Két kosáraranyat kellene kiosztani a Sopron edzője szerint

Története során hetedszer, az utóbbi öt alkalomból negyedszer lett bajnok a Sopron nőikosárlabda-csapata , de hajszálon múlt, hogy így alakult. A vendégek által 83-79-re megnyert pénteki mérkőzés után mind a két oldal főszereplői azon a véleményen vannak, hogy az idei döntő ötmeccses csatája nagy dicsőségére válik a magyar kosárlabdának.   

"Ez a negyedik bajnoki aranyérmem" - mondta Honti Kata, a győztes csapatkapitánya, aki egész pályafutását a Sopron csapatában töltötte. "Valójában mind a négy egyformán értékes, de jelen pillanatban, talán érthetően, ez a mostani áll a legközelebb a szívemhez."

Honti a hullámvasútszerű döntő során mindvégig megőrizte a végső győzelembe vetett hitét. "Igazából ugyanarra gondoltam akkor, amikor 2:0-ra elhúzott a Pécs, mint amikor 2:2-re kiegyenlítettünk. Arra, hogy úgyis megnyerjük a végén. De pénteken is ugyanez volt a helyzet, még a hosszabbításban sem inogtam meg, még akkor sem, amikor Griffin kosaraival vezetést szerzett a Pécs. Akkora lendületbe jöttünk a finálé harmadik és negyedik meccsén, hogy biztos voltam benne, ezt a Pécs már nem tudja megállítani. Természetesen szoros, kiélezett volt a mérkőzés, de ilyenre is számítottunk, és a végén mégiscsak kiizzadtuk a győzelmet."

A 24 éves klasszis, a válogatott erőssége nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a felkorbácsolt indulatok dacára példásan sportszerű keretek között zajlott le a mérkőzés. "Ennek kiváltképp örülök, majdnem annyira, mint a győzelemnek. Voltak dobálózások minden meccs után, ide-oda ment az adok-kapok, de most a játék volt a legfontosabb, és a kosárlabda tudott győzni. Itt mesterségesem szított indulatokról beszélhetünk, a két csapat játékosai jó viszonyban vannak egymással, sokszor baráti kapcsolatban, és ha lefújták a meccset, gratulálunk egymásnak, gyakran másnap meg is beszéljük a történteket."

Amber Holt a döntő ötödik mérkőzésének legjobbjaként 24 pontot szerzett, két sikeres büntetőjével ő pecsételte meg a Pécs sorsát, igaz viszont, hogy néhány másodperccel korábban - két elrontott szabaddobásával - majdnem el is packázta az aranyérmet. "Amikor a 81:79-es vezetésünknél kihagytam a két büntetőnket, azt mondtam magamban: istenem, ha miattam kapunk ki, én nem élem túl. Aztán amikor pár pillanattal később ismét két lehetőséghez jutottam, azt ismételgettem, hogy nyugi, nyugi, be kell dobnod! Be is dobtam, és most bajnokok vagyunk" - árulta el a Sopron amerikai bedobója, aki ugyanúgy bízott a végső sikerben, mint Honti Kata.

"Egy játékosnak sohasem szabad feladnia, addig kell küzdenie és bíznia, amíg meg nem szólal a végső dudaszó. Ezzel én is így vagyok, akkor sem szállt el az önbizalmam, amikor a Pécs megnyerte az első két összecsapást. Sohasem adtuk fel, egyetlen pillanatra sem, mentünk előre, és a végén célba is értünk."

A kérdésre, hogy hová rangsorolja ezt a sikert, először határozott választ adott, majd egy kicsit elbizonytalanodott. "Az első helyre, toronymagasan, nem is lehet vitás. Várjunk csak egy kicsit... nem, a másodikra, mert az első helyen azok az eredmények vannak, amelyeket az egyetemi csapatunkkal értünk el. Az első évben a Georgiát ütöttük ki az országos tornán, a másodikban az LSU-t, a Louisian State University csapatát, ezek a top tízbe tartoznak az Egyesült Államokban, ezek számomra a legkedvesebb, legértékesebb sikerek. De közvetlenül ezek után következik a mostani magyar bajnoki cím a Sopronnal."

De vajon marad-e a városban a zöld-sárga szurkolók nagy kedvence? "Hűha, ezt most még nem tudom megmondani. Nem döntöttem el, a szerződésem lejárt, az újat meg még nem írtam alá."

Székely Norbert, a Sopron és a magyar válogatott szakvezetője roppant gálánsan nyilatkozott, a győzelem pillanataiban nyoma sem volt már benne a korábbi feszültségnek. "Hadd kezdjem azzal, hogy feleségemnek és kislányomnak, Liának ajánlom ezt a győzelmet. Ilyen közönség előtt hatalmas élmény kosárlabdázni, és itt mindkét csapat szurkolóira gondolok. A közeg az, amely megérdemli, hogy legyen még sokáig kosárlabda. Sopronban, Pécsen, mindenütt az országban. Nagyon mélyen voltunk a szezon egyes szakaszaiban, és a döntő egyes szakaszaiban ugyancsak, de volt erőnk mindannyiszor talpra állni."

Székely kalapot emelt mindkét csapat előtt. "Valójában két aranyérmet kellett volna kiosztani. Ők is, mi is az erősségünket próbáltuk kamatoztatni, mi a magassági fölényünket, ők a gyorsaságukat. És erre ők is megpróbáltak válaszolni, meg mi is. Ebből egy olyan magas színvonalú mérkőzés kerekedett ki, amely egész Európában, sőt, tovább megyek, az egész világon megállta volna a helyét. Bízom benne, hogy erre a játékra a válogatottban is tudunk alapozni. Bár az az igazság, ezekben a mámoros pillanatokban nem könnyű a válogatottra gondolni, amikor vár Sopron, és vár az ünnepre készülő sokaság."

Zeljko Dokic, a vesztes Pécs mestere - Rátgéber László, a korábbi pécsi sikeredző sógora - nem a vereség tényére, hanem csapata hősies helytállására fókuszált. "Büszke vagyok a csapatomra, amiért öt mérkőzésre kényszerítette a nagyszerű Sopront, és még az ötödik mérkőzésen belül is hosszabbításra. Ellensúlyozni tudtuk ellenfelünk magassági fölényét, határtalan lelkesedéssel küzdöttek a lányok, a vereségért én a tapasztalatlanságunkat okolom. Emlékezetes döntőt vívott a két csapat, erre az ötmeccses sorozatra a Sopron is büszke lehet, és mi is. Hivatalosan a Sopron nyert, de valójában a kosárlabda."