Szinte inkognitóban játszik Sopronban a szlovén kosárcsoda egyik hőse

2017 júliusában aláírt a Sopron férfi kosárcsapatához, majd alig két hónappal később Európa-bajnok lett a szlovén válogatottal Sasa Zagorac. Hazájában nemzeti hősként tisztelik, itthon viszont alig ismeri valaki, pedig jelenleg az NB I legjobb pontszerzője, annak ellenére, hogy a Sopron az utolsó helyen áll a bajnokságban. Megvan a véleménye a magyar ligáról, a válogatottról, de beszélt a sikeres kontinenstornáról, a szokatlan csapatépítési módszerekről, a családjáról, és arról is, hogy az életét köszönheti a kosárlabdának.

Doncic teljesen más. Ő 16 éves kora óta reflektorfényben játszik, nem véletlenül. Biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül a világ egyik legjobbja lesz, mindene megvan hozzá. A génjeiben van, egész egyszerűen erre született. A fizikai adottságok mellé remek mentalitás párosul, van benne egy kis vagányság, a pályán nem tisztel senkit, jó értelemben véve. Az édesapjával volt szerencsém együtt játszani, tőle örökölte a rendkívüli játékintelligenciáját. A határ számára a csillagos ég. Hihetetlen, hogy még csak 18 éves, és már Európa egyik legjobb játékosa, miközben sok szempontból még tényleg csak egy gyerek.

Luka Doncic, a Real Madrid bedobója, 18 évesen Európa egyik legjobb játékosa, a 2018-as NBA újoncbörzén várhatóan az első három hely valamelyikén fogják kiválasztani Forrás: NurPhoto/Oscar Gonzalez/NurPhoto/Oscar Gonzalez

Mint a Sopron játékosa, követte a magyar válogatott teljesítményét az Eb-n?
Persze, sőt már előtte is, hiszen egy maribori felkészülési tornán játszottunk a magyarok ellen. Az első félidőben szenvedtünk, Vojvoda tarthatatlan volt. Aztán a másodikra összeszedtük magunkat, és sikerült nyerni. Ami az Eb-t illeti, egy részről a mi tornagyőzelmünk okozta az egyik legnagyobb meglepetést, másrészt viszont nálam a magyarok továbbjutása is az volt, hiszen a cseh válogatottat erősebbnek vélte mindenki, ráadásul a szerbek is megszenvedtek ellenük. Több kiváló játékosuk van, úgyhogy nemcsak a jövő, de a jelen is jól néz ki a nemzeti csapat szempontjából.

Mit gondol a magyar bajnokságról, a színvonalról, a szurkolókról?
Egyértelműen pozitívan csalódtam, jóval rosszabbra számítottam, hogy őszinte legyek. De most, hogy itt vagyok, látom a klubokat és a játékosokat, a minőségi légiósokat, valamint remek hazaiakat is, akik magas szintet képviselnek, de jó szakemberek is vezetik a csapatokat. Ami viszont a legjobban tetszik, és nekünk, szlovénoknak lehetne mit tanulni önöktől, az a hazai bajnokság megjelenítése, közvetítése, felkarolása. Itt például minden héten közvetít a tévé egy mérkőzést, Szlovéniában ez meg sem fordul a fejekben. De mondhatnám a meccseket követő sajtótájékoztatókat, vagy az interjúkat, mint amilyet most is csinálunk. Otthon ezek nem léteznek.

Ezek is mutatják, hogy a magyar kosárlabda jó úton van.

Európában rendkívül alábecsülik a magyar bajnokságot, pedig színvonalában ott van közvetlenül a német vagy a lengyel mögött, miközben a cseh, szlovák, bolgár, szlovén, román ligákat mind jócskán lehagyta. Ráadásul az összecsapásokra szép számmal látogatnak ki a nézők, ez pedig a játékosoknak is ad egy kis pluszt.

