Minek köszönhető, hogy 2017-ben mindkét válogatottunk maradandót alkotott?
Egy hosszú távú építkezés közepén vagyunk, 7-8 éve új stratégiát alkottunk, a kosárlabdázók számát szerettük volna növelni - mondta Szalay Ferenc. - Akkor 22-23 ezren játszottak, mára ez a szám 60 000 fölé emelkedett. A TAO-val jól gazdálkodtunk, edzőket tudunk hazahívni és megfizetni, valamint minőségi képzést kap mindenki. A bajnokságban emelkedett a színvonal, több támogatás és forrás áll rendelkezésre, minőségi játékosok játszanak. Bízunk a kapitányokban is, az utánpótlás is kiváló, a lányoknál másodikok vagyunk az európai rangsorban. Összességében: utánpótlás, edzők visszatérése, jobb anyagi körülmények és a nyugodt légkör segített abban, hogy a 2017-es év így sikerült.
Sokan mondják, hogy a férfi bajnokság színvonala emelkedett, Sopronban szlovén Európa-bajnok játékos is játszik. Miben nyilvánul meg a javulás?
Három férficsapat a nemzetközi kupában még mindig talpon van, míg a nőknél a Sopron az Euroligában szerepel jól. Az eredmények bizonyítják az erősödést, emelkedett az átlagnézőszám, a teremsportágak között már nagyon elöl vagyunk. Az sem mindegy, milyen külföldiek jönnek, már nem középszer akar nálunk játszani, hanem minőségi légiósok. Gyorsabb és színvonalasabb lett a játék.
Mennyit számíthat ez az év az utánpótlás szempontjából?
Volt már létszámnövekedés eredmények nélkül is, most azt várjuk, hogy ez tovább tartson, már példaképek is vannak: Hanga Ádám, Vojvoda Dávid, Perl Zoltán, Eilingsfeld János, vagy éppen a lányoknál Krivacsevics Tijana, akik komoly vonzóerőt jelentenek a gyerekeknek. Mire ennek beérik a gyümölcse, az legalább 5 év, de hosszútávban gondolkozunk, az viszont biztos, hogy az edzőképzésben változást kell végrehajtanunk.
Mik a szövetség céljai 2018-ban?
Stabil működés, a források beosztása és biztosítása az utánpótlásra és az edzőkre, az összes válogatott szerepeltetése, a 16-20 éves korosztály beépítése a nőknél, férfiaknál is a fiatalítás. És természetesen a sikeres vb-selejtezők. Az utánpótlásban a fiúknak A-divízióba kerülés, lányoknak a bentmaradás a cél.
Amellett, hogy 2017 sikeres év volt a kosárlabda szempontjából, Ön személyesen hogyan értékeli?
Nagyon jó esztendő volt az egész hazai kosárlabdának, örömet szereztünk mindenkinek. Mi is elégedettek lehetünk, de a klubok is kitettek magukért idén.
Mi volt a 2017-es év legszebb pillanata?
Az a 24 óra, amikor a cseheket és a románokat is sikerült legyőzni. Az érzelmek, a csapat összetartása, minden abban a sikerben teljesedett ki, az volt az érzésünk, hogy az egész ország és a magyar nép velünk van, mai napig kapjuk ehhez kapcsolódóan a pozitív visszajelzéseket.
Az Eb előtt és után is mondta, hogy fiatalítani fog a válogatottban. Hogy áll most ez a folyamat?
Az Eb előtt a fiatalokat követelték, most az öregeket. A fiatalítás folyamatát nem én találom ki, megvan a módszere a generációváltásnak és ezt próbáljuk betartani, 8-9 meccset játszottak a nyáron a fiatalok, hogy szokják a terhelést és a légkört. 4-5 éve, amikor ez a válogatott kezdett alakulni, nem voltunk könnyű helyzetben, mára viszont sokkal jobb lett a válogatott a játékosállományt is tekintve.
Mi a cél 2018-ra?
Realitásokat kell nézni, a vb-re kijutás talán nem az, de tény, hogy
korábban is sikerült már elérnünk irreális célokat.
A válogatott most is épül a vb-selejtezők alatt. Legalább 15 ország van Európában, amelyet komolyan kell venni, régen könnyebb volt kijutni a nagy versenyekre, most bravúr kell ehhez, hiszen a szovjet és jugoszláv utódállamok mind erősek, valamint az északi országok is rohamosan fejlődnek, elég megnézni a finneket, de Svájcnak is van két meghatározó NBA-játékosa.
Az Eb-n ugyan még nem Ön volt a kapitány, de biztosan figyelemmel követte a történéseket.
Kívülről tanulmányoztam a csapatot, azt láttam, hogy összetartóak, le vannak osztva a szerepek, szisztematikus játékuk van. Reméltem, hogy onnan, ahol én dolgoztam az utánpótlásban, több játékost is tudunk majd adni a felnőtt csapatnak. Én úgy kerültem oda, hogy ezekkel képben voltam, volt perspektívám és látom azokat a pontokat, amikből építkezni lehet.
Mi lesz Fegyverneky Zsófia és Nagy-Bujdosó Nóra nélkül? Látja-e már, kik vehetik át a helyüket a posztjukon és vezérként?
A generációváltás nagyon fokozatosan és átgondolt folyamatként kell, hogy végbe menjen, nem lehet egy egész csapatot lecserélni, annak beláthatatlan következményei vannak. Lassan kell megtenni a lépéseket, kell egy jó elegy a fiatalok és a rutinosak között. Játékban egyébként nem szabad összehasonlítani például Fegyvernekyt mondjuk Raksányi Krisztinával.
Azt kell látnom, hogy akik most a kezem alatt vannak, hogyan tudják a maximumot kihozni magukból és kik azok, akik kohézióban gondolkodnak, szisztémában játszanak.
A csapat szellemi és pszichés kialakulása és kialakítása nem mostanra tehető, ez már korábban kezdődött, ami köthető az Eb-hez. Ennek is köszönhető, hogy akik most válogatott behívót kapnak, azok szeretnek jönni és szívesen jönnek, ezért alakult ki egy jó közösség, ami hosszú távon eredményes lehet.
Milyen mentor Iványi Dalma a fiatalok számára?
Az egyik legtehetségesebb edzőnek tartom, én rajta nőttem fel kosáredzőként, a játékán, gondolkodásmódján, nagyon megtisztelő vele dolgozni és ugyanezt várom el a játékosoktól, akik így is állnak hozzá. Az ő rendszerszemlélete, ahogy mindig a csapat érdekeit helyezi élőtérbe a sajátja helyett példaértékűek. Mindenkinek megtiszteltetés vele együtt dolgozni.
Mi volt az év fénypontja az Ön számára?
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, új élet kezdődött nálam a kinevezéssel, ami fantasztikus fordulatot hozott, ez pedig a litvánok elleni bravúr alkalmával csúcsosodott ki. Óriási dolog volt nyerni Litvániában.