Pincési László helyszíni jelentése Bécsújhelyről
Rémálomszerű első félidőt követően sima, 34-25-ös vereséget szenvedett a magyar férfikézilabda-válogatott Spanyolország ellen a férfikézilabda-Eb bécsújhelyi csoportjában. Az már a franciák elleni döntetlennél eszébe jutott az embernek, hogy akár az Interwetten-kupát is másolhatja az együttes: másfél héttel korábban a horvátok elleni bravúros iksz után Lengyelország elgázolta Laluskáékat, Ausztria ellen pedig kínkeserves győzelmet aratott az együttes.
Csoknyai István szövetségi kapitány fel is hívta a figyelmet a hasonlóság veszélyeire, ám a franciák ellen kiváló játék, és pontszerzés után Spanyolország - hasonlóan a lengyelekhez - átgázolt a válogatotton.
A kapuban Puljezevics kezdett, aki nem találkozott a labdával, miközben az Entrerrios testvérek, Alberto és Raúl kilencet vállaltak a spanyolok félidei 17 góljából. A mínusz nyolcról pedig már nem volt visszaút.
"A mérkőzés nem úgy alakult, ahogy előre elterveztük. Az első félidőben nem tudtunk mit kezdeni a spanyolok agresszív védekezésével, a szünet után pedig csak picit tudtunk kozmetikázni az eredményen. Találtunk ugyan egy-egy jó megoldást, begyakorolt figurát, de se a védekezés, se a kapusteljesítmény nem volt elégséges a jó eredményhez" - értékelte a látottakat Csoknyai István szövetségi kapitány.
Eklemovics Nikola ehhez annyit tett hozzá, gratulál a spanyoloknak, de az élet nem állhat meg. "Megyünk tovább, a csehek ellen folytatjuk."
Valero Rivera, a spanyolok edzője nagyon elégedett és büszke volt csapata teljesítményére, főleg a védekezésre, míg Jose Javier Hombrados kapus szerint taktikailag és mentálisan nőttek az ellenfél fölé.
A mérkőzés után Fazekas Nándor feldúltan nyilatkozott, elsősorban azért dühöngött, hogy mindenki őt faggatja a találkozó után, miközben társai eltűntek az öltözőben.
"Nem szeretnék a csapat ellen beszélni, de már az Interwetten-kupán is ugyanígy játszottunk. Akkor ikszeltünk a horvátokkal, majd a lengyelek ellen már csak félgőzzel mentünk a mérkőzésbe. Most ugyanígy éreztem, ezt egy jó csapat ellen nem lehet megtenni. Azt hittük, kijövünk a pályára, s majd ugyanúgy fogunk játszani, mint a franciák ellen. Az egy fantasztikus meccs volt, minden összejött, de a mai napon csak a 15. perctől akartunk elkezdeni kézilabdázni. Ez így nem megy. Már az öltözőben meg kellett volna kezdeni a ráhangolódást."
A veszprémi kapus elmondta, ugyan a második félidőben ápolni kellett, de úgy érzi, nincs gond a bokájával, s tud játszani pénteken.
Meglepetésre ott volt a spanyol kispadon Sterbik Árpád, akinek a hírek szerint vádliszakadása van, ám ez nem gátolta abban, hogy bemelegítsen, s ha kell, beszálljon. A Ciudad Real hálóőre sietett ugyan az öltözőbe, de megígérte, visszajön még beszélgetni.
"Persze, ha úgy hozta volna a helyzet, beálltam volna. Lábujjhegyre nem tudok állni, de azért így is elakadt volna bennem egy-két lövés" - mondta visszatértét követően, s elmondta, bal vádlija és Achillese sérült meg. "Pénteken megyek vissza Spanyolországba, kezeni kell a lábamat, mert februárban már vissza kell térnem."
Arra a kérdésre, van-e akkora különbség a két csapat között, mint amit az eredmény mutat, így felelt: "Nem, nincs ilyen különbség. Közel azonos csapatok vannak az Eb-n, a többi csoportban iksz körüli eredmények születtek eddig. Féltem az eddigi meccseinktől, a cseh és a magyar válogatottat nagy ellenfélnek tartom, minőségi kézilabdát játszanak. Nem félve léptünk pályára, de tiszteltük a magyarokat."
S a megkerülhetetlen kérdés, Nagy László személye is szóba került. "Nagy Laci a magyar válogatott oszlopa. Akárki akármit mondott róla eddig, hogy például nem játszott jól a válogatottban, tudni kell, Lacika Európa egyik legjobb jobblövője, ilyen támadó-védekező típusú játékosként alig van párja. Boldog lennék, ha spanyol válogatott lenne."