Jordanéket másolja a nőikosár-válogatott

Cserny Réka világklasszis teljesítménnyel, 26 pontjával (11/18 mezőnyből), 4 lepattanójával és 3 labdaszerzésével a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa volt szerdán, Miskolcon, a Finnország elleni nőikosárlabda Eb-pótselejtezőn (73-43). A 190 centis center-bedobó minden helyzetből betalált: indításból, triplából, ziccerből, befordulás után, plusz adott Papp Krisztinának egy olyan gólpasszt, hogy a gyönyörtől hörgött mind az 1300 néző a most megnyitott, 700 milliós költséggel felújított miskolci Városi Sportcsarnokban.

Cserny májusban még a Harvard egyetem végzőseként az amerikai főiskolai bajnokságban (NCAA) tündökölt, most meg Európában lehet sztár.

- Nem lepte meg még önöket, a játékosokat is, hogy előbb Jaworznóban sikerült legyőzni az Eb-negyedik lengyeleket, most meg iskolajátékkal ledaráltuk a korábban minőségi válogatottakat, például a szerbeket és a litvánokat is megverő finneket?
- Igen is, meg nem is. Amikor hat hete megkezdtük a felkészülést a Magas-Tátrában, a Csorba-tó partján, valóban nagyon messziről indultunk. Edzőnk, Sterbenz Tamás sokunk számára új játékrendszert kezdett el oktatni, az úgynevezett háromszög-támadást, amivel Phil Jackson és Tex Winter vezette zajos sikerekre a Michael Jordan fémjelezte Chicago Bulls és a Shaquille O'Neal irányította Los Angeles Lakers csapatát. Időbe került, mire valamennyire megtanultuk ezt a szisztémát, azért is csúsztak be vereségek a felkészülési tornákon, de most már forog a gépezet. Különösen a rendezetlen védelem elleni, gyors lerohanásos támadásokat alkalmazzuk jól.

- Milyen ez az új, igazából sztárok nélküli magyar válogatott?
- Jó. Játékerőre és érzésre is. Én tudom, mert van összehasonlítási alapom: játszottam a korábbi együttesben is. Most sokkal felszabadultabb a légkör, nincsenek sztárok, érvényesül az egy mindenkiért, mindenki egyért elve.

- Bár center, nem igazán centerszerű a játéka. Gyors, mozgékony, ügyes, 190 centije ellenére. Még a triplát is bedobja. Ez véletlen?
- Nem, a Harvardon is 40 százalékkal dobtam a hármasokat, sokat gyakoroltam ezt a dobásformát. A gyors lerohanásoknál is szeretek az élen futni, kicsit fárasztó ez a sok mozgás, de megvan az eredménye.

- Sokat mosolygott meccs közben, jól láttam, hogy élvezte a játékot?
- Jól, miért ne élveztem volna, amikor jól ment?! Nekem és a csapatnak is.

- Megvan a továbbjutás?
- Sem matematikailag, sem elméletileg nincs még meg. Azt mondhatnám, félúton vagyunk Bursa felé, ugyanis ott, a török városban lesz a három csoportgyőztes csúcsselejtezője. Ha kedden, Sopronban nem kapunk ki a lengyelektől, akkor már matematikailag is ott vagyunk a Márvány-tenger partján.

- Az egész nyár nyavalygással telt - nem az ön részéről, természetesen -, hogy jönnek-e bizonyos játékosok a válogatottba vagy sem. Aztán nem jöttek, a csapat mégis remekel. Hogy is van ez?
- Úgy, hogy ez a magyar válogatott, amelyet szerdán látott, és kész! Aki akart jönni, az itt van, aki meg nem, és feltételeket szabott, kifogásokat keresett, az nincs itt. A nem akarásnak nyögés a vége. Játszani kell a magyar színekért, és kész. A többi az csak duma, arra meg senki sem kíváncsi...

Ch. Gáll András