Cortina: A második héten kell villognunk

Pénteken rajtol a jégkorong-világbajnokság Svájcban, s a magyar válogatott 70 év után visszatérve az elitmezőnybe Szlovákia ellen kezdi meg szereplését. Pat Cortina szövetségi kapitány szerint nagyobb csoda lenne a bennmaradás, mint a tavalyi feljutás.

A jégkorongsport hőskorát csak amiatt érdemes felidézni, hogy 1930 és 1939 között még az A csoportban szerepeltek sportolóink. Igaz, a lehetőségekről és a mezőnyről az is illik elmondani, hogy Magyarország úgy vehetett részt az 1928-as, St- Moritz-i olimpián, hogy előtte történetének öt válogatott mérkőzésén nemhogy nem nyert, de gólt is mindössze egyet szerzett - s Svájcban is elbukta mindhárom összecsapását.

Bár a 60-70-es évek szurkolói a mai napig ódákat zengnek a szabadtéri bajnokság küzdelmeiről, a Kisstadion forralt boráról, az igazi nagy áttörést az 1983-as, budapesti C csoportos világbajnokság hozta meg.

Boróczi Gábor szövetségi kapitány csapata a BS telt háznyi közönsége előtt megcselekedte a csodát: Spanyolország (17-2), Franciaország (3-1) és a Koreai NDK (14-1) legyőzése után Hollandia (5-12), majd Dánia is ellátta Ancsinék baját (0-4). A Bulgária elleni 7-2-es siker után következett a ki-ki mérkőzés Kína ellen, amelyet sikerült 4-3-ra megnyerni, s ezzel másodikként a B csoportba lépni.

1985-ben, Fribourgban aztán nem sikerült a bravúr, a csapat minden ellenfelétől kikapott, a legközelebb Ausztria (0-2) és Lengyelország ellen állt a pontszerzéshez - olyannyira, hogy utóbbi együttes ellen még 3-2-re nálunk volt az előny.

Négy év újabb C csoportos vegetáció után 1990-ben ismét reménysugár villant fel, hiszen Budapest pályázott és nyert a helyszínt illetően. A Pápai, Orbán, Ancsin János fémjelezte gárda négy mérkőzésre bírta erővel, addig legyőzte Belgiumot (11-0), Dél-Koreát (10-2), ikszelt a románokkal (2-2), s csak nagy csatában, 2-0-s vezetésről kapott ki 3-2-re Kína ellen. Az utolsó négy meccset azonban bukta a Boróczi-csapat, maradt a hatalmas csalódást jelentő hetedik hely.

A következő nyolc esztendő is a harmadik vonalban telt el, 1992-ben, az angliai Hullban még az a szégyen is megesett, hogy a sehol sem jegyzett Ausztrália 8-1-re nyert ellenünk. A világpolitika sem kedvezett a magyar hokisport számára, Szovjetunió felbomlását követően ugyanis a sokkal nagyobb erőt képviselő tagállamok is a harmadosztályba kaptak besorolást (nem is beszélve Szlovákiáról), így jószerével egy esély maradt: túlélni azt az időszakot, amíg ezen országok feljebb kapaszkodnak.

Ezen cél sikerült is, így következett el az 1998-as év, amikor ismét Magyarország vállalta a házigazda szerepét. A C csoportos vb Budapesten, Székesfehérvárott és Dunaújvárosban került lebonyolításra, s eddigre beérett Kercsó Árpád munkája. A fiatal válogatott - kiegészülve Ancsin Jánossal és Ancsin Lászlóval - végigverte a mezőnyt, Kínát 7-1-re, Dél-Koreát 6-0-ra, Spanyolországot 6-1-re, Litvániát 14-0-ra, Romániát pedig 3-2-re vertte a nemzeti csapat, s 13 év után, veretlenül jutott fel a B csoportba.

Egy évvel később a dániai Odense és Rodovre városa nem hozott szerencsét, a gárda hét vereséggel - Németország (1-5), Észtország (2-3), Szlovénia (1-5), Kazahsztán (1-5), Dánia (1-5), Nagy Britannia (2-4), Lengyelország (1-6) - utolsó lett, s megint kiesett.

