Drávucz Rita a pekingi olimpiáig tervez

Klubjával az olasz bajnoki címre tör, a nemzeti csapattal Világkupa- és kontinensbajnoki elsőségre vágyik Drávucz Rita, a Fiorentina válogatott vízilabdázója. A Firenzében élő klasszis olaszországi otthonából adott interjút az [origo]-nak.

- Hogy érzi magát Olaszországban?
- Nincs okom panaszra. A klubomban igyekeznek minden feltételt biztosítani, hogy jól érezzük magunkat. Olaszországot is megszerettem az évek során, többek között a tenger, a konyha és az emberek nyitottsága van rám nagy hatással.

- Mennyire jelent könnyebbséget önnek, hogy magyar csapattársa is van a firenzei együttesben Stieber Mercedes személyében?
- Azt hiszem az első olaszországi évem volt a legnehezebb. Akkor még egyedüli magyar voltam a csapatban, ráadásul csak angolul beszéltem. Aztán a helyzet változott, mert egyrészt megtanultam olaszul, másrészt nem telt el úgy esztendő, hogy ne lett volna magyar "társam". Mercivel egyébként nem először vagyunk egy csapatnál, Cataniában két évet játszottunk együtt. Rengeteg időt töltünk közösen, és olykor az is előfordul, hogy egymás között is olaszul beszélünk. Merci számomra nem csak játékostársam, hanem igazi barát.

- Annak idején miért döntött úgy, hogy külföldre igazol?
- Húszévesen jöttem ki először Itáliába. Akkoriban több magyar játékos is játszott külföldön, akikkel egyeztettem, és azt mondták, hogy erősebb az olasz bajnokság a magyarnál. Változásra vágytam, ekkor keresett föl a Lerici elnöke, és nem akartam elhalasztani a lehetőséget.

- Mennyiben más a kinti élet, mint az itthoni?
- Nyugodtabban élek, mint otthon, nem kell a mindennapi gondokkal foglalkoznom, maximálisan a vízilabdára koncentrálhatok. Amikor otthon játszottam, még iskolába jártam, tehát nem vallhattam magam főállású vízilabdázónak. Nagyon nehéz időszak volt, ám minden megváltozott, mikor kikerültem. Igaz, az olaszországi évek alatt a Testnevelési Főiskola padjait koptattam, tavaly államvizsgáztam sportmenedzser szakon. Idén a vízilabda mellett úszást oktatok, és az Everlast cégnek dolgozom modellként.

- Elképzelhetőnek tartja-e, hogy valaha még fog játszani a magyar bajnokságban?
- Furcsa magam elképzelni újra otthon. Néha eljátszom a gondolattal, de félnék hazaigazolni, hiszen itt mindig is jól éreztem magam, megszoktam egy életstílust, és nem tudom, hogy otthon is megtalálnám-e ugyanezt.

- Van-e honvágya?
- Szolnoki vagyok, amikor otthon tartózkodom az összes szabad percem a családdal, a barátaimmal töltöm. Hiányzik a szülők és a nagyi főztje is, az igazság az, hogy szeretek finomakat enni. Talán ez a gyengém...

- Milyen időközönként jár haza?
- Minden évben változó. A versenyektől és a bajnokságtól függ, mennyit tartózkodhatom otthon. Volt, hogy csak karácsonykor tudtam hazautazni, de ha az idei évet veszem alapul, akkor kéthavonta azért sikerült meglátogatni a szeretteimet.

- Több szenzációs eredményt ért el a válogatottal, illetve klubcsapataival, melyiket hogyan rangsorolná és miért?
- Minden siker emlékezetes számomra. Több fő állomás volt az életemben. Siker volt két év vízilabdázás után a junior válogatottal bronzérmet nyerni az Európa-bajnokságon, majd '98-ban megnyerni az Eb-t ezzel a korosztállyal. Szentessel négyszer nyertünk bajnokságot, majd az olasz Cataniával BEK-győzelmet ünnepelhettem, de természetesen a legnagyobb élmények közé sorolom a budapesti Eb-győzelmet az itthoni közönség előtt, és a tavalyi montreali világbajnokságot is.

- A válogatott élén változás történt nem is olyan régen, milyen az új tréner Szilágyi Péter?
- Nagy várakozás előzte meg az új kapitány érkezését. Egyelőre még mindig az ismerkedés fázisában vagyunk, de az edzőmérkőzések alapján mondhatom, nem lesz gond a közös munkával. Ő is, és mi is különböző edzésmunkához szoktunk, és majd ezt kell összecsiszolni a nyár folyamán.

- Melyek az idei esztendőben a céljai, vágyai?
- Az olasz bajnokságban a döntők május végén vagy június elején lesznek, ez a kiírástól függ. Szeretnénk nyerni a csapatommal, de ha nem sikerül, akkor minimum megszorongatni legfőbb riválisunkat, amely már tizennégy éve folyamatosan bajnok Itáliában. A nyár folyamán Világkupa és Európa-bajnokság is lesz. Kérem, ne kérdezze, hogy mit várok magunktól. Még korai az esélylatolgatás, egyelőre edzünk kíméletlenül, hogy a maximumot nyújthassuk.

- Hosszú távú tervek?
- Most a 2008-as pekingi olimpiáig tervezek. Addig még két bajnoki idény hátra van, plusz egy világbajnokság Ausztráliában. Hogy mi lesz utána? Bárcsak tudhatnám, addig még sok mindent hozhat az élet, szerintem tudatosan, felesleges tervezgetni.

Tomka Tivadar