Vébére utazik a magyar jégkorong-válogatott

A realitásokat figyelembe véve nem a magyar válogatott az esélyes arra, hogy a divízió I-es jégkorong-világbajnokságon megszerezze az első helyet, és vele együtt kivívja a legmagasabb osztályba jutást. Pat Cortina szövetségi kapitány úgy nyilatkozott, most is "benne van a pakliban", hogy a gárda feljut, ám erre ezúttal a korábbiakhoz képest kevesebb az esély, ráadásul csak akkor lehetne világra szóló bravúrt elérni, ha a "kirakós játékban" az összes elem passzolna.

A jégkorongsport hőskorát csak amiatt érdemes felidézni, hogy 1930 és 1939 között még az A csoportban szerepeltek sportolóink. Igaz, a lehetőségekről és a mezőnyről az is illik elmondani, hogy Magyarország úgy vehetett részt az 1928-as, St- Moritz-i olimpián, hogy előtte történetének öt válogatott mérkőzésén nemhogy nem nyert, de gólt is mindössze egyet szerzett - s Svájcban is elbukta mindhárom összecsapását.

Bár a 60-70-es évek szurkolói a mai napig ódákat zengnek a szabadtéri bajnokság küzdelmeiről, a Kisstadion forralt boráról, az igazi nagy áttörést az 1983-as, budapesti C csoportos világbajnokság hozta meg.

Boróczi Gábor szövetségi kapitány csapata a BS telt háznyi közönsége előtt megcselekedte a csodát: Spanyolország (17-2), Franciaország (3-1) és a Koreai NDK (14-1) legyőzése után Hollandia (5-12), majd Dánia is ellátta Ancsinék baját (0-4). A Bulgária elleni 7-2-es siker után következett a ki-ki mérkőzés Kína ellen, amelyet sikerült 4-3-ra megnyerni, s ezzel másodikként a B csoportba lépni.

1985-ben, Fribourgban aztán nem sikerült a bravúr, a csapat minden ellenfelétől kikapott, a legközelebb Ausztria (0-2) és Lengyelország ellen állt a pontszerzéshez - olyannyira, hogy utóbbi együttes ellen még 3-2-re nálunk volt az előny.

Négy év újabb C csoportos vegetáció után 1990-ben ismét reménysugár villant fel, hiszen Budapest pályázott és nyert a helyszínt illetően. A Pápai, Orbán, Ancsin János fémjelezte gárda négy mérkőzésre bírta erővel, addig legyőzte Belgiumot (11-0), Dél-Koreát (10-2), ikszelt a románokkal (2-2), s csak nagy csatában, 2-0-s vezetésről kapott ki 3-2-re Kína ellen. Az utolsó négy meccset azonban bukta a Boróczi-csapat, maradt a hatalmas csalódást jelentő hetedik hely.

A következő nyolc esztendő is a harmadik vonalban telt el, 1992-ben, az angliai Hullban még az a szégyen is megesett, hogy a sehol sem jegyzett Ausztrália 8-1-re nyert ellenünk. A világpolitika sem kedvezett a magyar hokisport számára, Szovjetunió felbomlását követően ugyanis a sokkal nagyobb erőt képviselő tagállamok is a harmadosztályba kaptak besorolást (nem is beszélve Szlovákiáról), így jószerével egy esély maradt: túlélni azt az időszakot, amíg ezen országok feljebb kapaszkodnak.

Ezen cél sikerült is, így következett el az 1998-as év, amikor ismét Magyarország vállalta a házigazda szerepét. A C csoportos vb Budapesten, Székesfehérvárott és Dunaújvárosban került lebonyolításra, s eddigre beérett Kercsó Árpád munkája. A fiatal válogatott - kiegészülve Ancsin Jánossal és Ancsin Lászlóval - végigverte a mezőnyt, Kínát 7-1-re, Dél-Koreát 6-0-ra, Spanyolországot 6-1-re, Litvániát 14-0-ra, Romániát pedig 3-2-re vertte a nemzeti csapat, s 13 év után, veretlenül jutott fel a B csoportba.

Egy évvel később a dániai Odense és Rodovre városa nem hozott szerencsét, a gárda hét vereséggel - Németország (1-5), Észtország (2-3), Szlovénia (1-5), Kazahsztán (1-5), Dánia (1-5), Nagy Britannia (2-4), Lengyelország (1-6) - utolsó lett, s megint kiesett.

De csak addig, amíg 2000-ben, Pekingben Szeles Dezső vezetésével Spanyolország (7-2), Dél-Korea (9-2), Kína (3-2) és Horvátország (13-3) is behódolt. Ettől kezdve az immáron Divízió I-es világbajnokságnak nevezett eseményen mindig sikerült a bennmaradás, azaz a másodosztályú tagság megőrzése. 2001-ben. Grenoble-ban például úgy, hogy a házigazda, évekig A csoportos franciákat leckéztették meg Ocskayék.

2002-ben kézzel fogható közelségbe került az élvonal is, ugyanis a Jan Jasko által felkészített együttes legyőzte Kínát (6-0), Nagy Britanniát (4-1), Norvégiát (3-1), majd Romániát is (4-1), ám az utolsó, feljutásról döntő Dánia elleni összecsapásra elfáradt, s 6-2-es vereséget szenvedett.

Egy évvel később ismét Magyarország, ezúttal Budapest adott otthont az eseménynek, itt már csak 3. lett az együttes, míg tavalyelőtt, Oslóban a 4. helyet csípték meg Ladányiék.

A 2005-ös debreceni divízió I-es vébé előtt a harmadik hely megszerzését tűzte ki célul az elnökség. Palkovicsék a norvégok elleni bravúros 2-2-vel kezdtek, amit a Japán elleni 3-0-s siker követett, legszebb álmaink kezdtek valóra válni.

A Kína elleni kötelező győzelmet kilencgólos gálaelőadással abszolválták Ladányiék, a britektől elszenvedett 0-3-s vereség azonban szertefoszlatta a feljutásról szőtt álmokat. Zárásként a lengyelekkel ikszelt csapatunk, amely így elérte a kitűzőtt harmadik helyet, a hokielitbe Norvégia került vissza.