Az eseményen megjelent Arany Éva (Oláh Antalné), Béres Zsuzsanna (Szabó Pálné), Cselőtei Borbála (Pektor Józsefné), Csicsmányi Árpádné, Geszti Ferencné, Hanczmann Gyuláné, Simonek Lídia (Kakucsi Sándorné) és Török Bódog szövetségi kapitány.
A külföldön élő Gardó Katalin (Kati Major) és Rachel-Segal Aranka (Eger Imréné) később veszi át a kitüntetést. Az ünnepségre meghívást kapott az MKSZ akkori főtitkára, Madarász István és titkára, Horváth László is.
Nem lehetett együtt a többiekkel öt játékos, az időközben elhunyt Jóna Magdolna, Kiss Magda, Szendi Éva, Vályi Mária és Wéser Erika (Horváth Lászlóné)
Ezzel az éremmel kezdődött a legendás mester, Török Bódog több mint húszéves, sikerekben gazdag, 1965-ben vb-címmel is megkoronázott kapitányi pályafutása, amely az 1976-os, montreali olimpián szerzett bronzéremmel vált teljessé.
Az 1957-es, Jugoszláviában megrendezett első kispályás, de még szabadtéren zajló világbajnokságon válogatottunk a csoportmérkőzések során 9-2-re verte Svédországot, 8-4-re kikapott Csehszlovákiától, a középdöntőben 10-4-re győzött Jugoszlávia ellen, míg Dániával 5-5-ös döntetlent ért el.
A fináléban aztán ismét a csehszlovákok következtek, akik 7-1-re nyerve megszerezték az aranyérmet.