, aki végre bizonyította, igenis a világ egyik legerősebb bajnokságában és a magyar válogatottban a helye. Remek gólpasszai mellett gólokat is szerzett, s nem rajta múlt, hogy már a rendes játékidőben nem dőlt el a találkozó.
Az 57. percben még két góllal, 25-23-ra Magyarország vezetett, ekkor Perez hetes hibázott, majd eladta a labdát, s ezt előbb Milosavljevic, majd Sudzum büntette (25-25). Egy perc volt hátra, ráadásul a magyarok kettős emberelőnybe kerültek, ám egy rossz lövést követően negyven másodpercet azon kellett izgulni, nehogy szégyenszemre hátrányból nyerje meg az összecsapást a jugoszláv csapat.
Következett a kétszer ötperces hosszabbítás, amelynek első felvonásában mindössze egy gól született: az is a hosszú hajú, külsőleg a svéd Staffan Olssont idéző Bojinovic jóvoltából (25-26). Perez ugyan hetesből egyenlített, de a Magdeburg klasszisa, Perunicic ismét vezetéshez juttatta csapatát. Másodpercek voltak hátra, amikor egy betörést követően a lengyel játékvezetők hetes ítéltek. Az időntúli büntetőt Perez bevágta, 27-27, újabb hosszabbítás.
Idegekkel már nem lehetett bírni, ráadásul a csapat is fáradt. A formán kívül játszó Nagy László, és a fiatal Laluska helyett Skaliczki mester váratlan húzással Bendót küldte be a jobbátlövő helyére, míg Doros harmadik kétperces kiállítása miatt a védelemből vált ki. A kissé felforgatott csapat élére ekkor ismét Lendvay állt, s a második tíz perces ráadásban háromszor is betalált. 32-28-nál már a szakmai stáb is táncra perdült, megjelentek az első könnycseppek, s amikor egy perccel a hosszabbítás vége előtt Perez bedobta önmaga tizenharmadik, csapata harmincnegyedik gólját, 34-31-re alakítva ezzel az eredményt, érezni lehetett: zsebben a mérkőzés. Az utolsó fél percben még Lapcevic és Milosavljevic is gólt érhetett el, a fene bánta: 34-33-as győzelmével a magyar válogatott megváltotta athéni repülőjegyét a 2004-es olimpiára.
"Szerencsém volt, hogy bizalmat kaptam, s éreztem, most menni fog a játék. Sajnos eddig úgy tejesítettem, hogyha a szakvezetés egy tizenhét éves, életében másodszor játszó kézis hozott volna ki, ő is több hasznára lehetett volna az együttesnek. Jó meccs volt, iszonyú jó a csapatunk, és megyünk az olimpiára" - nyilatkozta a találkozót követően az összecsapás hőse, Lendvay Péter.
Sinka László, a csapat vezetője, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára úgy vélte, új fejezet nyílhat a magyar férfikézilabda-sport történetében. "A szakág új lendületet kaphat, remélem, sok-sok gyerek választja majd a kézilabdát, s talán még több szponzor észreveszi, érdemes áldozni a kézilabdára" - mondta a szakember.
A válogatott 1992 után tizenkét évvel harcolta ki az ötkarikás részvételt, a vasárnapi helyosztón, az ötödik helyért az Izlandot legyőző Oroszországgal csap majd össze.