Ha én fújok be valamit, jobban elfogadják - interjú a 40 éves Molnár Tamással

A háromszoros olimpiai bajnok, egy éve visszavonult Molnár Tamás 1000 méter úszásra is nehezen veszi rá magát, de most azt tervezi, hogy sokkal többet fog labdázni a szegedi pólósokkal. A 40. születésnapját vasárnap ünneplő egykori center azt mondja, a Kemény-féle válogatott és a Benedek-csapat között az a legnagyobb különbség, hogy az ő idejében mindegy volt, a 13 játékosból ki ugrott be a vízbe, míg most nem az. De mi lesz, ha Rióban csapatonként eggyel kevesebb pólós lehet csak a vízben?

• Molnár Tamás egyike a 2000 óta három olimpiai bajnokságot nyert pólósainknak.
• 2014-ben vonult vissza, azóta a Szegedi VE szakmai igazgatója.
• Tagja a szövetség elnökségének, vezeti a bírói bizottságot.
• Nem zárja ki, hogy egyszer edző legyen.

Változtatsz-e bármin most, hogy 40 éves lettél?

Lesz egy-két dolog, amit a jövőben másképp fogok tenni, de amin változtatok, az nem publikus.

A hosszú pályafutásod során annyi eredményed volt, hogy más a tizedéből is megélne élete végéig. Meg lehet szokni a sikert?

Az ember azért dolgozik, hogy sikeres legyen, és nyilván, amikor valamit megnyer – olimpiát, világbajnokságot –, új motivációt kell találni, mert egy újabb siker biztosan nem lesz ugyanolyan, mint az első. De

amikor a dobogón állsz, és elérted a célod, az egy nagyon különleges dolog, aminek az értékére akkor jössz rá, amikor később nem sikerül nyerned.

Van olyan pillanat, amit ki tudsz emelni a pályafutásodból?

A sydney-i olimpiai aranyérmet. Elég hullámzó teljesítménnyel, a poklot is megjárva sikerült győznünk. Akkor még más volt a lebonyolítás, 9 nap alatt 8 meccset vívtunk, míg ma minden mérkőzés után pihennek a csapatok, sőt a csoportgyőztesek három pihenőnapot is kapnak. Kétszer kikaptunk, csak harmadikként jutottunk tovább, de aztán egyedülálló, álomszerű hajrát mutattunk a kieséses rendszerben.

És milyen volt a visszavonulás utáni első éved?

Az mindenképp megváltás volt, hogy nem kellett naponta kétszer edzeni, a meccsek viszont hiányoznak. Tudtam volna még játszani, egy évet biztosan, de el kellett döntenem, hogy merre megyek tovább. Nem volt egyszerű kiszállni a medencéből, de jó időben tettem.

2008-ban az év legjobb csapatának járó trófeával, miután a pekingi olimpián aranyérmes lett a válogatott Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Labdát vettél azóta a kezedbe?

Az elmúlt egy évben sokkal kevesebbszer, mint terveztem, de majd a következő évben másképp lesz. Szeretnék többet részt venni a szegedi csapat munkájában, ezt a játékosok is igénylik. De a fittségemnek, a motivációmnak is jót tesz, ha a vízben is része vagyok a napi munkának. Néha hiányzik a rendszeres igénybevétel, de

ha nincs külső kényszer, nehezebben veszem rá magam akár 1000 méter úszásra is.

Volt, hogy lementem fürdőköpenyben az edzésre, és arra gondoltam, már csak 20 perc van hátra, ezért inkább nem ugrom vízbe.

Soha nem bántad meg, hogy 2008-ban lemondtad a válogatottságot?

A 2009-es vb alatt volt ilyen érzésem egyszer-kétszer, de amit a center és a bekk pozícióban láttam, az alapján egy másodpercig sem hiányzott a visszatérés. Az én posztomon olyan játékosok voltak, akikkel nem volt kedvem versenyezni, úgy éreztem, nincs gond az utánpótlással. És ha megnézzük a londoni olimpiát, ott sem a centereken múlt, hogy ötödik lett a válogatott.

Mennyire jár össze a háromszoros bajnokok (Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Szécsi Zoltán) régi bandája?

Mindenkinek megvan a saját élete, de tavaly, az athéni olimpia 10. évfordulóján összejöttünk, egy játékos kivételével.

