"Ultrabrutál dobóedzés lesz ma, semmi futkosás, a karod viszont leszakad majd" – figyelmeztetik Szabó Fannit a budapesti egyéni edzése előtt. A kosaras lány két éve az Egyesült Államokban tanul, és bár még csak 21 éves, a napokban meghívót kapott a hazai Eb-re készülő felnőttválogatottba. Átszabta a tanrendjét, hogy a kinti holtszezonban hazajöhessen gyakorolni, így találkozhattunk vele a Honvéd csarnokában.
A pálya különböző pontjairól dobál sorozatokat, öt sikeres kísérlet után változtathat helyet. Sikeres kísérlet, helyváltoztatás – nagyjából így alakult az eddigi rövid, mégis eseménydús karrierje.
"Mikor általánosban a tesitanár azt mondta, hogy kosarazzunk, azt éreztem: jaj, ne, én ebben nem vagyok jó. Egyáltalán nem szerettem kosarazni" – indít egy meglepő vallomással. A helyzet egy barátnő segítségével változott meg, akinek a kedvéért elkezdett edzésre járni, és ott dicsérték is a tehetségét. Ez volt a BEAC, ahol egy évet játszott a kenguru korosztályban, majd következett hét év a BSE-nél.
Tizenkét évesen már arra gondolt, hogy Amerikába megy, mert "itthon választani kell az egyetem és a kosárlabda között, én pedig nem akartam választani, olyan helyre szerettem volna menni, ahol mindkettőt magas színvonalon csinálhatom".
Előbb azonban meg kellett tennie egy kisebb lépést. 14-15 évesen a BSE felnőttcsapatában játszott, itt figyelt fel rá a Sopron, amely akkor az ország legjobb csapata volt. "Nagyon szerettem a BSE-t, de úgy voltam vele, hogy a Sopronban rengeteget fejlődhetek, nem hagyhatok ki egy ilyen lehetőséget." Nem is hagyta ki, három évet töltött a városban. Magántanuló lett, mert nem akarta otthagyni a pesti Britannica International Schoolt.
Sopronban már 16 évesen pályára lépett Euroliga-meccsen, majd a második évében, a Targoviste ellen megszerezte az első kosarát a sorozatban, "egy labdaszerzés után végigvittem az akciót ziccerig". A nagy élmények mellett ugyanakkor váratlan nehézségekkel is szembesült: volt két súlyos sérülése, a másodiknál fél évet kellett kihagynia.
Pont akkor, amikor a Sopronhoz kerültem, kiderült, hogy a bokámból, az ugrócsontból letört egy kis darab. "Senki nem tudta, mikor történt, mert nem egy látványos sérülés volt, csak elindult valami magától a bokámon. Kivették a csontdarabot, és azt gondolták, mivel nagyon fiatal vagyok, nő még a csont, és nem lesz probléma azzal a kisebb lyukkal" – meséli, a lábán mutogatva a drámai eseményeket.
Egy darabig egészséges maradt, de aztán újabb csontdarab tört le, a repedést pedig csak egy komolyabb műtéttel lehetett megállítani. "Mozaikplasztika a módszer: kivettek egy porcdarabot a térdemből, azt tették a bokába." Több mint hat hónapot kellett kihagynia, mert meg kellett várni, míg a csont beépül és terhelhető lesz. A sérülés azonban még sokáig éreztette a hatását, mert "nem tudtam a bokámat 90 foknál jobban visszahajtani, így védekezésben sem tudtam lemenni rendesen". A sípcsonton egy kinövés gátolta a mozgást, ezt eltávolították, így végre teljesen rendbe jött. Azóta lehúzott két szezont az amerikai egyetemi bajnokságban, és nem került elő a probléma.
Szabó Fanni jelenleg pszichológiát hallgat Amerikában, sportpszichológus szeretne lenni, és bár ebben nem játszott szerepet a sérülése, "biztosan sokat segít majd, ha ilyen helyzetben kell tanácsot adnom".
Először a Stanfordnak küldött videót, megnézték volna Sopronban, de egy héttel a meccs előtt derült ki, hogy műteni kell. Úgy viszont nem adhattak szerződést, hogy nem látták élőben játszani, ezért új lehetőség után kellett néznie.
