"Bejött az, amiről pénteken is beszéltem. Úgy éreztem, ha a gyors visszarendeződését, a Bundesligában megszokott gyors középkezdésekből indított támadásokat meg tudjuk akadályozni, akkor lehet keresnivalónk. Ebben sajnos nem igazán vettük fel a lépést a németekkel, de nincs szégyenkeznivalónk.
Nagyon örültem annak, hogy az első félidőben döntően hatástalanítani tudtuk ellenfelünk átlövőit, sajnos a második játékrészben a balátlövőjük, Hens már megszórt bennünket. Hogy mi lehet ennek az oka? Talán a védekezésben is rejlik, az első játékrészben nyitott zavarót próbáltunk, a másodikban hatosfalat.
De az átlövőteljesítmény a beállós elleni taktikát is meghatározta. Amíg az első félidőben a lövőket hatástalanítottuk, addig Klimovets több labdát kapott, a másodikban pont fordítva történt mindez.
Döntőnek láttam az emberelőnyös szituációkat. Amíg a németek hatalmas pressziót gyakoroltak ránk, s maximálisan kihasználták az emberfórt, addig nálunk akadtak hiányosságok e téren.
Elgondolkodtató volt viszont a szélsőjátékunk. Mivel a taktikánknak arra kellett volna épülnie, hogy szélességben megmozgassuk, s szétszedjük a német falat, s súlypontképzésekkel betöréseknek, vagy átlövéseknek nyissunk utat, akkor kevés, amit szélsőink nyújtottak.
Ezek után a 28-24-es eredményt nem szabad szégyenként értelmezni, sőt... Én nem éreztem ekkora különbséget a két csapat között. Borzasztó jó meccset játszottunk, voltak kifejezetten jó periódusaink.
A kapuban Fazekas kiválóan védett, a statisztika szerint jobban, mint Bitter. Úgy vélem, felesleges azon gondolkodni, miért nem állt be Puljezevics, hiszen Nenad és Nándi azonos szintű, fantasztikus kapus.
Skaliczki László jól forgatja a csapatot, mindenkinek lehetőséget ad, ez biztató lehet a jövőre nézve is.
Most már a fehéroroszok elleni meccsre kell koncentrálni, mindenki kötelező sikert vár, s ugye ezeket a meccseket a legnehezebb hozni.
De ha odakoncentrálunk, nem lehet baj."