Most azon gondolkodunk, hogy kéne rendezni majd egy öregfiúkmeccset.

Benedek Tibor szövetségi kapitánnyal szoktál beszélgetni a válogatottról? Megfogadja a tanácsaidat?

Előfordul, természetesen, ő nagyon együttműködő kapitány, érdekli mások véleménye, noha megvan a saját, eléggé határozott nézete a játékról. De nyitott füllel jár, és minden információt szívesen fogad.

Hogy tetszik a mostaniak játéka, és az út, amelyen haladnak?

Tibi nagyon szép időszak után lett kapitány, óriási teher nehezedett a vállára. Ráadásul

a mi csapatunkban volt 13 játékos, akik közül mindegy volt, hogy ki van a vízben.

A mostaniról ez nem biztos, hogy elmondható.

2003-ban így ünnepelte a vb-aranyat Kemény Dénessel és a többiekkel Forrás: AFP/Javier Soriano

Hárai Balázs, Bedő Krisztián centerjátéka milyen a tiédhez képest?

Hárai Balázs világszínvonalú center, megkérdőjelezhetetlen a helye a csapatban, és többé-kevésbé hozza is magát. A második centerposztra a kazanyi vb előtt nagy verseny volt Német Toni és Bedő Krisztián között, és az utolsó pillanatban dőlt el. Én 22 éves voltam, amikor bekerültem a válogatottba, de még abban az életkorban sem tudtam a legjobb formámat mutatni, miközben Bedő és Német még csak 20 évesek, előbbi már 18 évesen világbajnok volt. Sokat kell dolgozniuk ahhoz, hogy fizikálisan képesek legyenek felvenni a versenyt, hiszen látjuk, milyen iszonyatos küzdelem folyik a vízben.

Mennyire nehéz ma centernek lenni, összehasonlítva mondjuk a tíz évvel ezelőtti korszakkal?

Ez a pozíció mindig nehéz volt, és nehéz is lesz. Óriási hidegvérre, türelemre, alázatra van szükség, hogy ne szakadjon el a cérna, és ne tegyen az ember olyat, ami a csapat eredményességének a rovására mehet, de közben mégis hasznos maradjon.

Önfeláldozással, a pofonokat vállalva komoly áldozatot kell hozni azért, hogy a csapat sikeres legyen.

Mit gondolsz arról, hogy sokan a vízilabda és több más magyar sikersportág érdemeit azzal próbálják kisebbíteni, hogy ezek peremsportágak?

Ezzel abszolút nem foglalkozom. A baseballt sem játsszák több országban, mint a pólót, viszont gazdaságilag és sportmarketing szempontjából óriási az értéke. A pólónak sajnos nem, és ez meg is látszik a nemzetközi megbecsülésén. De ettől még nagyon szép sport, és ugyanolyan nehéz kiemelkedő eredményt elérni benne, mint a többi sportágban. Lehet, hogy még nehezebb is, mert nagyon korán, hét-nyolc éves korban el kell már kezdeni, és heti ötedzéses elfoglaltságot jelent. Ezt kell összeegyeztetni a tanulással és az egyéni karriercélokkal, miközben nyilván a legjobbakat sem kecsegteti Cristiano Ronaldóéhoz hasonló anyagi lehetőségekkel.

A Kemény-válogatottról mindig azt mondták, hogy szerencsés csillagzat alatt született, mert egyszerre, egy időben sok klasszisa volt. Milyen a mostani utánpótlás?

Vannak nagy tehetségek, amit személyesen is tapasztalok. De az utánpótlás helyzetét mindig a világversenyeken elért eredmények minősítik. Az elmúlt években játszottunk vb-döntőt, voltunk világbajnokok, így joggal mondhatjuk, hogy nem rossz a helyzet. Az idei első világversenyen hetedikek lettünk, ami semmiképp sem a magyar vízilabda-tradíciónak megfelelő eredmény, ezért elemezni kell. Dolgozni kell, aggodalomra semmi ok.

Tehetségek vannak, de figyelni kell a szomszédos országok utánpótlására is, nehogy eltávolodjunk.

Hét éve, a pekingi indulás előtt Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Szerbia mitől ennyire masszív?

