"Gojko Pijetlovic, Tiberiu Negrean" – írta fel a jegyzetfüzetünkbe egy angolul csak kicsit beszélő helyi lány, amikor arról kérdeztük, mi céllal érkezett a barátnőjével a Nagyvárad–Ferencváros vízilabda-Eurokupa-döntőre. Kézzel-lábbal aztán elmagyarázta, hogy odavan a barátnőjével az említett szerb olimpiai bajnok, illetve a román válogatott pólósért, most pedig egészen biztos abban, hogy a Nagyvárad nyerni fog.
„Kiabálni fogunk végig a meccsen!" – intett búcsút. Mire megfordultunk, feltűnt egy négyfős, egyaránt zöld melegítős drukkercsapat.
Az otthoni nagyoktól még messze van a Fradi
Szószólójukról, Péterről hamar kiderült, hogy igazi pólós gurunak számít, aki nem most kezdett el a kupadöntőbe jutott Fradiért szorítani. „Nem akármilyen építkezésbe kezdett a csapat, amióta Varga Zsolt az edző. Az NB I-ben, ha jól emlékszem,
volt, hogy az utolsó fordulóban úsztuk meg a kiesést, majd jött a kilencedik, aztán az ötödik hely, most pedig már top négyes a Fradi"
– magyarázta hevesen gesztikulálva egy kőhajításnyira az úszócsarnoktól.
De mi a helyzet a Szolnok elleni 14-2-es vereséggel? – kértük további elemzésre a lelkes drukkert. „A nagyok ellen nem szívesen megyek ki a meccsekre, mert oda még kevés a Fradi, a Szolnoké egy másik szint. Ami most még probléma, hogy hiányzik egy generáció a csapatból, sok a 20 év körül fiatal és a 30 feletti klasszis, nincsenek viszont igazán jó középkorú játékosaink."
Barátja, Höki csak annyit fűzött hozzá a fentiekhez, hogy őt a Szolnok remeklése csak azért idegesíti, mert így egy Dózsa van a Fradi előtt. „Ezt pedig sem a pólóban, sem a fociban nem szeretem" – célzott ezzel a zöldek ősi riválisára, az Újpestre.
A szurkolók nagy örömmel jöttek Nagyváradra, bár sokan Veronába készültek. „Úgy hallottuk, azért estek ki szándékosan az Euroligából, hogy megnyerjék az Eurokupát, de pórul jártak, mert a Nagyvárad kiejtette őket" – fűzte hozzá enyhe kárörömmel egy másik fanatikus.
Berettyóújfaluból 24 Fradi-drukker érkezett, a kezükben helyi sör, ami nem nagyon tetszett a biztonsági őröknek. „Azok ott kolozsvári csendőrök, akik nem cicóznak, jobban jártok, ha átsétáltok sörözni a szemközti parkba. Szeszes italt, székely zászlót, éles tárgyat, öngyújtót bevinni itt tilos. Ha valaki rágyújtana, bátran kérhet tüzet az őröktől, akiknél lesz öngyújtó."
Green peace"
– jött a zöld mezes drukkertől a válasz, aki aztán tényleg elsétált a sörével békében.
A városban semmilyen konfliktusról nem hallottunk, sőt, több magyar is arról számolt be, hogy a helyiek többször is „Hajrá, Fradi!" kiáltásokkal üdvözölték őket. A Ferencváros bizony itt is népszerű.
Egy nagyváradi fiatal párnak pedig csak pár órával a kezdés előtt esett le, hogy meccs lesz, és már erősen fogyóban vannak a jegyek. A hírt magyar szurkolóktól tudták meg, rögtön sprintelni kezdtek az úszócsarnok felé, de hiába – úgy tudjuk, már nem sikerült jegyet kapniuk.
A mérkőzésen aztán fergeteges szurkolást produkáltak mind a helyi, mind a vendégszurkolók, balhéról szó sem volt, Fradi-örömpólóról viszont nagyon is. Varga Dánielék végig a kezükben tartották a meccset, és noha
megesett, hogy a hazaiak feljöttek három gólra, amikor kellett, mindig növelni tudta előnyét a Ferencváros.
(A mérkőzés részleteiről itt olvashat.) Végül fölényes, 12-6-os győzelmet arattak a zöld-fehérek, így egészen közel kerültek ahhoz, hogy 19 év után ismét kupagyőzelmet ünnepelhessenek – 1998-ban a KEK-ben értek a csúcsra.
A lefújás után a szurkolók mindkét csapatot megtapsolták, a Fradi-szurkolók pedig „szép volt, fiúk!" felkiáltással köszöntek el a kedvencektől.
A 33 éves Varga Dániel a Fradi húzóembere volt, annak ellenére, hogy a meccs előtt sérüléssel bajlódott, és speciális háttapaszokkal játszotta végig a meccset. „Ezek stabilizálják az izmokat, és anélkül, hogy a szakmai hátterébe mélyebben belemennék, ez a léleknek és a testnek is egy tapasz."
