Divízió I-es világbajnokság, A csoport, 4. játéknap:
Magyarország - Spanyolország 13-1 (5-0, 3-0, 5-1)
gól: Pozsgai (9.15, emberelőnyből, gólpassz: Hegyi, Palkovics), Benk (10.32, Magosi, Holéczy), Horváth A. (11.24, Ladányi, Vas M.; 28.16, ee., Ladányi, Sofron), Ladányi (15.41, emberhátrányból, Vas M., Horváth A.), Magosi (16.55, Sille, Holéczy), Palkovics (31.43, ee., Vas J., Hegyi; Sikorcin; 47.42, Sikorcin, Hegyi), Kovács Cs. (35.20, Kóger, Galanisz ; 51.35, Galanisz, Kóger), Galanisz (48.37, Kovács Cs., Kóger), Bartalis (52.53, ee., Ladányi, Sofron), Sofron (56.39, ee., Tokaji, Horváth A.) illetve Brabo (46.20, ee., Gavilanes, Quevedo)
kiállítások: 8, illetve 12 perc
kapusok: Hetényi 12 védés/13 lövés, illetve Alcaine 29/37 és Alonso 12/17
Ami a futballban évtizedes álomnak számít Magyarországon, az jégkorongban már megvalósult: a divízió I-ben újoncnak számító spanyolok elleni meccsre ugyanis nem csak a hokiőrültek látogattak ki, hanem gyerekes családok is, ami a válogatott számára is elismerés, hiszen Palkovicsék népszerűségben lassan utolérik a legutóbi három olimpián aranyat nyerő pólósokat.
A hollandok elleni sima és a koreaiak elleni kissé izzadtságszagú győzelem után a spanyolok elleni meccsre háromnapos szünetből érkezett a magyar csapat, amely ugyan nem esett neki az ellenfélnek, de állandóan a spanyol kapu közelében tartotta a korongot. A kérdés az volt, az olaszok ellen fantasztikusan védő Alcaine meddig bírja a nyomást, és bár a kapus most is bemutatott pár nagy védést, a magyarok az első emberelőnyt gólra váltották, Pozsgai bombázott a kék vonalról a felső sarokba. A védő vezető gólja után percekig állt a játék, ezúttal nem videobírózás miatt, mint Dél-Korea ellen, hanem azért, mert a "Dobj egy macit akció!" keretében többezer plüssállat repült a jégre, amelyeket a szövetség majd beteg gyerekeknek juttat el.
A leállás a spanyolokat zökkentette ki jobban, ugyanis az elsőt két újabb magyar gól követte, 120 másodpercen belül előbb a negyedik (Benk kotorta be saját kipattanóját), majd az első sor (Ladányi mesés passzát Horváth András emelte a léc alá) ugrasztotta talpra az Aréna közönségét. A macidobálás miatt amúgy is elnyúló első harmad a magyar kapu mögötti plexi betörése miatt még jobban elhúzódott, jó húszperces technikai szünet után folytatódott csak a meccs.
A magyar csapat a közjáték után ott folytatta, ahol előtte abbahagyta, a hatalmas fölényre jellemző, hogy Ladányi még emberhátrányból is betalált, aztán Benk szúrt bele a kapu előtt egy lövésbe, így a több mint egyórás (!) első harmad után öt góllal vezetett a házigazda.
A második húsz percben sem számíthattunk hitchcocki izgalmakra, a magyar csapat egy fokozattal lejjebb kapcsolva is növelte az előnyét. "Csak akkor ordítok, ha gól van, és általában úgy van" - jelent meg az üzenőfalon Fluor Tomi Mizu című slágerének hokis átirata, és a közönség háromszor üvölthetett, Horváth A. és Palkovics előnyből, Kovács Csaba öt az öt ellen talált be. Különösen Palkovics gólja volt fontos, nem a mostani meccs miatt, sokkal inkább lélektani szempontból, hiszen a fehérvári klasszis eddig még nem volt eredményes a vébén.
Az utolsó felvonásra már csak két kérdés maradt, eljut-e tíz gólig a magyar csapat, illetve összejön-e a szépítés a spanyoloknak. Mindkettő megvalósult, előbb Brabo bombázott a magyar kapuba, elrontva ezzel Hetényi shutoutját, majd jött a magyar henger, Palkovics és Kovács duplázott, a góllövőlistát vezető Sofron is betalált, Galanisz és a múlt vasárnap részleges bokaszalag-szakadást szenvedő Bartalis pedig első gólját szerezte a vébén, így az utolsó harmadra becserélt Alonso sem úszta meg öt gól alatt. A közönség rászámolt a spanyolokra, ugrált, hullámzott, a 13-1-es győzelem ideális felkészülés volt a szombat esti, olaszok elleni döntőre.