A szerbeknél most állt össze egy olyan garnitúra, amely szintén 13 olyan játékosból áll, hogy mindegy, ki van közülük a vízben. Nagyon egységesek, régóta építik a csapatot, az elmúlt négy évben együtt játszottak. De látható náluk is, hogy nagyot is tudnak bukni, a barcelonai vb-n például csak hetedikek lettek. Egy árnyalatnyival jobbak a mezőnynél, de csak akkor jobbak, ha ki tudják hozni azt, ami bennük van. Ha egy árnyalatnyival kevesebbet mutatnak, akkor meg lehet verni őket.

Elnökségi tagként jól ismerheted Kemény Dénes elnöki munkáját. Van annyira jó elnök, mint amilyen kapitány volt?

Ezt az évek fogják eldönteni. Mindenki, aki rá szavazott, a kapitányi munkája alapján voksolt rá, a következő, 2016-os elnökválasztáskor fog eldőlni, elégedett-e ezzel a munkával a pólótársadalom. Az eredmények jönnek, és elsősorban ez minősíti a munkát.

A játékvezetői bizottság elnökeként mit tudsz tenni azért, hogy a bíráskodás megfelelő legyen itthon, és azért, hogy a közönség is egyre jobban megértse, mi történik a vízben?

Megpróbálunk minél kiszámíthatóbban, következetesebben meccset vezetni. A bíró szubjektumán sok múlik, ezért nagyon fontos, hogy olyan bíróink legyenek, akiknek játékosmúltjuk van. Az elmúlt egy évben sok volt játékos is letette a vizsgát.

A pólótársadalom hiú, így a játékosok jobban elfogadnak egy döntést egy olyantól, aki maga is részese volt a játéknak.

Ha én fújok valamit, jobban elfogadják, mint ha egy olyan bíró hoz meg egy ítéletet, aki nem volt játékos.

Mi motivált, amikor bírónak álltál?

Nem csináltam titkot belőle, hogy ez egy állomás azelőtt, hogy bekerülhessek a LEN és a FINA technikai bizottságába. Remélem, erre sor is kerülhet.

Egyszer már nem sikerült. Nem voltál csalódott, hogy a sportág legendájaként sem választottak be?

Ez már egy másik dimenzió, itt nem biztos, hogy csak a vízben elért eredmény számít, politikai és diplomáciai szinten dőlnek el a dolgok. Nem mondom, hogy nem voltam csalódott, de elfogadtam a döntést, és az eredmény nem szegte a kedvemet.

Voltak, vannak próbálkozások a szabályok megváltoztatására, te hogy látod a sportág jövőjét?

A póló nemzetközi helyzetét szeretnék stabilizálni úgy, hogy felemelnék a női csapatok számát az olimpián. De ezt – a játékosok limitált száma miatt – csak úgy lehetne megoldani, ha 13 helyett 11-en lennének egy csapatban. Ez a hat hat elleni (mezőny)játékban nem egyszerű feladat. A junior vb-n kiderül, hogy milyen lenne így a sportág. Annyi biztos, hogy a csapatok közötti különbségek sokkal jobban kijönnének.

Tizenegy éve, az athéni döntőben Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Támogatnád ezt a változtatást, vagy sem?

Ha csak 11 kerettag lehetne, az nem probléma, ám ha hat helyett csak öt mezőnyjátékos lenne a vízben, az nem biztos, hogy beválna. Ha kiveszünk egy embert, akkor elég egy jó center, két lövő, és eldőlt a meccs.

Mit érhet el idén a Szeged?

A főszponzor elhagyta a csapatot, emiatt nehéz helyzetbe kerültünk, a problémáink ellenére egy hajszállal maradtunk le csak tavaly a döntőről. Remélem, az idei erősítéseink által elérhetünk egy nemzetközi kupaszereplést jelentő helyet, és a négy közé jutunk.

És Szegeden miért ügyvezető igazgató vagy, miért nem edző? Sokan úgy gondolják, edzőként is megállnád a helyed.

Én is azt gondolom, hogy lehetnék edző, mert szép szakma, és sokan presszionáltak, hogy üljek le a kispadra. Ám én

eldöntöttem, hogy a sportdiplomáciát választom. De ez még nem zárja ki, hogy egyszer edző legyek.