Kemény Dénes: Jól haladunk a pekingi úton

Dr. Kemény Dénest, a férfivízilabda-válogatott szövetségi kapitányát aligha kell bemutatni a sportot szerető magyar közönségnek. A kiváló szakember egy évtizede dirigálja a nemzeti együttest, páratlan eredménysora előtt a külföldi edzőkollégák is meghajolnak. A mester a belgrádi Európa-bajnokság finálébeli tapasztalatait osztotta meg olvasóinkkal.

"A döntő természetesen mindannyiunk számára csalódást okozott, hiszen ritkán kapunk ki, ráadásul utáljuk is ezt az érzést. Pokoli hangulatot teremtettek a szerb szurkolók a fináléban, de minden körülményt leszámítva így is óriási esélyünk volt megnyerni az Európa-bajnoki címet. A szerb és a magyar együttes azonos játékerőt képvisel, talán nem túlzás azt állítanom, ki is emelkedik ebből a mezőnyből. Tudtuk, hogy a Tasmajdan-uszodában rendezett összecsapásnak nem mi vagyunk az esélyesei, mégis vezettünk 5-2-re, és csak magunknak köszönhetjük, hogy fordított az ellenfél, hiszen sokat kapkodtunk, és fontos támadásoknál a sietség megbosszulta magát. Ha viszont az egész Európa-bajnokságot veszem alapul, tovább fejlődtünk, a fiatal játékosok rendkívül gyorsan beépültek a csapatba és biztató teljesítményt nyújtottak. Ez volt a második évünk az athéni olimpia óta és szerintem a pekingi úton nagyon jól haladunk."

- Miként fogadták idehaza az ismerősök, barátok, kollégák?
- Elmondták, hogy borzasztóan izgultak a döntő alatt, biztatnak, hogy a csapat hozzáállása csak jóra vezethet. Edzőkollégáimtól már a szerbek elleni mérkőzés lefújása után jöttek az sms-ek: egyöntetűen azt írták: "Ez férfimunka volt!"

- Ha százalékosan kellene megfogalmaznia azt, hogy a csapatépítés hogyan áll a pekingi úton, mit mondana?
- Ha az együttes gerincét tekintem, akkor közel áll a 100 százalékhoz, a csapatjátékban és taktikában mindig lesz mit gyakorolni, de már a mostani Eb-n is láttam olyan produkciót a gárdától, amikor nagyon jól játszott. Azt szeretném, hogy 2008-ban reális esélyünk legyen a harmadik olimpiai aranyérmünk megnyerésére. Senkinek sincs bérelt helye a csapatban, mindig az aktuálisan legerősebb magyar válogatottat küldöm a vízbe. Úgy érzem, ezt már az elmúlt 10 esztendőben is bizonyítottam.

- Mennyire és hogyan tudja ennyi idő elteltével motiválni tanítványait, illetve saját magát?
- Éppen most számoltam össze, hogy kapitányságom alatt a tizenkilencedik érmünket nyertük Belgrádban. Nem kis szám ez, és bizony sokáig kellene kutatni az almanachban, hogy találjunk olyan szövetségi kapitányt, aki ennyi éremmel büszkélkedhet. Nemzetközileg is hatalmas bravúr, amit a magyar válogatott produkált az elmúlt 10 évben, egészen pontosan 1996 decembere óta. Igyekszem mindenből naprakész lenni, átnézem és elolvasom a szakkönyveket, saját magam pörgetem föl, hogy lássa, érezze a csapat, egy-egy mérkőzés mennyire fontos a számunkra. Természetesen a fiúkkal szoktam egyénileg is beszélgetni.

- Hogyan töltődik fel?
- Ha a világversenyeket kérdezi, akkor például most az első időszakban még pihenőnapunk sem volt, mindennap jöttek a találkozók, ilyenkor nyilván nehezebb a relaxáció. A világversenyek között azonban már vannak pihenőnapok, hetek, sőt, télen akár hónapok is. Olyankor semmi másra nem vágyom, csak hogy vadászhassak a barátaimmal, ismerőseimmel, teljesen kikapcsolhassam a külvilágot, hogy aztán a következő évben ismét nekiduráljam magam a számtalan kihívást rejtő munkának.

Tomka Tivadar