Hullámvölgyben a Domino BHSE

Múlt csütörtökön 10-5-ös megsemmisítő vereség a Vasastól, és kiesés a Magyar Kupa elődöntőjében, kedden nyögvenyelős 7-7-es döntetlen bajnoki rangadón a BVSC ellen - ez az elmúlt napok sovány mérlege a földkerekség legjobb vízilabda-klubcsapatánál, a Domino-Honvédnál. Ennek ellenére Kovács István edző legénysége vezeti a tabellát, a Bajnokok Ligájában pedig már a hátra lévő két forduló eredményétől függetlenül tagja a négyes döntőnek.

"Válságról szó sincs, mindössze fizikailag és szellemileg is elfáradt egy kicsit a csapat a három-, sőt, négyfrontos helytállásban" - mondta Kovács István, a bajnok mestere. "Pireuszban és Zágrábban bravúros győzelmeket arattunk az Olympiakosz és a Mladost felett, közben négy góllal megvertük a Vasast Magyar Kupa-elődöntő első meccsen. Hiába játszik nálunk nyolc válogatott pólós, köztük öt olimpiai bajnok, be kell látnunk, ők sem robotok, őket is anya szülte, náluk is bekövetkezhet egy kis hullámvölgy.

- Igen, csakhogy a csapat főszponzora, azaz gyakorlatilag tulajdonosa, a Westel nem biztos, hogy elfogadja ezt az érvelést. Nagyon jól emlékszem, hogy az idénynyitó sajtóértekezleten Bodnár Zsigmond szakosztályelnök és Sugár András, a cég vezérigazgatója is azt hangoztatta, hogy a Westelnél csak és kizárólag az első hely a megfelelő, ők mindig a legjobbak akarnak lenni, és a csapattól is ezt várják el. Hiszen a vállalatnak erre épül az üzletpolitikája.
- Ha véletlenül bárki is arra gondol, hogy nekem most e két meccs után raportra kellett mennem a Westel vezetői elé, akkor ki kell ábrándítanom őket. Szakmai kérdésekbe a vezérkar sohasem szól bele. Nyilván nem örülnek ezeknek az eredményeknek, de ez érthető. Különben egy ilyen erejű csapattól, mint a mienk, ön szerint milyen helyezést kellene elvárni? A bronzérmet? Ugye, hogy az aranyat!? S innen nézve már semmi nagyképűség nincs a vezetők nyilatkozataiban.

- Az lehet, csakhogy a publikum ezt nem gondolja át. Mert nyilván ön is érzékeli, hogy a semleges nézők nem igazán a Honvédnak szurkolnak az utóbbi két évben.
- Persze, hogy érzékelem. Sajnos, dolgozik a jó magyaros irigység. Csak tudnám, hogy miért bűn az, ha akadt végre egy szponzor, amelyik úgy meg tudja fizetni olimpiai bajnokainkat, hogy nem szerződnek külföldre, hanem itthon pólóznak. Az is visszatetsző, hogy mindenki a költségvetésünket firtatja, holott állítom önnek, hogy csak a másodikak vagyunk a hazai rangsorban.

- Egyébként mi van akkor, ha kedden este a Kőér utcában másfél perccel a vége előtt az egyedül Gergely kapujára úszó Zoufal nem a bal kapufát találja telibe?
- Nyilván kikapunk, mert kétgólos hátrányt aligha tudtunk volna ledolgozni annyi idő alatt.

- És arról mi a véleménye, hogy kicsit könnyelműnek, majdnem azt mondtam, nagyképűnek tűnt Fodorék játéka az első és a második negyedben, aztán a végén meg már hiába próbáltak erősíteni, nem ment.
- Szó sem volt nagyképűségről. Mondom, szellemileg egy kicsit elfáradt a csapat a nagy sorozatban, s máris itt az újabb feladat, vasárnap a BL-védő Olympiakoszt fogadjuk. Szerintem akkor újból azt a Dominót látják majd a nézők, amely Zágrábban leiskolázta a Mladostot.

Ch. Gáll András