Sasa Zagorac szerint a magyar bajnokság jó úton halad Fotó: Szabó Gábor - Origo

Rengeteg ország rengeteg csapatában játszott. Ön szerint mik azok a kulcspontok, amiben a magyar bajnokságnak fejlődnie kellene ahhoz, hogy utolérjen olyan ligákat, mint amiket említett?
Nehéz megmondani, játékosként ez kevésbé az én terepem. Amit én látok, hogy a bajnokság megítélésén kellene javítani. Sok külföldi azért nem jön ide, mert úgy tudják, hogy ez egy gyenge liga, pedig nem az. A jó légiósok pedig versenyt és folyamatos önfejlesztést kényszerítenének ki a magyar játékosokból, így a színvonal is nőne, valamint a válogatott is profitálhatna.

Hol szeretett a legjobban játszani?
Egyértelműen Spanyolországban. Hat évet húztam le ott, beszélek is spanyolul, sok ottani barátom van. Tetszik az életstílusuk és a felfogásuk, már-már imádtam az ottani időszakot.

Tekintsünk egy kicsit a jövőbe. A világbajnoki selejtezőkre a halálcsoportba kerültek, hiszen Fehéroroszország mellett Montenegróval és Spanyolországgal is kell játszaniuk. Mit vár a sorozattól?
Továbbjutást egyértelműen, de onnan is nehéz lesz, mivel Törökországgal, Lettországgal és Ukrajnával kerülhetünk össze. De én azt mondom, mi vagyunk az Európa-bajnokok, kitől kellene félnünk? Féljenek ők tőlünk! Ha meglesz ez a hozzáállásunk, az már fél siker. A spanyoloknál is hiányozni fognak a legnagyobb nevek, hiszen sem az Euroliga, sem az NBA nem áll le addig, amíg mennek a selejtezők. Még a szlovén média is azt mondja, hogy nem biztos, hogy tovább megyünk, én viszont nem látok senkit, aki megállíthatna bennünket.

Úgy gondolja, nincs félnivalója a szlovén válogatottnak Fotó: Szabó Gábor - Origo

Van már terve arra, mivel foglalkozik majd, miután visszavonult? Egyáltalán, van olyan álommunkája, amit akkor végezne, ha nem kosaras lenne?
Edző nem szeretnék lenni, pedig a feleségem is azt mondja, hogy jó lennék benne. Én viszont tudom, milyen nehéz a magamfajta emberekkel bánni, és abból, köszönöm, de inkább nem kérek. Inkább az ügynöki, menedzseri része érdekel a sportnak. Ráadásul akkor nem is kellene annyit utaznom, ami most már igencsak megterhel. Megszerettem azt, hogy egy helyben vagyok, nyugodt körülmények között élek, már amennyire ez lehetséges. Tízévesen kezdtem el kosarazni, azaz lassan 24 éve űzöm ezt, el sem tudom képzelni, hogy mást csináljak. Szóval szívesen lennék mondjuk csapatvezető.
Álommunkám nincsen, azt viszont tudom, mi lett volna velem, ha nem kezdek sportolni. Ljubljana szegény részén nőttem fel, a gyerekkori barátaim egy része volt már börtönben, vagy jelenleg is ott van, a kábítószer többeket is rabul ejtett.

A kosárlabda megmentette az életemet.

A kapcsolatot tartom azért velük néha, de nekem más út volt kijelölve az életemben, és ezt ők is tudomásul veszik. A szüleimnek sokat köszönhetek abban, hogy próbáltak mindig a helyes irány felé terelni. Ha nem kosaraznék, akkor is sportolnék, de nem tudom, mit. A kézilabdához túl puhány vagyok.

Végezetül, beszéltünk már a lányairól. Szeretné, ha ők is édesapjuk útját járnák, és profi sportolók lennének?
Azt támogatom, hogy ők döntsék el, mik szeretnének lenni. Viszont ha lenne fiam, akkor bevallom, szeretném, hogy kosarazzon. Persze a női kosár is jó, itt Sopronban meg pláne, de az biztos, hogy nem fogom rájuk erőltetni. A feleségem soha nem volt oda a sportért, szóval lehet, hogy az ő befolyása nagyobb lesz, az viszont egyértelmű, hogy bárhogyan is döntsenek, támogatni fogom őket.