Januárban, már a jelentkezési határidő után két egyetem is megkereste: az Ohio State és a Dartmouth. Az utóbbit választotta, mert a sportban is magas szinten van. Igaz, az Ohio kosárban erősebb a Dartmouthnál, de az utóbbinak is divízió egyes a csapata. "Ha csak a kosár számított volna, itthon is maradhattam volna – csakhogy én pont nem ezt akartam. Nem a magyar oktatástól akartam elszakadni, inkább az volt a lényeg, hogy a kosarat és a tanulást egyszerre tudjam csinálni."
A Dartmouth egy úgynevezett Ivy League-egyetem, tehát a nyolc amerikai elit egyetem egyike. Csak a jelentkezők négy százalékát veszik fel, ezért óriási dolog itt tanulni. "Fel kellett kötnöm a gatyámat, itt nem lehet lazsálni. Segít viszont, hogy nagyon kicsi a város, az egész az egyetemről szól. Bárhová mész, mindenkit ismersz, mindenhol diákokkal találkozol. Az egyetlen negatívum a rettentő hideg: ezen a télen átlagban mínusz húsz fok volt, hóviharokkal megspékelve, de ezt át lehet vészelni. Az első perctől tudtam, hogy szeretni fogom."
A professzorok eredményei, a végzett diákok által megszerzett állások, a tudományos hivatkozások és egyéb szempontok alapján a világ összes egyeteme közül a 136. helyre rangsorolta a témában mértékadónak számító QS a Dartmoutht. Ugyanebben a rangsorban a Szegedi Tudományegyetem a legjobb magyar szereplő, az 551-600. helyen.
Az Egyesült Államok kilencedik legrégebbi egyetemén van is hajtás: már reggel hétkor kondiedzés van, 8.45-től délután kettőig-háromig előadások, majd délután öttől következik egy maratoni, háromórás edzés, technikai elemek gyakorlásával, taktikával, egymás közti játékkal. "Utána a csapat közösen megvacsorázik, majd mindenki megy a szállására tanulni."
Napi négy és fél óra edzéssel vajon legyőznék-e például a Sopront? "Jó kérdés. Nálunk 19-21 évesek játszanak, míg a Sopronban vannak rutinosabb, 26-27 éves játékosok. Tényleg nem tudom, de szoros meccs lenne."
Aki szeretné, nézheti élő streamen a csapat és az egyetemi bajnokság meccseit, így tesznek Szabó Fanni szülei is, akik még a magyar idő szerint hajnali háromkor kezdődő találkozók kedvéért is virrasztanak. Megéri: az első osztályú liga közel négyszáz csapatában csak maroknyi magyar játszik, bár az újbudai kosaras szerint egyre többen mennek ki ösztöndíjjal.
A meccseken ezer-ezerötszáz néző van, de kétezer fölött is volt már a létszám, "az egyik meccsünkre eljött 800 gyerek, az volt az egyik leghangulatosabb mind közül". A 28 meccses idény felében a konferencia nyolc csapata játszik oda-vissza egymással, a másik felében pedig az edzők által országszerte leszervezett meccseket játsszák. A végeredménybe csak a konferenciabeli meccsek számítanak.
Szabó Fanni a második évében egyedüli dartmouthosként helyet kapott az Ivy League második legjobb csapatában, és akár Budapesten is játszhat hamarosan amerikai egyetemi bajnokit. Egy hagyomány szerint ugyanis az edzők a végzős játékosok szülővárosába szerveznek meccseket, hogy a családjuk megnézhesse őket az utolsó szezonjukban. Szabó Fanni kapott egy ígéretet, hogy hozzá is eljön a csapat.
Egyelőre azonban egyedül van itthon: behívták a hazai rendezésű Eb-re készülő felnőttválogatott bő keretébe, ő pedig átszervezte a negyedévét az egyetemen, hogy a holtszezonban itthon edzhessen. Stefan Svitek stábja rajta tartja a szemét, és ha minden rendben lesz, a június 11-28-ig tartó, Romániával közösen rendezett Eb-n játszani is láthatjuk majd.
Best of Fanni
Amerikában nem csak a profiligákban vezetnek profi statisztikákat. Szabó Fanni meccseiről szintén lehengerlő mennyiségű információt találni, ezekből gyűjtöttük össze a legérdekesebbeket.