De csak addig, amíg 2000-ben, Pekingben Szeles Dezső vezetésével Spanyolország (7-2), Dél-Korea (9-2), Kína (3-2) és Horvátország (13-3) is behódolt. Ettől kezdve az immáron Divízió I-es világbajnokságnak nevezett eseményen mindig sikerült a bennmaradás, azaz a másodosztályú tagság megőrzése. 2001-ben. Grenoble-ban például úgy, hogy a házigazda, évekig A csoportos franciákat leckéztették meg Ocskayék.

2002-ben kézzel fogható közelségbe került az élvonal is, ugyanis a Jan Jasko által felkészített együttes legyőzte Kínát (6-0), Nagy Britanniát (4-1), Norvégiát (3-1), majd Romániát is (4-1), ám az utolsó, feljutásról döntő Dánia elleni összecsapásra elfáradt, s 6-2-es vereséget szenvedett.

Egy évvel később ismét Magyarország, ezúttal Budapest adott otthont az eseménynek, itt már csak 3. lett az együttes, míg 204-ben, Oslóban a 4. helyet csípték meg Ladányiék.

2005-ben ismét hazai pályán léphetett jégre együttesünk, Debrecenben ismét mindenki A csoportról álmodott, végül csak a 3. hely jött össze. A nyitónapon Norvégia ellen 2-2 lett a végeredmény, Japánt 3-0-ra elintéztük, Kína kilencet kapott tőlünk, a feljutás álmait a britektől elszenvedett váratlan, 3-0-s zakó foszlatta szét. Ezek után a lengyelekkel szembeni 1-1 már csupán szépségtapasznak hatott.

2006-ban a franciaországi Amiens adott otthont a viadalnak, ám az erős csoportban csupán a negyedik helyet sikerült megcsípni. a nyitányon ugyan még visszavágtunk a briteknek (4-3), majd a meccshalasztást kérő Izraelnek is bepakoltak nyolcat Ocskayék, ám a végére elfogyott a szufla. A Franciaország elleni 3-3-at követően két vereség következett: Németország 6-2-re, Japán 6-3-ra diadalmaskodott.

2007-ben, Ljubljanában akár csoda is történhetett volna - ha nincsen ott a házigazda válogatott NHL-csillaga, Anze Kopitar, aki más dimenzióban játszott, s magával ragadta csatártársait is. Az első szlovén sor félelmetesnek bizonyult, s miután a második fordulóban sima, 4-1-es vereséget szenvedtünk, elszállt az esély a feljutásra. Így aztán a litvánok (6-1), a románok (5-3), a britek (4-2) és a japánok elleni siker (4-3), csupán a második helyhez volt elég.

A 2008-as szapporói világbajnokságon a házigazda Japán mellett Észtország és Ukrajna jelentett igazi kihívást, Horvátország és Litvánia ellen azért reménykedni lehetett a sima győzelemben. A csapat az észtek ellen kicsit nyögvenyelősen, de behúzta a győzelmet (5-3), majd 6-0-ra elgázolta Litvániát, s döbbenetes szerencsével úgy verte 4-2-re Japánt, hogy 3-2-nél a játékvezetők a házigazda egyenlítő találatát érvénytelenítették, miután nem látták, hogy a korong a kapuból jött ki...

Horvátország ellen a 3-0-s siker nem tükrözte hűen a magyar fölényt, ám ki törődött ezzel, amikor az utolsó, Ukrajna elleni mérkőzés már az A csoportról döntött. Fantasztikusan játszott a csapat, talán története során a legjobban, 3-0 után a második harmad közepén ugyan 43 másodperc alatt kettőt is vágtak az ukránok, végül a hajrában Vas Márton megadta a kegyelemdöfést (4-2).

Következhetett az örömtánc, a négykézláb-mászás, majd a kisstadionbeli fogadás. 2009-ben, 70 év után ismét a legjobbak között szerepelhet a magyar hokiválogatott.