A magyarok az oroszok elleni 11-7-es győzelemmel gond nélkül jutottak négy közé a margitszigeti Eb-n, az elődöntőben azonban az a spanyol csapat volt az ellenfél, amely a 2012-es olimpián és a tavalyi vb-n is elütötte a magyarokat a döntőtől. A 9-8-as csütörtöki vereség után arról kérdeztük Merész Andrást, aláírná-e, hogy ameddig ő a kapitány, minden versenyen bronzérmet nyer a válogatott. "Dehogyis. Nagyon szívesen lennék egyszer kilencedik, aztán első. Majd megint kilencedik - és ezzel vége is lenne, mert kirúgnának."
A meccs elején 2-0-ra elhúzott a világbajnok, 4-3-ra már mi vezettünk, 8-5-re viszont Spanyolország. 8-7-re ugyan sikerült feljönni, 9-7 után viszont már csak egy gólt tudtak dobni a mieink. "Az a dühítő, hogy semmivel sem voltak jobbak nálunk a spanyolok - mi voltunk gyengébbek, egy góllal. Nagyon jól ismerjük őket, nem okoztak semmilyen meglepetést. Ma, azt hiszem, magunkat múltuk alul. Amikor igazán csapatként kellett volna teljesítenünk, akkor az nem sikerült. Nagyon sok egyéni próbálkozás volt, amikor ezek sikerültek, mindenki örült, de többnyire nem sikerültek - ráadásul éppen a legfontosabb pillanatokban" - értékelte az elődöntőt a kapitány.
"Nagy esélyünk volt a döntőbe jutásra, de ezt most - nincs mit szépíteni - elpackáztuk. Bármi is lesz a bronzmeccs végeredménye, büszke vagyok a csapatomra, mert mindenki szívvel-lélekkel dolgozott, és a szó mentális értelmében abszolút csapategységet alkottak. Játékban nem mindig, de azt megtanuljuk legközelebbre. Ez azért fontos, mert a női vízilabda abszolút mértékben csapatsportág, itt nincs olyan, hogy - szemben a férfi pólóval - az egyéni villanások döntik el a találkozót."
Ezzel együtt a csapat mindent megtesz, hogy megszerezze a harmadik helyet a szombati, olaszok elleni fél ötös meccsen. "Nem lesz egy kis meccs összeszedni a csapatot a bronzmeccsre, ami eddig sem volt soha könnyű feladat, de ezen az Eb-n különösen nem lesz az."
"Mindenki ment bátran, nyerni akart - nem éreztem olyat, hogy bárki ne merte volna elvállalni az utolsó lövést" - nyilatkozta a csapat centere, Bujka Barbara, akit roppantmód zavar, hogy most sem jött össze a döntő. "Ez szörnyű, és el kellene gondolkodni, mi az oka annak, hogy évek óta mindig a spanyolok ellen bukunk el, először az olimpián, majd a vb-n, most pedig az Eb-n kaptunk ki tőlük az elődöntőben. Valamit változtatni kell."
Erről - Bujka szavaitól függetlenül - Merész András azt mondta: "Meg kell próbálni egy kicsit máshogy - egy kicsit többet, egy kicsit jobban, és kell egy kis idő, amíg az egészet - a felkészülés elejétől a bronzmeccs végéig - végig tudjuk elemezni."
Bujka nem érzi úgy, hogy el lennénk átkozva a spanyolok ellen, és azzal sem ért egyet, hogy ha elődöntőbe jutunk, akkor biztosan el is bukunk. "Mi vagyunk saját magunk mumusai, nem pedig a spanyolok. Ismerjük őket, tudjuk, miben jók, mégis kikapunk."
A kisdöntőben ettől még nagyon oda fogja magát tenni a center. "A bronzérem is érem, nagy dolog a világ vagy Európa harmadik legjobb csapatának lenni, de nehéz feldolgozni, ha olyan közel kerülünk a döntőhöz, mint most, és nem sikerül bejutnunk."
A kapuba csereként beállt, és ott jól teljesítő Gangl Edina szerint is nüánszokon múlott a finálé: "Annyira picin múlik mindenki, hogy akár így vagy úgy is végződhetett volna a meccs. Talán nyerhettünk volna, ha pontosabban fejezzük be az emberelőnyös helyzeteinket. Nem örül a csapat, főleg, hogy megint a spanyolok jelentették a végállomást, de mindent megteszünk, hogy éremmel fejezzük be az Eb-t. Ez a legfontosabb, már nincs is más motivációnk, mint a bronzérem megszerezése."