Hétfőn hokibajnok lehet az Alba Volán

Jóllehet a jégkorong bajnoki döntő negyedik, pénteki meccsét 6-0-ra megnyerte az Alba Volán-Fevita a Dunaújváros ellen - s ezzel összesítésben 3-1-re megugrott a fehérvári gárda a négy nyerésig tartó párharcban -, Pat Cortina, a bajnoki címvédő kanadai mestere még nem rakta tele a hűtőszekrényt pezsgővel, ugyanis nem iszik előre a medve bőrére. Sőt, azt sem tartja kizártnak, hogy visszaköltöznek még Dunaújvárosba a csapatok.

Az 1981-ben, 1999-ben, 2001-ben és 2003-ban bajnoki címet szerzett székesfehérváriak mindenesetre dugig telt házat várnak a hétfőn 18.00 órakor kezdődő összecsapásra. A koronázó város ünnepre készül, és nem csak azért, mert hétfő március tizenötödike.

"A pénteki 6-0 egyáltalán nem volt jellemző eredmény, sem a sorozatra, sem arra a konkrét mérkőzésre, hiszen két harmad után még csak 1-0-ra vezettünk. Ütöttünk két szerencsés gólt, s ezek után összeroppant a Dunaújváros" - magyarázta az 1988 óta Európában edzősködő szakember.

- Tehát ezért nem gondolja úgy, hogy a hétfői mérkőzés már csak formaság lenne...
- A Dunaújváros végig egyenlő ellenfél volt, habár a kapura lövések számában komoly fölény mutatkozott a javunkra. Hétfőn új meccset játszunk, nulláról indulunk, az eddigieknek semmi jelentősége nincs az eredmény szempontjából.

- Miféle játékot próbál megvalósítani az Alba Volánnal?
- Olyan játékot, amely igyekszik valamennyi játékosunk tudását, képességeit kihasználni. Négy támadósorral játszunk, emiatt legjobbjaink nem fáradnak ki annyira, mint a Dunaújváros sztárjai. Igaz, náluk talán mindez kényszerűség, vélhetően kevesebb jó hokissal gazdálkodik Dusan Kapusta kollégám.

- Mondana valamit edzői hitvallásáról?
- Igyekszem optimális körülményeket teremteni az edzéseken a győzelemhez, és igyekszem megadni minden játékosomnak az egyenlő lehetőséget ahhoz, hogy hozzájáruljon a sikerhez.

- Hová sorolná európai edzői sikerei között, ha hétfőn esetleg már magyar bajnokcsapat edzője lenne?
- Erről nem is vagyok hajlandó beszélni. De ha mégis, akkor nagyon a sor elejére.

- Hogy érzi magát hazánkban?
- Az mindegy. Nem bulizni jöttem Székesfehérvárra, hanem dolgozni.

- De ha mégis bulizni kell...
- Akkor bulizni fogok. Család nélkül jöttem dolgozni Magyarországra. Különben már beszélek is egy kicsit magyarul, így aztán nem good bye-jal búcsúzom, hanem úgy, hogy "viszontlátásra!"...

Ch. Gáll András