"Semmi különös nem történt, ezzel a csapattal az lenne a bravúr, ha továbbjutásra állnánk" - kezdte félidei értékelését a főtitkár.
- Tény, hogy a tíz - sérülés, lemondás, egyéb okok miatt - hiányzó játékosból szinte erősebb csapatot lehetne kiállítani, mint a rendelkezésre álló hölgyekből. De mintha a tartással is bajok lennének...
- Litvániában nagyon úgy tűnt... És félő, hogy szombaton Franciaországban jön a negyedik nagy vereség.
- Senki sem akarja leváltani Rátgébert - hiszen a most előállt helyzetért legkevésbé ő a felelős -, de meddig szól az ő szerződése?
- Az elnökségi határozat értelmében a jövő szombaton befejeződő selejtezők végeztével a tizenöt tagú elnökség felülvizsgálhatja a tréner szerződését, de ugyanez a lehetőség az edzőnek is rendelkezésére áll. Hangsúlyozom: senki sem akarja leváltani Rátgébert, de amikor mégis felvetődik a csere lehetősége, mindenki azt kezdi sorolni, ki ne legyen szövetségi kapitány. Na de hogy ki legyen - ez valamivel fogasabb kérdés. Ha most engem kérdezne, én sem tudnék méltó utódot megnevezni.
- Gondolom, nem árulok el titkot: az NB I-es klubok, azok irányítói nem állnak egy emberként a szakvezető mögött. Úgy kell lasszóval összefogdosni a játékosokat a válogatott keretbe, mert mindenhol szükséges rossznak érzik a címeres mezben történő szereplést.
- Ez így van. Sajnos, Rátgéber sem az a kompromisszumra hajló típus, szemben például Zsoldos Andrással, a férfiak vezetőedzőjével.
|
- És mi lesz a csapattal? A "csont nélküli" továbbjutásról már végképp lemondhatunk.
- Két út választható. Vagy együtt tartjuk a válogatottat, edzővel együtt - természetesen a mostani hiányzókat, Cserny Rékát, Eördögh Editet, Béres Tímeát és a többieket mozgósítjuk -, és megkíséreljük az egyetlen, még kiadó hely megszerzését; vagy teljes fiatalítást viszünk véghez, egy-két rutinosabb játékos amúgy is szülni szeretne a közeljövőben. De addig is, illene legalább egyetlen meccset megnyerni a hátralévő háromból. Már csak a tisztesség kedvéért is...
Ch. Gáll András