Varga Dániel a minap – sokak őszinte döbbenetére – lemondta a válogatottságot. Mint az Origónak elárulta, tényleg nem érzi magát a legjobban. "Nem vagyok ám túl jó állapotban, mondhatom, hogy csak a meccsen tudok fájdalom nélkül játszani. A legjobb fájdalomcsillapító az adrenalin. De
hetek, hónapok óta nem tudok a csapattal rendesen edzeni, mert mindennapi fájdalmaim vannak.
Ha lesznek majd heteim, hónapjaim, amikor nem játszom, akkor tudok majd igazán rendbe jönni."
A Ferencváros 19 éve nyert legutóbb kupát, akkor az Olimpiakoszt győzte le a KEK-döntőben. Varga szerint éppen itt lenne az ideje, hogy újra kupagyőztes legyen a Fradi. "Amilyen erősek a magyar csapatok, egy ilyen kupagyőzelem bizonyos értelemben elvárás, és a realitás is. De mi voltunk azok, akik végigmentünk egy nehéz úton, ez a mai meccs is a miénk, a Fradié, be kell húznunk a visszavágót, és utána majd értékeljük, hogy egy kupagyőzelem – ha összejön – mit jelentene a magyar vízilabda számára."
A hihetetlenül lelkes Fradi-szurkolók értékét a klasszis szerint gólokban nem is lehet kifejezni. "Bármilyen többletjelentés nélkül mondhatom, hogy Nagyváradon hazai pályán játszottunk. Szurkolói szempontból ez a szezon legjobb meccse volt.
A drukkerek segítsége kifejezhetetlen, nemcsak a lőtt gólok számában, hanem a be nem kapott gólok számában is megmutatkozik.
Köszönjük nekik, nagyon örülünk, hogy itt voltak. Remélem, a Népligetben is ennyien és ilyen hangosak lesznek, úgy sokkal könnyebben nyerhetünk."
A meccs előtt a drukkerek próbálták egymást túllicitálni, volt, aki azt mondta, akár három góllal is nyerhet a Fradi. „A fejemben benne volt többféle forgatókönyv, akár egy ötgólos győzelem is. Hogy ez nem jött össze, azt éppen én rontottam el" – nevetett Varga Dániel, aki 11-6-nál belőtte a Fradi tizenkettedik gólját.
A magyar csapat szerinte azért is nyert ilyen fölénnyel, mert
több olyan pillanat is volt a meccs során, amikor érezni lehetett, hogy a nagyváradiak elveszítik a hitüket.
"Nem hitték el igazán, hogy legyőzhetik a Fradit. Megpróbálták, de falakba ütköztek, mi lőttük a gólokat, ők nem tudtak felzárkózni, és néha reményvesztettnek tűntek a második félidőben."
Lehetett érezni, hogy a Fradinak mekkora tekintélye van? „Nekem ez az első évem a Fradiban, és nem az utolsó, de először éreztem azt a többletjelentést, ami a Fradihoz kapcsolódik. És ez nem is a Budapestről érkezett szurkolóinkhoz kapcsolódik, hanem az itteniekhez. Délután egy helyi közértben vásároltam uzsonnát, és nagyváradiként kívántak sok sikert, hozzátéve, hogy hajrá, Fradi."
„Volt, aki az utcán is utánunk kiabált, vagy most, amikor bejöttünk az uszodába, itteni lakosok is buzdítottak minket, és mondták, hogy hajrá. Nekik ez egy ilyen kettős öröm lehetett" – mesélte ugyanerről Madaras Norbert, az FTC kétszeres olimpiai bajnok játékosa.
A 37 éves klasszis sok nagy meccsen játszott már, a nagyváradi még ennek fényében is különleges volt. „Ez egy nagyon fontos mérkőzés volt – a hatgólos győzelem miatt, és azért is, mert ennyien eljöttek szurkolni nekünk."
Madaras szerint a Fradi pólócsapata elindult egy jó úton négy-öt évvel ezelőtt, és a kiesés elleni küzdelem után jutott el ide egy bivalyerős vízilabdaközegben.
Most van egy olyan áldásos állapot, hogy viszonylag sok helyen van sok pénz a fővárosban is, vidéken is a pólóban. Ebben a közegben duplán nehéz jól teljesíteni."
Végezetül az új labdáról is megkérdeztük a balkezes kiválóságot. „Kicsúszott a kezekből, máshogy száll, nem úgy pattan. Tíz napja fogtuk kézbe először, és ami nekünk van, az egy picit más, mint ami nekik van. Az egyiket jobban felfújják, a másikat kevésbé."
"Az egyik teljesen új, mert most veszik ki a zacskóból, a másikat már két hete használják, ezért az is egy picit más. Meccs közben többször is kijött, mennyire más ez a labda, de úgy tűnik, a hazaiakat jobban megzavarta. Elég sok tompa, puffanós lövést láthatunk egy meccsen, és ezeknél bizony nem pont oda megy a labda, ahová kellene – de nekünk most ez bejött."