25 éve nyertek vb-ezüstöt női kéziseink

Az idei franciaországi nőikézilabda-világbajnokságon elért gyengének nevezhető 8. hely ellenére van miért örülni a sportágon belül. A Magyar Kézilabda Szövetség november végén köszöntötte az 1957-ben rendezett első kispályás nőikézilabda-világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatott tagjait, de akad még egy jubiláns csapat, a 25 éve, 1982-ben Budapesten vb-ezüstöt nyerő generáció.

Idén duplán is lehetett nosztalgiázni, hiszen 25 és 50 éve egyaránt világbajnoki ezüstöt nyertek nőikézilabda-válogatottjaink.

Az 1957-es, Jugoszláviában megrendezett első kispályás, de még szabadtéren zajló világbajnokságon válogatottunk a csoportmérkőzések során 9-2-re verte Svédországot, 8-4-re kikapott Csehszlovákiától, a középdöntőben 10-4-re győzött Jugoszlávia ellen, míg Dániával 5-5-ös döntetlent ért el. A fináléban aztán ismét a csehszlovákok következtek, akik 7-1-re nyerve megszerezték az aranyérmet.

Tekintse meg az 1957-es válogatott köszöntését!

1982-ben Magyarország, a megboldogult emlékű Budapest Sportcsarnok rendezhette a VIII. nőikézilabda-világbajnokságot. A közvélemény felfokozott hangulatban várta az eseményt, hiszen csapatunk évek óta ott volt a közvetlen élmezőnyben.

Török Bódog irányításával az 1976-os montreali olimpián bronzérmet nyert az együttes, majd két évvel később a csehszlovákiai világbajnokságon is a harmadik helyet szerezte meg. Az 1980-as olimpia negyedik helye után a hazai vébé ismét azzal kecsegtetett, hogy a jó szerepléssel (azaz a dobogóval) kvalifikálhatja magát együttesünk a Los Angeles-i játékokra. (Pech, hogy bár sikerült, az ötkarikás játékok a szocialista blokk bojkottja miatt kimaradt a "nagy generáció" számára.)

A várakozást az is fokozta, hogy 1982-ben a Vasas megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, s ez a csapat adta a nemzeti együttes gerincét is, hiszen ott volt a keretben többek között Angyal Éva, Rácz Marianna és Sterbinszky Amália is.

Emlékezés a BEK-győzelemre

A csoportmérkőzések során az Egyesült Államokat 22-4-re, a norvégokat 24-18-ra vertük, majd a nagy rivális NDK-val 17-17es döntetlent játszottunk, ez az egy pontot vittük magunkkal a vb utolsó fázisába.

A világbajnokság ugyanis nem egyenes kieséses rendszerrel, hanem egy hatos döntővel folytatódott, ahogy Csík János szövetségi kapitány fogalmazott "öt napon keresztül tízezer néző volt, megismételhetetlen pont a lebonyolítási forma miatt."

Így emlékezett vissza a vb-menetelésre Csík János szövetségi kapitány

Csehszlovákia ellen 20-17-re nyert a válogatott, majd Dél-Korea következett (31-25). A december 10-i, pénteki, Jugoszlávia elleni összecsapás aztán döntőnek bizonyult. Együttesünk hiába játszott jól a korabeli tudósítások szerint, ha öt büntetőt és 5-6 ziccert kihagyva nem tudta legyőzni Josip Samardzija tanítványait.

Képgaléria - kattintson!

A 17-16-os vereséggel már csak az ezüstérem jelenthette a maximumot, ezt sikerült is megcsípni. Az utolsó fordulóban ugyanis Sterbinszkyék fergeteges hangulatú mérkőzésen 15-13-ra legyőzték a Szovjetuniót, amely azonban így is világbajnok lett, hiszen Jugoszlávia és az NDK erejéből csak 17-17-es döntetlenre futotta. Bár a magyar és a jugoszláv együttes pontazonossággal végzett, szerencsénkre még nem az egymás elleni eredmény számított, hanem a gólkülönbség - így maradt az ezüstérem, amely (az 1995-ös és a 2003-as döntővel egyetemben) a legnagyobb magyar vb-siker az 1965-ös arany óta.

A vébé legjei

A legbalszerencsésebb csapat az NDK volt, amely a magyar és a szovjet csapat ellen is gólokkal vezetett, végül mégis mindössze egy pontot szerzett a két mérkőzésen. Az elbukott hárommal világbajnok lehetett volna a keletnémet gárda.

A vb legszebb gólját Sterbinszky Amália jegyezte, aki az NDK ellen, kettős emberhátrányban a kapunak háttal állva, svédcsavarral is betalált.

A legnagyobb meglepetést a koreaiak játéka jelentette, hiszen az akkori jóval lassabb tempójú összecsapásokon sokkal inkább kidomborodott gyorsaságuk.

A legfegyelmezettebb együttes a szovjet volt, köszönhetően a makarenkói elvekkel felvértezett Igor Turcsin edzőnek.